Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-28

430 28. országos ülés 1901 deczember 11-én, szerdán. hanem kitűnik abból a körülményből is, hogy ez az intézmény némely helyen, pl. Pest Tármegyében már meg is van honosítva. A hogy azonban a törvényjavaslat kontemplálja a járási számvevőségi intézményt, ahhoz hozzá nem járulhatok, a mit indokolok általánosságban kifejtett álláspontomon kivül még az ezáltal mindenesetre előállandó költségszaporulattal, valamint azon körülménynyel, hogy a járási főszolgabirák és a melléjük beosztott, nekik némely tekintetben alárendelt, de különben egészen külön státusba tartozó számvevők közötti elkerülhetetlen súrlódások a közügy javára aligha fognak szolgálhatni. (Igás! ügy van! a néppárton.) A törvényjavaslat indokolásának most hivatkozott ós általam is helyeselt részéből különösen ki akarom emelni azt a passzust, a mely a községi pénzkezelésről szól és a melynek szavait szintén magamévá teszem. Csak azt sajnálom, hogy ezúttal nem történik intézkedés, legalább nem látunk intézkedést téve a felismert bajoknak orvoslására, mert az ellenőrzésnek hatályosabbá tétele, nézetem szerint, még nem meríti ki a teendőket. Legyen szabad ez alkalommal az igen t. miniszterelnök urnak figyelmét egy körülményre felhívnom, a mely körülményben én legalább sok helyen a községi pénzkezelés hiányának egyik okát látom; és ez az, hogy sok helyen még a volt úrbéreseknek osztatlan vagyona, valamint, a hol van, a közbirtokossági vagyon együtt, konimasszálva kezeltetik a községi pénztárral, a miből a fogalomzavarnak és a félreértéseknek egész sora keletkezik. Ezen állapotnak rendezését a helyzet szanálásához feltétlenül szükségesnek is tartom. A törvényjavaslat második részét illetőleg, azt t. i, a mely a megyei pénztári és számvevőségi teendőket az önkormányzati közegek kezelése alól kivonni és az állami alkalmazottak kezelésébe bocsátani kontemplálja: legyen szabad ebben ismét a törvényjavaslat indokolását venni fejtegetéseim fonalául, azon elv által vezérelve, hogy ha valamely ujitás mellett felhozott indokokat igyekezem megdönteni, ezáltal saját álláspontomat is eléggé dokumentáltam. (Halljuk ! Halljuk!) Az indokolásban a törvényjavaslat szükségességének indokai között kiváló helyen és többször említtetik meg, hogy ezen ujitás által könynyü és sikeres lesz az állami felügyelet és az ellenőrzés. Ezt, t. ház, elismerem és igen jól tudom, hogy mennyire szükséges a felügyelet és az ellenőrzés. De engedelmet kérek, ez csak eszköz és nem czél, És épen azért, mert csak eszköz, azt hiszem, hogy indoknak meg nem állhat. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Nem lehet megállania ép oly kevéssé, mint nem állhat meg nézetem szerint, a mi pedig szintén indok gyanánt van felhozva az indokolásban, hogy ezen ujitás által az állam csakis terhet és felelőséget vállal magára, a vármegye pedig mind a kettőtől szabadul. Köztekintetekbűl előttem nem indok az, hogyha a vármegye az anyagi felelőségtől lesz mentes, mert végre is, hogyha egyes károkat megtérít akár az állam, akár a vármegye, az végeredményében mégis csak az adózó polgárok zsebéből megy. (Elénk helyeslés a néppárton.) Terhet és felelőséget vállal magára az állam a törvényjavaslatból kifolyólag, az igaz, de egyszersmind hatalmat is, mert abban nem érthetek egyet a törvényjavaslat indokolásával, midőn azt mondja, hogy a törvényjavaslatban hatalmi kérdésről nincs szó, A teljesített munka, az intézkedésnek, a gondoskodásnak joga már magában tekintélyt ád. A tekintély pedig a hatalommal kongruens fogalom. Eltekintve egészen attól, hogy ezen törvényjavaslat által az állam gazdagabb lesz hétszáz alkalmazottal, a vármegye pedig ugyanannyival szegényebb. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Mindezeknél sokkal nagyobb mérvben nyer az állam elvi tekintetben is, mert a vármegyére nézve a pénztári kezelés elvétele úgyis egyértelmű a kegyelemdöféssel. Felügyelet és ellenőrzés feltétlenül szükséges. De hiszen ennek a módja meg van adva úgyis. Le van ez fektetve az 1886 : XXI. t.-cz.-ben. A kormánynak módjában áll a pénzkezelést egészen a saját gusztusa szerint berendezni és azt az egész országban egyöntetűvé tenni, és adott is ki a kormány e tekintetben elég rendeletet. A pénzkezelés terén mutatkozó és előfordulható helytelen kezelési eseteket pedig, azt hiszem, hogy ez nem csökkenthetné, mert ezek előfordulhatnak, a mint elő is fordultak akár az adóhivataloknál, akár a postánál, akár a bankoknál, akár a vármegyei pénztáraknál. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) A vallásos nevelés hiánya, a közerkölcsök züllése, a materializmus : ezek az indokok, (Igaz! Ugy van! a néppárton.) a melyek ezen aberrácziókat oly gyakoriakká teszik. Ezek indító okait kell megszüntetni, a mi mindenesetre többet ér, mint hogy ha vaspánczéllal, pénztári könyvekkel és ellenőrző közegekkel veszszük körül a kasszákat, mig azalatt az utczán emelik el a közpénzeknek százezreit. (Elénk helyeslés a néppéirton.) Az indokok során, t. képviselőház, ki van emelve végre még az is, hogy ezen törvényjavaslat által az önkormányzat jogai csorbát nem szenvednek. En, t. ház, e tekintetben is kénytelen vagyok ellenkező álláspontra helyezkedni. Igyekeztem az előbb kimutatni, hogy az állam hatalmi kérdésben mennyit nyer; ugyanannyit vészit el, t. ház, a vármegye, sőt többet vészit: jogot is vészit, még pedig a léthez, a fenmaradásboz való jogot. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az igen t. előadó ur bevezető beszédében arra is hivatkozott, hogy az önkormányzat lényege nem a kezelésben, hanem a rendelkezésben van. Ezt elismerem, föltétlenül igaz. Lénye-