Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-27

414 27. országos ülés 1901 deczember 10-én, kedden. Azt állítom tehát, hogy történt annyi, a mennyi a mi anyagi erőnkhöz kéj>est és oksze­rűen történhetett. De kijelentem, hogy mi még inkább fogjuk siettetni az 1902-re előirányzott munkálatokat, hogy minél hamarább és minél több embernek jusson munka. (Általános élénk helyeslés.) Ez az egyik. Másodszor pedig revízió alá veszsziik az ügyet, hogy mivel az ország a legközelebbi években, a mint a trónbeszéd is mondja, az ország anyagi és pénzügyi erejéhez képest, az államháztartás egyensúlyának meg­óvásával, a mi a legeminensebb és legfontosabb állami érdek, (Ugy van ! Ugy van! jobbról.) beruházásokat fog tenni, revízió alá veszszük az eddig kontemplált és a jövő esztendőre szüksé­ges beruházásokat és a mit 1902-ben létesíthe­tünk, azt erőnkhöz képest, ha a pénztári kész­let engedi, siettetve fogjuk megcsinálni 1902­ben. (Általános élénk helyeslés.) Ezekkel szemben, t. képviselőház, méltóz­tassanak azoknak a képviselő uraknak, a kik oly erős és éles hangon, hanem is szavakban, de sokszor a szavakba burkolt értelemben azt a szemrehányást tették nekünk, hogy mi a mun­kásokért semmit sem teszünk, méltóztassanak ezen Ítéletüket ezen tények alapján kegyesen rektifikální. Mert én azt tartom, hogy itt min­den tényezőnek közre kell működni: az állam óvó kezének, a társadalom érző szivének, maguk­nak a munkaadóknak, a vállalkozóknak, és a fővárosnak is, és ha minden tényező közrehat arra, hogy a mi munka csak adható, az adas­sék és a ki azután is éhezik, azt igyekezzünk eltartani szivünk sugallata szerint minden lehető módon és a társadalom is vegye ki ebben a maga részét: akkor ezt az átmeneti bajt, •—• mert én csak annak tartom — remélem, le fogjuk küzdeni. (Elénk helyeslés és tetszés jobb­felölj Felemlítette ma egyik szónok, hogy a mun­kaközvetítés nem ér semmit. Lehet, hogy annyit nem ér, a mennyit talán egy kiterjedtebb, orga­nizáltabb szervezettel, a melynek én nem va­gyok ellensége, elérni lehetne; de mi még nem vagyunk ott, hogy a külföldön ez irányban be­vált minden intézményt átültethettünk volna, pedig e téren a próbálgatás és a kísérletezés meggondolandó. De én is amellett vagyok, hogy ebben is menjünk előre. Hanem ne méltóztassék kicsinyelni azt a munkaközvetítést, a mely eddig a kormány részéről történt. Mert azonkívül, hogy az általános munkásegyletek, az egyes szak­egyletek és iparágak testületei közvetítenek mun­kát, a czentrális közvetítésnek az volt az ered­ménye, hogy jelentkezett az idén 83.096 mun­kás, ebből 4G.346 időközileg visszavonta a je­lentkezést, mert vagy talált elhelyezést, vagy talán nem akarta ezt a közvetítést igénybe venni. Elhelyeztetett 30304 és maradt volna e szerint 6—8000 munkás. Tudom, hogy a mun­kanélküliek száma nagyobb, — hogy mennyi, azt nem tudom, de talán az előttem felszólalt Vázsonyi vagy Visontai képviselő urak sem tud­ják, mert hiszen az naponkint változik — de az tény, hogy 30.000 munkást el tudott helyezni a közvetitő-intézet és ez magában véve is a mel­lett szól, hogy ezen a téren is valami eredményt értünk el. (Helyeslés jobbról.) És ha nézzük, ho­gyan történt az elhelyezés, látjuk, hogy 17.533 munkás elhelyezést talált a fővárosban, 1765 a főváros körül. 5779 a vidéken, 749 — ezek az ismeretes számok, de nem egyeznek mindig, mert ez változó — elhelyeztetett a külföldön. Azt mondják, hogy ez mind nem elég, ezt mondják maguk a kérvényezők is, hanem tör­vényhozási intézkedéseket kérnek a munkások számára azon az alapon, a mint a kérvény is mondja, hogy az állam különösen foglalkozzék most velük, mert nekik ezek és ezek a bajaik. Én magam is azt tartom, hogy a szocziál­politika és a szocziális törvényhozás terén ne­künk előre kell menni, és a mit az ország gaz­dasági viszonyainak és a gazdasági munkások­nak érdekében nagy eredménynyel megcsinál­tunk, azt az ipari munkásoknál a maguk viszo­nyai és czéljai szerint hasonlóan érvényesíteni és folytatni kell. (Helyeslés.) Azt is elismerem, hogy egy kicsit elmaradtunk ebben a részben. Vállvetve működjünk tehát azon, hogy ezeket a hiányokat pótoljuk. Én azok közül, a miket hallottam és a kérvényben olvastam, igen sokat helyes eszmének tartok. Én az éjjeli munka, a női és tanonezmunka rendezését, az iparfel­ügyelet szigorúbb alkalmazását, hogy a munkást ne lehessen kizsarolni, (Elénk helyeslés) azt én mind helyeslem, és ha kormányzati intézkedések körében nem lehet, a törvényhozás utján kell ezekről a kérdésekről intézkedni. (Általános tet­szés és helyeslés) és én szívesen ajánlkozom, hogy az illető szakminisztert a lehető legmele­gebben támogatom, hogy ezekben a kérdések­ben minél hamarabb előterjesztést tehessünk. (Élénk helyeslés és tetszés.) A trónbeszéd is felvette ezt és a t. kép­viselő urak nem mindig hiven idézik, a maguk czéljai szerint teszik, bizonyos taktikai fogás van benne. (Mozgás a szélsőbalon.) A trónbeszód nem azt mondja, hogy a munkások baleseti ügyének rendezését akarja csak. Azt mondja a trónbeszéd: »a szocziálpolitika folytatásaképen többek között.« (Igazi Ugy van! jobbfelöl.) Tehát: többek között. És megmondom: a beteg­segélyezés ügyét rendezni kell, a baleseti ügyet rendezni kell, a női munkát rendezni kell, az éjjeli munkát rendezni kell, a tanonezok mun­káját rendezni kell, az ipartörvény revíziójánál pedig rendezni kell az iparfelügyeletet, (Általá­nos helyeslés) hatályosabbá, intenzivebbé és biz­tosabbá kell tenni. (Elénk helyeslés.) Általában kormányzati és törvényhozási téren arra kell törekedni, hogy a szakképzettséget, hogy a tes­tületi erőt, hogy azt a szellemet, a mely a nyu­godt munkának gyümölcsét is biztosítja és a mely a legjobb támasza annak a munkásnak,

Next

/
Thumbnails
Contents