Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-27
410 27. országos ülés 1901 deczember 10-én, kedden. Voltak periódusok, hol bizonyos áramlatok, és pedig egészséges és helyes áramlatok, — mert azért, hogy egyes áramlat káros következéssel is járhat egyes tüneteiben és következéseiben, egészében azt elítélni nem kell, — bizonyos ideig bizonyos iparágakra reánehezedtek. Például csak felemlítem, hogy az 1896-iki millennáris kiállítás alkalmával láttam azt, hogy bizonyos a pillanat által adott és mutatkozó szükségleteknek kielégítésére sokkal több munka és vállalkozó kínálkozott, mint a mennyi azon szükségletek állandó és természetes arányának megfelelt volna. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) És hozzájárult ehhez még egy, t. ház. Hozzájárult az. hogy a könnyű hitelezés és a gazdasági j^rosperitásnak és fejlődésnek epockájában. a 80-as évek végén és a 90-es évek közepén, sőt még az 1896-iki esztendőben is Budapesten az építési ipar — mondhatnám — tulnagy arányokban, nem természetesen, nem fokozatosan, nem az adott viszonyoknak és szükségleteknek számbavételével fejlődött. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Hiszen ha valaki megvett egy telket és annak a teleknek az árát kifizette — és ez még jó eset volt, mert volt, a ki nem is fizette ki, rögtön ment a jelzálog-hitelintézetekhez Budapesten, a melyek akkor könnyen hiteleztek — és volt sok, mind a takarékpénztárak, mind a bankok, — és fölvette jelzálogkölcsönben az érték felét. Mikor azután építeni kezdett, az érték feléig megvolt a pénz, a többivel pedig nagyrészt adós maradt, s a hitelezők azután szorongatták. Már most ilyen nagy építkezési kedv és könnyű hitelezés mellett oly szertelen éjjitkezési spekuláczió fejlődött ki, hogy azzal még a mi fővárosi lakosságunknak — hála Isten — rohamos fejlődése sem tudott tökéletesen lépést tartani. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelöl.) Ez a fejlődés, a mely nem volt természetes, a mely ugrásszerű volt, a munkásoknak nagy tömegét csábította Budapestre és pedig 1 — a vidéki gazdasági életnek kárára, (Ugy van! Ugy van!) — a vidékről és a külföldről és nem épen azok voltak a legjobb elemek, a melyek a külföldről jöttek. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Beállt egy gazdasági depresszió, — fájdalom — az ország gazdasági életének egész vonalán és ez alatt szenved a földmives, szenved az iparos, szenved a kereskedő és szenved minden kereseti ág (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és szenved mindaz, a mi ezen kereseti ágakkal összefügg és szenved az államháztartás maga, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez a depresszió ebben az apályos időben, — mert a dagály után az apály jött — egy visszatorlódást okozott, a mely alatt megrendült a gazdasági szervezet minden ize, hát hogyne rendült volna meg a munkások ügye, a mely ezzel válhatatlan összefüggésben van. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) így fejlődött a kérdés; ki csodálkozik hát azon, hogy e természetes fejlődés mellett — mert természetes volt, csak meg kell nézni az igazságot, — ezek az állapotok elkerülhetetlen és számtani következetességgel és eredménynj'el beállottak. (Helyeslés jobbfelől.) És, mert ezek az okok nem voltak elkerülhetők, vájjon abból következik-e most, hogy azzal, a mi ebből támadt, összetett kézzel álljunk szemben és ne csináljunk semmit ? (Tetszés a jobboldalon.) Nem ez következik. De ne méltóztassék ezt a kérdést és ezt a jelenséget összeköttetésbe hozni mindazzal, a miket hallottunk. Mert én elismerem, hogy sok dologgal közelebbi, vagy távolabbi, szerves, vagy nem egészen szerves összefüggésben van : de hogy azok, a miket én onnan hallottam, nincsenek ezzel oly benső és válhatatlan összefüggésben, mint azok az okok és jelenségek, a melyeket én előadtam, az — gondolom — az előadottakból egészen világos. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) így vagyunk szerintem azzal, a mit minduntalan hallunk, hogy ezek az önálló vámterület hiányának következményei. (Mozgás és felkiáltások a szélstíbaloldalon: Pedig ugy van!) Polczner Jenő: Ez az igazi! Széll Kálmán miniszterelnök: A t. képviselő urak bizonyos idegességet mutatnak, valahányszor ez a szó előkerül; pedig higyjék el, nincs veszedelmesebb dolog, mintha kényes és fontos gazdasági kérdéseket nervozitással, vagy elfogultsággal ítélünk meg. (Ugy van! Ugy van! Elénk helyeslés jobbfelöl. Zaj és ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Én a t. képviselő uraknak erre vonatkozólag minden érvelését eddig is honoráltam, ezután is meg fogom becsülni és ellenérveimmel igyekezem mindig azokkal szembe szállani; de előre odavetett szentencziózus kijelentésekkel még soha ily kérdést meg nem oldottak és ezt sem fogják megoldani. (Ugy vart! jobbfelöl,) Sokszor nyilatkoztam e kérdésről. Fogok még és fogunk még; mert hogy ez a nagy kérdés a maga egész nagyságában, jelentőségében, horderejében ide jöjjön, arról gondoskodtam. Hiszen én óvtam meg az országnak a jogát e részben világosan és újból; megvolt előbb is, de én kidomborítottam és gondoskodtam, hogy vitatkozhassunk felette. Én tehát nem fogom ezt az urak elől eltakarni, hanem ide hozom és alkalmunk lesz erről vitatkozni. Polczner Jenő: De az önálló vámterületet hozza ide és ne a. közös vámterületet! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Széll Kálmán miniszterelnök: Én, mint sokszor kifejtettem, a közös vámterület híve vagyok. Teljes meggyőződésem szerint az ország gazdasági érdekeinek egyetemét, a termelésieket és ipariakat, kölcsönös kiegyenlítés alapján, tisztességes egyesség mellett ezen alapon meg lehet óvni. Jobb a szakítással járó rázkódtatásoknak ki nem tenni az ország gazdasági szervezetét.
