Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-27

402 27. országos ülés 1901 deczember 10-én, kedden. jelentését az 1900—1901. szolgálati év folyamán a közös hadsereg magyarországi ezredeiben és a magyar kir. honvédségnél előfordult öngyilkossági esetekről szóló honvédelmi miniszteri jelentés (írom. 37, 49) tárgyában; végre ugyancsak a véderő-bizottság jelentését a közös hadseregtől a honvédség állományába az 1900—1901. szolgálati évben történt tiszti áthelyezésekről szóló honvédelmi miniszteri jelentés (írom. 38, 50) tárgyában. Van szerencsém az iránti kérelmemet előterjeszteni, hogy a t. ház méltóztassék ugy a beterjesztett törvényjavaslatra, valamint a három jelentésre vonatkozó jelentést kinyomatni, szétosztatni és annak idején az osztályok mellőzésével együttesen tárgyalásra kitűzni. Elnök: A véderő-bizottság ezen jelentései ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és annak idején az osztályok mellőzésével napirendre fognak tűzetni. Következik a napirend: a kérvények első sorjegyzékének (írom. 40) folytatólagos tárgyalása, még pedig a 158. számú kérvény. Nyegre László jegyző: Ballagi Géza! Ballagi Géza: T. képviselőház! Mindenekelőtt kijelentem, hogy a kérvényezési jognak ugy politikai jelentőségére, mint gyakorlásának módjára nézve teljesen egyetértek az igen t. miniszterelnök úrral. A kérvényezésnek csakugyan egyéb czélja nem lehet, mint egy más ügy iránt az érdeklődést felkelteni, vagy a közvéleménynek megalakulását elősegiteni. A kérvényezési jog azonban nem lehet a törvényalkotásnak eszköze. Ez a felfogás mindenütt érvényesül egész Európában, minden parlamentáris államban, érvényesül nálunk is, de természetesen érvényesül első sorban és mindenekelőtt Angolországban. Ha valamelyik kórvény egy olyan akcziónak a megindítására irányul, a mely a közvélemény megalakulását és mintegy kijegeczesedését czélozza, erre nézve a legelső és legfőbb feltétel az én véleményem szerint az, hogy a kérvény tartalmát, de — a mit különösen hangsúlyoznom kell — a kérvénynek intenczióját megértsék azok, a kikhez a kérvény intézve van. Hát én bátor vagyok jelezni — és főkép ezért szólalok fel, — hogy azok az igen t. képviselőtársaim, a kik a szőnyegen forgó kérdéshez, illetőleg kérvényhez eddig hozzá szóltak, ennek a kérvénynek sem tartalmát, sem intenczióját nem méltatták kellő figyelemre. Ha a budapesti munkások felismerve helyzetük siralmas voltát, tisztán és kizárólag arra szorítkoznának, hogy segítséget kérnének és fokozott tevékenységre serkentenék az arra illetékes tényezőket a végből, hogy azok sorsukon segítsenek, én ezt a magam részéről egészen természetesnek és helyesnek tartanám, mert az államnak és a társadalomnak kötelessége a munkáskérdésbe' behatolni és azzal állandóan foglalkozni. A mi törvényhozásunkat ebben a tekintetben szemrehányás nem is érheti. (Ellenmondás a hal- és a szélsobaloläalon.) Engedelmet kérek, elő kell venni a törvénytárat ós ott méltóztatnak a törvényeknek egész sorozatát találni, a melyek a magyar törvényhozás szocziálpolitikáját juttatják kifejezésre. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A magyar törvényhozás tehát, — ismétlem, — e tekintetben teljesiti kötelességét annyira, hogy most, legközelebbi feliratában is nyilvánítja abbeli elhatározását és határozott szándókát, hogy szocziálpolitikai akczióját folytatni fogja. A mi pedig a társadalmat illeti, az a humanitárius intézmények felállítása és létesítése által vesz részt a munkában. De nagyon természetes, hogy maguk a munkások sem maradhatnak tétlenül, a mikor az ő ügyükről van szó. Nekik — véleményem szerint — követniök kell Schultze-Delitzsch azon jelszavát, hogy: »Segíts magadon és az Isten is megsegít.« (Mozgás a baloldalon.) Kubik Béla: Szép kis törvényhozási intézkedés ! Rakovszky István: Ez is intézkedés! (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Ballagi Géza: Ez nem intézkedés, hanem egy elv, a mely nemcsak itt hirdettetik e házban, hanem a melyet hirdetnek egész Európában, a melynek hirdetése és felkarolása épen azt eredményezte Nyugat-Európában, hogy a munkások helyzete határozottan jobbra fordult. Ezt a tanácsot, ezt az elvet különösen a magyar munkásoknak, a magyar kisembereknek kell szivükre venni, mert az bizonyos igaz, és azt hiszem, ezt senki közülünk kétségbe vonni nem fogja, hogy a magyar munkások rendkívül élhetetlenek. (Mozgás a bal- és a szélsobaloläalon.) Elketetlenségüknek illusztrálására csak egy igen érdekes esetet mondok el. (Halljuk! Halljuk!) Nemrégiben at, kereskedelmügyi miniszter úrral, Hegedüs Sándorral történt, a ki egy kisiparoshoz fordult és azt kérdezte tőle, hogy miért nem dolgozik? Akisiparos azt felelte: »Kegyelmes uram, mert gépem nincsen«. Erre a kegyelmes ur vett neki gépet. Mikor a munkás erre sem dolgozott és ennek újból okát kérdezte a miniszter, azt á feleletet kapta, hogy »azért nem dolgozom, mert nincs anyagom.« Vett tehát neki anyagot a miniszter. És a mikor már anyaga is volt, de még mindig nem dolgozott és a miniszter újra kérdezte tőle, hogy az Isten szent szerelmére, most már miért nem dolgozik, akkor azt a feleletet nyerte, hogy ^Kegyelmes uram, mert nincsen vevőm.« Az illető kisiparos tehát még azt is kívánta volna, hogy a kereskedelemügyi miniszter necsak gépet, ne csak anyagot adjon neki, hanem még a vevőket is oda vigye. (Ellenmondásoh a baloldalon.) Polczner Jenő : Mesebeszéd ez ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Ballagi Géza: Ismétlem, igen t. ház, nem lehet sem ni kifogásunk az ellen, hogy a munkások sorsuk felett nyugtalankodva a törvény-