Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-26

398 26. országos ülés 1901 kedési szabadság biztosíttassák, nevezetesen törvénybe iktatandó a korlátlan egyesülési és gyülekezési jog, (Mozgás a jobboldalim.) a sztrájk jogosultsága; eltörlendők mindazok az intézkedések, a melyek a szabad gyűjtést stb. megakadályozzák. Szükséges továbbá a szakszervezetek -hathatós állami támogatása. Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam beszédében felemiitette a londoni trade uniont. Mi volt Anglia hatalmának és mi Angliának legfőbb ereje ? Az, hogy abban a pillanatban, a mint ipari fejlődésnek indult, évszázadokkal ezelőtt és azóta mindig akadtak államférfiai, a kik az ipari mozgalmakat oda terelték, hogy az állam egészébe beleilleszkedjék. Maga az állam állt élére a mozgalomnak, maga az állam, mint támogató terelte oly irányba ezeket a mozgalmakat, hogy az állam és a társadalom létét ne veszélyeztessék. Mindig akadtak államférfiak, a kik a munkáskérdéssel foglalkozva, a szenvedélyeket csillapítva, a túlzó követeléseket józan érvekkel egyensúlyozva, az állami létbe belehozták a szocziális nagy kérdések elintézését. Ott látjuk a trade uniont, mely kiterjeszkedik egész Angliára és látjuk, hogy egyes munkáskérdésekben döntő faktorként szerepel az állam mellett a nélkül, hogy az állam szuverenitását és szupremacziáját érintené. Ha sztrájk tör ki, közbelép a trade unión. Akárhány sztrájk volt, a hol a trade unión kijelentette, hogy az jogtalan, hogy igazságtalan a munkások követelése, nem támogatja, nem helyesli a sztrájkot, mert sérti a társadalom egy más osztályát, sérti az r

állami rendet, az állam jövőjét, a fogyasztókat. És erre megszűnt a sztrájk, megölték, megfojtották saját intellektuális erejüknél fogva a munkások. Épugy voltak jogos, nagyszabású sztrájkok, a melyek a kartellek ellen irányultak, és ezek a sztrájkok a trade unión hatalmával megtörték a leghatalmasabb kartelleket. Ezen kartellek megtörése pedig állami érdek volt, mert ezen kartellek alakulása folytán az állampolgárok személyes érdeke volt veszélyeztetve, vagyonúkban lettek megrongálva, s ha ezek vagyonúkban sértetnek meg. megrongálódik benne az állam is. Ép ezért teljes melegséggel támogatom a munkásoknak azon kérelmét, hogy szakegyletekben önállóan szervezkedhessenek. Méltóztassék egy gondos államférfiunak ezt megkísérelni és a szakegyletek szervezésének útjába nem állva, oly fórumot teremteni, hol a kormány és a munkások érintkezési pontokat találjanak. Itt Magyarországon a szoczializmus nem is oly veszélyes, mint azt némelyek fel akarják tüntetni, mert itt nálunk a kapitalizmus ellen nem küzd a szoczializmus: egy egész egyszerű okból, mert mondja meg a pénzügyminiszter ur, hogy van-e minálunk kapitalizmus? Az egész országban nincs kapitalizmus, nincsenek kapitalisták a szó szoros értelmében. (Ellenmondás jobbról.) Mit értek én kapitalizmus alatt? Azt, hogy deczember 9-én, hétfőn. igazi nagy tőke, mely külföldön mérvadónak számíttatnék, melynek hatása volna egész iparfejlődésünkre, Magyarországon nem létezik, és hogy nem létezik, annak legjobb jele az az előterjesztés, a melyet Hegedüs miniszter ur tett itt a házban, hogy mi 10—20—30.000 frtos szubvencziókkal birunk csak gyáripart létesíteni. Feleljenek erre nekem a t. ház azon tagjai, a kik nevetésükkel akarják megezáfolni azt, hogy nincs kapitalizmus. Most a munkáskérdésről beszélünk, nem beszélünk 40.000 holdas birtokosokról, a kiknek a pénzük nincs is az országban, hanem Anglia nagy bankjaiban milliók hevernek a földjeik jövedelméből. (Egy hang balról: Kik azolc?) Megmondhatnám. Arról beszélünk, hogy nincs kapitalizmus, a mely ipart teremthetne Magyarországon. Ha nálunk hatalmas kapitalisták volnának, mint vannak Francziaországban, Angliában, Amerikában, akkor gyáraink nem szorulnának rongyos koldustámogatásra az államtól. Méltóztassék megnézni, nagy adóengedmények és más egyéb kedvezmények vannak lefektetve a mi törvényeinkbe s az eredmény az, hogy nem alkotunk ipart, mert az idegen tőke a jelenlegi konstellácziók folytán a külföldön lekötve is megtalálja kamatozását, Magyarország pedig itt áll és nem tud ipart teremteni, hacsak nem az állam óriási áldozatkészségével. Ha már a munkáskérdésről van szó, még csak néhány pillanatra akarom igénybe venni a t. ház figyelmét, mert lehetetlen, hogy ez alkalommal rá ne mutassak és fel ne hivjam a miniszter ur figyelmét valamire. Hogy Magyarország munkásbősége, hogy a munkátlanok száma oly nagy, abban is leli okát, hogy a magyar iparosok egy része a legarczátlanabb módon azon megrendeléseket, melyeket az államtól és magánosoktól vállal el, Ausztriában, idegen helyen készitteti el. A magyar ipartelepeknek egy része, melyek sokszor állami szubvenczióban részesülnek, mint magyar ipartelepek vannak ugyan bevezetve a kereskedelmi és váltótörvényszék czégjegyzékébe, de csak ennyi a magyarságuk, mert a megrendelések kivitelében egyenesen albérleti rendszerben állanak Ausztriával. Vállalnak munkát egy millió forinton túl, ezt kiadják albérletbe 800.000 írtért és az albérlet révén zsebre vágják a különbözetet. Midőn én ezt felemlitem, engem nem pártszempont vezet. (Báró Solymossy Ödönre mutatva) Ne méltóztassék nevetni, t. képviselő ur, ha még egy pár évig tetszik képviselőnek lenni, mint én, akkor tapasztalni fogja, hogy tudok én tárgyilagos lenni! Előbb tessék beleszokni. Midőn körülbelül most egy éve az utczán a munkátlanok zajongtak, azután felkerestek engem tömegesen, hogy a büntetés alól őket a rendőrségnél lehetőleg mentesitsem, ezek közt volt egy csoport, a melyikre ráfogták, hogy beverte a fényes kávéházak ablakait. En kérdeztem, kik azok és erre azt mondták, hogy a csillármunkások. Én kérdeztem, mi ragadta el