Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-26
388 26. országos ülés 1901 deczember 9-én, hétfőn. Ausztriából. Ebből a 400 millióból legkevesebb 151 millió írt munkásoknak, munkabérekben fizettetik ki. Magyarország tehát évenkint legkevesebb 150 millió frtot fizet idegen munkásoknak, idegen munkások bérére. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nagyon természetes, hogy a mi munkásainknak ily körülmények között nincsen munkájuk; nagyon természetes, hogy a mi munkásaink folytonosan szünetelnek a munkában, mikor mi majdnem minden szükségletünket idegen munkásokkal végeztetjük el. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen ha én egy munkásnak a munkabérét csak ezer forintra teszem, már akkor is Magyarország ma 150.000 idegen munkást tart el, 150.000 idegen munkást foglalkoztat, 150.000 idegen munkásnak fizeti élelmét, ruházatát, ellátását és adóját. (Ugy van! Ugy vanl a szélsöbaloldalon.) Hallatlan állapotok ezek, t. képviselőház, és lehetetlen, hogy az ilyen őrületes közgazdasági rendszer mellett el ne pusztuljon ez az ország minden munkásával együtt. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És ha mi Magyarországnak teljes önrendelkezési jogát vissza nem tudjuk adni, ha mi Európa népeinek most már napról-na jxra mindinkább diadalmaskodó vámpolitikáját, — a védelmi politikát — nem teszszük magunkévá, és ebből a czélból fel nem állítjuk aí önálló vámterületet, akkor a mi munkásainkat az állandó munkanélküliség ellen nem biztosithatjuk soha! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Minden más törvényhozási intézkedés, — bármily üdvös legyen az — a krízist elodázhatja, de azt megszüntetni, állandó orvoslást nyújtani nem fog semmi körülmények között. Hanem itt most akut bajok orvoslásáról van szó, itt most a munkások segedelmet, sürgős segedelmet kérnek az államtól. A lapokban olvasom épen most, hogy a t. pénzügyminiszter ur a végrehajtók fölé külön uj önálló ellenőröket nevez ki, (Mozgás) azért, hogy az adóvégrehajtást gyorsabbá és szigorúbbá tegye. Lukács Lászió pénzügyminiszter: Egy betű sem igaz belőle! Csávolszky Lajos: Ennek az embertelen rendszernek meg is van a maga eredménye. (Felkiáltások, a jobboldalon: Hisz nem igaz!) Megvan az az eredménye, hogy tömérdek millió hever az állampénztárban, mint készpénzkészlet. Adja oda a pénzügyminiszter ur ezen kamat nélkül heverő milliókat, adja oda üdvös, hasznos beruházásokra, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) akkor majd el lehet érni azt, hogy a munkásokon segítve legyen és mellette uj jövedelmi és uj adóforrások nyíljanak meg. Persze a pénzügyminiszter ur ezt nem teszi, ő tartogatja a milliókat a hadügyminiszter ur számára, a ki azt 30 milliós póthitelek alakjában, vagy uj hadügyi beruházások fejében szépen elviszi innen. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Dehát, hogy milyen legyen ez a segedelem, hogy történjék a segélyezés, mi legyen az akut bajoknak az orvoslása, arról a kormány feladata javaslatot előterjeszteni. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter ur 1897. február 17-én ezeket mondta itt a képviselőházban (olvassa): »Azoknak a munkásoknak, a kik munka nélkül állanak, a kik nyomorban vannak, munkát kell adni. Ez igenis az állam kötelessége és e kötelességét az állam teljesíteni is fogja.« Meglátjuk, hogy fogja teljesíteni, eddig legalább nem teljesítette. A tavaszszal a munkások ezrei és ezrei járták be itt a főváros utczáit és nem hallottuk tőlük, hogy az állam ezen kötelességét teljesítette volna. Okuljanak a t. miniszter urak a külföldi államok és kormányok példáján! A német birodalom napról-napra a legmesszebbmenő támogatást adja a munkásoknak; Ausztriában, a hol tulajdonképen munkás-válság nincs is, a legnagyobb beruházásokat teszik, Bécset és Triesztet uj vasúttal kötik össze, folyamszabályozásokat, csatornázásokat kezdenek meg a birodalom minden tartományában. Olaszországban a sztrájkot törvényesítették. Zanardelli olasz miniszter június 22-én az olasz kamarában igy nyilatkozott: (Halljuk! Halljuk!) »A sztrájk és az egyesülési jog a munkások legfőbb védelmi eszköze.« (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) »A sztrájk törvényességét mindenkinek el kell ismernie!« Giolitti, az olasz belügyminiszter egész dicsekvőleg mondja, hogy »ennek az esztendőnek az első felében 511 sztrájk-ügyet intéztünk el. Impozáns volt a mozgalom — úgymond — a mely ezeket a sztrájkokat követte ós a következménye az lett, hogy a munkások bére 48 millió lírával emelkedett évenkint.« (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Azután igy folytatja az olasz belügyminiszter beszédét: »A sztrájk és a békés agitálás a sztrájk mellett nem tilos. Kötelessége a kormánynak, hogy megóvja a munka szabadságát.« (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) »A mozgalom ellen a kormánynak nincs más eszköze, mint az erőszak és a nyilvános gyűlések megakadályozása, a mi súlyos rendzavarásokra adna okot.« Igy beszél egy okos államférfi, a ki nem vak, a ki a jövőbe lát, a ki ismeri kötelességét az állam iránt és a ki nem osztályokat képvisel, hanem képviseli a nemzetet a maga egészében. (Tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) De hát mi történik nálunk, t. képviselőház ? Nálunk fegyveres erőszak, brutalitás, jogtalanság az, a mivel a magyar munkás találkozik. Nálunk a sztrájk mellett békésen agitálok a tolonczházban érik el szereplésök utolsó mozzanatát; nálunk a munkások szervezkedése, egyesülése, gyülekezése törvényileg szabályozva nincs: a
