Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-26

386 36*. országos ülés 1901 deczember 9-én, hétfőn. legfontosabb törvényhozási instrumentuma a jogoknak peticziőja volt. így lett az beadva a parlamentbe és ezen az alapon lettek megállapítva Angliának sarkalatos és alapvető jogai. (Helyeslés a baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: A 17. században ! Ballagi Géza: Ma bizottságilag intézik el Angliában is^ a kérvényeket! Beöthy Ákos: A t. miniszterelnök ur azt méltóztatott mondani, hogy ez az eljárás némileg a háznak szuverenitásába ütközik. Őszintén megvallva ezt én nem tudom belátni; sőt ellenkezőleg a szuverenitás folyományának tekintem azt, hogy ha kérvénynyel jönnek a ház elé, akkor a ház a szükséges intézkedéseket itt megtegye. (Helyeslés a baloldalon.) Eelhozta az igen t. miniszterelnök ur a kormányzati szempontokat is, s azt mondotta, hogy furcsa dolog, hogy az egyik kérvény pártolólag, a másik pedig minden megjegyzés nélkül adassék ki a kormánynak. De hát hiszen ez a dolog természetében rejlik. Egyik kérdés fontosabb: azt pártolólag, a másik kérdés kevésbbé fontos: azt minden megjegyzés nélkül adja ki a ház a kormánynak. (Helyeslés a baloldalon) A mi magának ennek a kérvénynek az érdemét képezi, bizonyos, hogy ez egyike a legfontosabb és legjelentősebb kérvényeknek, melyek valaha e törvényhozás által tárgyaltattak, mert itten a katonai terhek elviselhetetlenségéről van szó. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Nekünk elsőrangú kötelességünk az, hogy e tekintetben némi könnyebbitést csináljunk; s mivel ezt a könnyebbülést okvetetlenül eszközölni fogja az, ha a munka-időben nagyobb szabadságolások történnek, a melyek fontosságát Madarász József t, képviselőtársunk oly ékesen szóló szavakkal adta elő, s mivel ez intézkedés jelentőségét illetőleg, azt hiszem, közöttünk nézetkülönbség egyáltalában nem lehet: én igenis a mellett vagyok, hogy necsak pártolólag terjesztessék fel a kérvény a kormánynak, hanem, hogy a kormány utasíttassák, hogy a legrövidebb idő alatt erről nekünk jelentést tegyen. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: T. ház! Kíván-e még valaki szólani ? Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom, Széll Kálmán miniszterelnök: Még pár szót kívánok elmondani. Rakovszky István: Nem mondtam?! Széll Kálmán miniszterelnök: Már kétszer szóltam hozzá e kérdéshez, és azt hiszem, senki sem fogja rám, legalább jóhiszemüleg nem, hogy a vita bezárását vártam be, mert ezt semmiféle nagy vitánál sem teszem. Most néhány személyes megjegyzést kívánok tenni Boőthy Ákos t. barátomnak és ha t. barátom válaszolni akar rekem, én magam fogom kérni a házat arra, engedje meg, hogy azt megtehesse, (Altalános helyeslés.) Csak véletlenül nem keltem fel előbb. T. barátom eltérést lát a között, a mit ma mondottam és a között, a mit múltkor mondottam. Azt mondja, hogy múltkor azt mondtam, ne tegyék oda ezt a szót: »pártolólag«, mert hiszen úgyis mindegy, akár oda teszik ezt a szót, akár nem, a kérvény úgyis csak a minisztériumnak adatik ki, most pedig ellene vagyok e szó beiktatásának. A múltkor is ellene voltam, ma is ellene vagyok, és ha nem volna a kettő között különbség, ma sem volnék ellene. Én nem vallottam a múltkor sem más nézetet, mint ma. A múltkor is azt fejtettem ki, hogy nem helyeslem, hogy az egyik kérvényt másképen intézze el a ház, mint a másikat. Az eredményre mondtam azt, hogy mindegy: ugyanaz az eredmény, akár pártolólag, akár nem pártolólag adatik ki, mert a kormány, bármit mond a ház, kötelességszerüleg tartozik a hozzá a ház által áttett kérvényekkel érdemileg foglalkozni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez az egyik. A másik az, hogy t. képviselőtársam figyelmeztetett engem Angliára. Angolországban — maga is hozzátette, hogy a XVII. században •— volt az az eljárás; ma már Angliában sem ezt az eljárást követik, mert bizottságokhoz utasítják és bizottságilag tárgyalják a kérvényeket. De ez nem tartozik a dologhoz. Az a mód, — a melylyel én tárgyalom itt a kérvényeket, hogy minden kérvényhez érdemileg hozzászólok, — nem a magam passziójából, de mert kötelességemnek tartom, — mutatja, hogy én megbecsülöm a kérvényezők jogát és minden egyes kérvényt érdemleges kormánynyilatkozattal kisérek, a mi azelőtt talán nem is történt mindig. (Helyeslés a jobboldalon.) Én tehát a kérvényezés jogát a maga teljességében igenis épségben tartom — fentartom előbbi állításomat — és semmikép sem sértem meg. Egyszerűen mi a kérdés köztünk ? A kérdés az, hogy a kormány és most én, a ki annak nevében szólok,nem tartjuk helyesnek, hogy a képviselőház azt a szót: »pártolólag« hozzáteszi, mert — azt mondtam utolsó argumentumul — talán a parlament tekintélyével sem egyezik az össze. Megmondtam, hogy miért: azért, mert a parlamentnek és a képviselőháznak nyilatkozni kell, helyes-e, nem helyes-e,akarja-e, nem akarja-e, a mit kérnek, nem pedig, hogy ezt pártolja, amazt meg nem pártolja. így értettem, a mit mondtam. A jaártolást már csak azért sem szeretem, mert igen rossz kifejezés; mást kellene kitalálni még akkor is, ha a képviselőház az egyes kérvények között különbséget akarna tenni. Mert felhívom az én t. képviselőtársamat magát, és igazságszeretetét, mondja meg, hogy annak a kérvénynek, a melyet felolvasott, minden betűjét magáévá teszi-e ? Mert ha az ember egy kérvényt pártolólag magáévá tesz, akkor minden szavát magáévá kell tennie. Ezt pedig már azon szempontból sem tartanám tanácsosnak, mert annak lehet sok olyan része, ágaboga, a miben állástfoglalni és az egészet egészen magáévá tenni nem volna tanácsos. Ezeket kellett megjegyeznem. (Helyeslés a jobboldalon.)