Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-26

382 26. országos ülés 1901 deczember 9-én, hétfőn. hogy terjeszsze azt pártolólag a honvédelmi miniszter úrhoz, — hangsúlyozom, pártolólag, jóllehet a t. miniszterelnök ur ez ellen a határozó szó ellen már egyszer felszólalt és azt mondta, hogy az úgyis mindegy, (Mozgás,) akár egyszerűen, akár pártolólag terjesztetik valamely kérvény a kormány tagjaihoz. De hogy az nem lehet mégsem egészen mindegy, azt a miniszterelnök urnak azon felszólalásából és abból a reluktáczióból következtetem egyúttal, a melyet tegnapelőtt a t. kultuszminiszter ur kifejtett, midőn állást foglalt az ellen, hogy ne pártolólag, hanem egyszerűen tétessék át hozzá a kérdéses ügy. Indítványom, t. képviselőház, az,;hogy ezt a kérvényt pártolólag terjeszszük a honvédelmi miniszter úrhoz. (Helyeslés a néppárton.) Illyés Bálint jegyző: Okolicsányi László! Okolicsányi László: T. képviselőház! Az a kérvény, a melyet Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegye közönsége a képviselőházhoz terjeszt, olyan nagyfontosságú kérdést vet fel, a mely nemcsak annak a törvényhatóságnak, hanem az egész országnak ugy gazdasági, mint fmancziális érdekeibe mélyen belenyúl és mindnyájunk érdeklődését méltán fölkeltheti. A mi rendkívüli nyomasztó gazdasági helyzetünkben mindenesetre elérkezett már az az idő, hogy a legkomolyabban fontolóra vegyük azt, hogy a katonai terheket, a melyeknek fentartásával bizonyos külföldi és külügyi kötelezettségeknél fogva tartozunk, a mennyire csak lehet, mérsékeljük. Madarász József: Dehogy tartozunk! Beöthy Ákos: Nem tartozunk semmivel! Okolicsányi László : Tartozunk annyiban, — ezt a kifejezésemet megmagyarázom, mert ellenmondásra talált, — mert végre is az országnak katonai védelméről gondoskodnunk kell. Hogy tehát a katonaság fentartására terheket kell viselnünk, áldozatokat kell hoznunk: ezt mindenki el fogja ismerni. De a mi gazdasági viszonyaink arra kényszerítenek bennünket, hogy semmi tekintetben se menjünk tul azon a határon, a melyet az okvetetlen szükségesség elénk szab. (Helyeslés a szélsolmloldalon.) Az is megfontolandó és remélem nemsokára már napirendre kerülő kérdés, hogy a három évi katonai szolgálat egyáltalában szükséges-e és hogy az a mi financziális és gazdasági viszonyaink mellett tovább fentartható-e ? Meggyőződésem szerint a katonaság, a legénység kikéjizésének érdeke nem veszítene semmit azzal, ha a legénység két évi szolgálatra tartatnék a zászló alatt és a két év leteltével haza bocsáttatnék. Egyrészt a gazdasági életnek válnék ez hasznára, a mennyiben a mezőgazdaságunkban érzett nmiikáskiányt enyhítené, mert több munkásunk volna és mert az a katonaság otthon, a harmadik évben már a saját kenyerét kereshetné; másrészt pedig könnyebbítené az ország pénzügyi terheit is, a melyeknek jellemzésére néhány nappal ezelőtt a pénzÜgyminiszter ur, — meg vagyok győződve, hogy indokoltan — azt a kijelentést tette, hogy bizony ennek az országnak a budget minden ezer koronájára szüksége van. Ha tehát ennek a legénységnek harmadrészével kevesebbet kellene fegyver alatt tartani, mert a harmadéveseket már haza bocsátanak, ez által a legénység fentartásának és ellátásának terhe a mostaninak harmadával mindenesetre alább szállana. Ezek a szempontok igen fontosak és meggyőződésem szerint rövid idő múlva, talán a legközelebbi költségvetésnél, már bővebb kifejtésre és bővebb megbeszélésre fognak alkalmat nyújtani. Lesz tehát alkalmunk akkor velük bővebben, részletesebben foglalkozni. Most csak figyelmébe ajánlom a t. háznak, Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegye kórvényét, kijelentve azt, hogy az, a mi ebben a kérvényben foglaltatik, a legszerényebb kívánság ebben a tekintetben, olyan szerény kívánság, hogy ezen az oldalon közülünk senkit ki nem elégítene ennek a kívánságnak teljesítése sem, mert mi a harmadik évi szolgálatnak teljes elhagyására törekszünk. Minthogy azonban ennek a legszerényebb kívánságnak teljesítése is már egy lépés volna a helyzet javítása felé, én is arra kérem a t. házat, hogy ezt a kérvényt pártolólag adja ki a honvédelmi miniszter urnak, (Helyeslés a néppárton.) azonban Molnár János t. képviselőtár samnak indítványát azzal kívánom megtoldani, hogy »egyuttal jelentéstétel végett.« (Helyeslés a néppárton.) Nem akarom ezt a kérvényt, mint rendkívül fontosat, kitenni annak, hogy ez a honvédelmi minisztérium aktái között hosszú időkön át berjorosodjék és feledésbe menjen, hanem azt akarom, hogy a honvédelmi miniszter ur foglalkozzék is vele és ennek a háznak jelentést tegyen arra vonatkozólag, hogy mi módon oldotta meg az ezen kérvényben hozzá intézett kérelmet. Ennélfogva elfogadásra ajánlom a t, háznak azt az indítványomat, hogy ezen kérvény a honvédelmi miniszter urnak pártolólag és jelentéstétel végett adassék ki. (Helyeslés a néppárton és a szélsohaloldalon.) Buzáth Ferencz: T. képviselőház! Én anynyival inkább pártolom Jász-Nagykun-Szolnok vármegyének kérvényét, mert a katonaságnál tényleg most is gyakorlatban van, hogy a harmadévesek bizonyos időre szabadságoltatnak, csakhogy ennél az a visszás állapot forog fenn, hogy rendesen november elsején, tehát téli időre, olyan időben szabadságoltatnak, a mikor a szabadságolt katonák már egyáltalában semmiféle munkát és megélhetési alapot nem találnak. (Ugy van! a néppárton.) Nekem magamnak volt e tekintetben tapasztalatom. A megyében találkoztam több szabadságolt harmadéves katonakötelezettel, a kik, midőn kérdeztem tőlük, hogy miképen van az, hogy idehaza vagytok, hiszen ugy tudom, hogy még hadkötelezettek vagytok, keservesen panaszkodtak, hogy igen, most szabadságoltak bennün-