Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-25

25. országos ülés 1901 d dologgal nem törődöm, ígéretemet megszegem és az alkalmazottakról levettem a kezemet. Ez félreértés, és szeretném csakis ennek tulajdonítani a lapokban is megnyilatkozott azt az igen kíméletlen hangot, a melyen ez az elégületlenség kifejezést nyert. Ez határozott tévedés. A memorandum munka alatt van; de ha maguknak a memorandum készítőinek hónapok kellettek arra, hogy azt elkészítsék, akkor egy ily fontos kérdés megoldására az államvasút igazgatóságának és a minisztériumnak is bizony hosszabb idő kell. Első sorban nagy pénzösszegről van szó; és mégis, ez még alárendeltebb dolog. Sokkal fontosabb az, hogy szervezésről is van szó, olyanról, a mely ugy a szolgálat, mint az alkalmazottak érdekeinek minden tekintetben megfeleljen. Az államvasutak sajátságos alakulásánál fogva, ugy a személyzet, mint a szervezet tekintetében, különösen a mi a forgalmi góczpontokat illeti, folytonos átmeneti stádiumban voltunk, sőt bizonyos kisebb mértékben most is vagyunk. Ha alapos munkát akarunk végezni, e kérdéseket szervezeti szempontból is tárgyalni kell, és ez van munkában az én intézkedéseim folytán. De ezzel kapcsolatosan ha akarok valamit tenni, annak teljesnek kell lenni, és így egyúttal a fedezetről is gondoskodnom kell. Az államháztartás jelenlegi helyzete, akárki megtekinti mérlegünket, bizonyára igazat fog nekem adni, nem teszi lehetővé a fedezetet és külön fedezetünk erre nincs; ennek következtében a pénzügyminiszter ur hozzájárulásával megfelelő fedezetről is kell gondoskodni. Ez is munkát ad, főleg ha egyrészt az államháztartás fontos érdekeinek legkisebb veszélyeztetése nélkül, másfelől a forgalom minden jogos igényének kielégítése mellett óhajtjuk biztosítani a fedezetet. Ez nem könnyű feladat; ezt elhamarkodottan megoldani nem lehet. Ebben minden illetékes szakértőnek közreműködésére szükségem van, és igy az államvasutak igazgatóságának, a melynek egy tervezet alapján ezt a feladatot kitűztem, azon kérését, hogy adjak neki több időt ezen feladat megoldására, mert maga is belátja, hogy igy kell eljárnia, teljesítettem is és a haladékot megadtam. Miután a dolog igy van, és miután komolyan akarom, hogy a kérdés és nemcsak az államháztartás, de az államvasutak pénzügyi érdekeinek is tekintetbevételével és egyúttal a méltányos igényeknek figyelembevételével szervezeti alapon oldassák meg : igen természetes dolog, hogy azt a költségvetéssel kapcsolatosan nem tehettem, arról nem nyilatkozhattam. Mert azt hiszem, hogy ugy általánosságban beszélni és ígéreteket tenni nem méltó és nem helyes dolog: nem méltó sem ahhoz az álláshoz, a melyet elfoglalok, sem a kérelmezőkkel szemben; mert akkor igen könnyen mondhatták volna — a minthogy már is lehet ilyen hangokat hallani — hogy csak ígéretekkel kecsegtetjük és megcsaljuk őket, hogy keserű hangulatba taszítjuk őket. '.czember 7-én, szombaton. 379 Pedig különben alapos ok talán még sem lehet olyan nagyfokú elégületlenségre ós olyan keserűségre, különösen az államvasuti alkalmazottaknál, mert méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy, bár igen nehéz h elvezetük van és különösen szolgálatuk rendkívül nehéz, de ha a többi szolgálati ágakat veszszük az anyagi javadalmazás tekintetében figyelembe, — nem azt mondom, hogy jól el vannak látva, még csak azt sem mondom, hogy elégségesen, de azt igenis mondom, hogy aránylag mégis történik érdekükben és pedig folytonosan történik gondoskodás. Igy p. o. — nem akarom untatni a házat, de ezt mégis felemlítem — ha beletekintettek ebbe az 1902-iki költségvetésbe, í itt is láthatják, hogy kivételesen kedvező elbá| násban részesültek. Mert a minisztériumnak elhatározása az volt, hogy az előléptetéseket I ebben az évben lehetőleg minden irányban kerüli, hogy igy a tisztviselők fizetése kérdésének alapos megoldása czéljából a szükséges fedezet is meglegyen, én mégis a múlt évi előléptetéseket és szaporításokat meghaladó módon ebben a költségvetésben is gondoskodtam róluk. (Ugy van! ; Ugy van! jobbfelöl.) Ez igenis a régi alapon van keresztülvive és nem a memorandummal és az összes kérdésekkel kapcsolatosan; de hogy meg nem feledkeztünk róluk, azt ez a költségvetés is bizonyítja, a mint alkalmam lesz az előléptetések szempontjából ezt itt annak idején tüzetesen bebizonyítani. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Igy állván a dolog, én egészen helyeseltem és helyeslein az államvasutak igazgatóságának azon felfogását, hogy ebben a tárgyban — értsük meg jól — ebben az ügyben, t. i. a memorandum tárgyában, az államvasuti közegeknek nyugtalanságra okuk nincs, a további tanácskozásnak helye nincs, (Mozgás a szélsöbahldaloii. Helyeslés jobbfelöl.) és hogy további intézkedésnek az ő részéről abszolúte szüksége nincs. (Mozgás a szélsöbaloldalon. Helyeslés jobbfelöl.) Ezt a biztosítékot megadhatom nekik erről a helyről is, ebben a perezben is, és ennek következtében egyfelől jóakaratú figyelmeztetés akar ezen felszólalásom irányukban lenni, hogy meg lehet, hogy türelmetlenek, mert hiszen nehéz a helyzetük, és én megértem azt, de viszont túlságba ezt a türelmetlenséget ne vigyék és izgatók által magukat félrevezetni ne engedjék. Miután pedig arról nyertünk tudomást, hogy nemcsak ily módon akarnak eljárni, hanem voltak közöttük — igaz a kisebbség — olyanok, az u. n. radikálisok, (Derüllség a szélscibaloldalon.) a kik azt akarták keresztülvinni, hogy permanencziában lévén, záros határidőt tűzzenek ki a miniszternek, a melyen belül ha nem segit, majd előkészítik a további lépéseket, — no már, hogy ezzel szemben igy járt el az igazgatóság, azt feltétlenül helveslem. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Vázsonyi Vilmos: Tehát mégis igaz ? A mult48*