Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-25

25. országos ülés 1901 deczember 7-én, szombaton. 375 első szakaszára való hivatkozással, kétféle nézet van. (Halljuk ! HalljuJc!) Az ugyanis kétségtelen, hogy a törvény első szakaszára hivatkozni kell és ez a jelen esetben is megtörtént, mert hiszen ezt a kúriai bíráskodásról szóló törvény 118. §-ának második bekezdése egyenesen megszabja. Azok, kik abban a nézetben vannak, hogy a királyi Curia csak arra a törvényszakaszra hivatkozhatik, de nem hozza Ítéletét ő Felsége a király nevében, arra hitvatkoznak, hogy itt a Curia egy egészen külön birói hatalmat gyakorol, azt a birói hatalmat, a mely a képviselőházat illeti meg és a mely a törvény első szakasza által a Curiára lett ruházva nyolez évi időtartamra. Evvel, azt mondják, nem fér meg az, hogy a királyi Curia ő Felsége a király nevében hozza meg a batározatát, mert ez az utóbbi kitétel annyit jelent, hogy a Curia az ő Felségét megillető birói hatalom gyakorlásában jár el. Még egy másik argumentumot is hallottam, — Barta képviselő ur hozta fel, — hogy itt fontos közjogi kérdésről van szó és azért nem lehet ő Felsége a király nevében itélni. Én ezt az argumentumot nem fogadhatnám el, hiszen azért, mert közjogi kérdésben határoz, egészen jól járhat el az ő általános birói hatalma körében. El is tekintek attól, hogy az egész büntetőjog, az egész fegyelmi jog tulajdonképen mind közjog, csak arra akarok utalni, hogy ugyancsak a kúriai bíráskodásról szóló törvény és már azt megelőzőleg, az 1874 : XXXIII. t.-czikk egy tisztán közjogi kérdést utasit a Curia hatáskörébe, t. i. a választói névjegyzékek kiigazgatásának kérdését, Ez is tisztán közjogi kérdés, s mégsem szenved kétséget, hogy itt a Curia ő Felsége a király nevében határoz. De hivatkozhatom arra is, hogy a közigazgatási bíróság, mely közjogi kérdésekben jár el, szintén ő Felsége a király nevében határoz. A másik nézet arra hivatkozik, hogy a curiai bíráskodás törvény által a királyi Curiára van bizva. Igaz, hogy ez ellen azt hozzák fel, hogy a királyi Curiának két különösen alakult tanácsára; de az nem döntő, hogy két különösen alakult tanácsára, mert ugyanez a két tanács ítél a választói névjegyzékek kiigazítása felett is és az, hogy miként alakul a Curia kebelében az itélőtanács, nem lehet döntő arra nézve, hogy ki gyakorolja a bíráskodást. Ilyen különösen alakult tanácsa a Curiának van más is. pl. a fegyelmi tanács, mely szintén ő Felsége a király nevében határoz. Hivatkoznak továbbá arra: hogy az, hogy a királyi Curia mint olyan jár el, kitűnik abból is, hogy a törvény 30-ik szakasza szerint a kérvényeket a királyi Curia elnöke osztja ki az előadóknak, tehát a kir. Curiának egy funkezionáriusa, a ki nem is tagja, sőt nem is lehet tagja az itélő bíróságnak. Továbbá hivatkoznak arra, hogy a kir. Curia mint állami bíróság jár el, egészen ugy, mint más ügyekben; mert hiszen a kir. Curia ezekben az ügyekben is az általános fegyelmi törvények alatt áll; ezekben az ügyekben is áll reá az 1871-dik VIII. törvény czikk 5. szakasza, a mely szerint ő Felségének legfőbb felügyeleti joga, a melyet a bíróságok felett az igazságügyminiszter utján gyakorol, érintetlenül megmarad. Továbbá hivatkoznak még arra is, hogy az általánoe törvények szerint a kir. Curia mint állami bíróság I kell, hogy ő Felsége a király nevében gyakorolja a bíráskodást. Ezt rendeli a birói hatalom gyakorlásáról szóló alaptörvényünk, az 1869-dik IV. tez, 2-dik szakasza. Hatalmas argumentumot képez továbbá az ellennézet ellen kétségkívül az, hogy az 1874 : XXXIII. t.-cz. 89. §-a egyenesen a kir. Curia hatáskörébe utasítja ezeket az ügyeket. Xem állapit meg külön birói hatalmat, hanem az általános birói hatáskört tágítja. Végül még arra is hivatkoznak, hogy szubszidiárius jogforrást képez a kúriai bíráskodásról szóló törvény értelmében a büntető perrendtartás, a melynek 327-ik §-a kifejezetten azt mondja, hogy az ítéletek 6 Felsége a király nevében hozatnak. Azt mondják, hogy ha a törvény azt akarta volna, hogy ezekben az ügyekben ne ő Felsége a király nevében hozassék az Ítélet, akkor ezt világosan ki kellett volna fejezni; a mi pedig nincs világosan kifejezve, mert a 118-ik §-nak második bekezdése nagyon is megengedi azt, hogy e mellett az első szakaszra való hivatkozás mellett még ő Felsége a király nevében is hozassék az ítélet. Mert a törvény csak azt mondja, hogy az ítélet bevezetésében az 1. szakaszra kell hivatkozni, de többet nem mond. Én t. képviselőház, ekképen összeállítottam a pro és kontra szóló érveket. Ezek után abban a nézetben vagyok, hogy semmi esetre sem szükséges az. a mit a képviselő ur kivan, hogy t. i. ez a kérdés novelláris utón oldassák meg. Akárhogy döntetik is cl a kérdés a képviselőház jogaira nézve, prejudiczium ebből nem származik. Itt semmi homály nem maradhat fenn. Méltóztatik hivatkozni a kéjmselő urnak a törvény indokolására, nevezetesen azon passzusára, hogy kívánatos, hogy itt semmiféle homály fenn ne maradjon. Ez a második szakasz indokolása. Ez indokolásnak a törvény eleget is tett, mert világosan megmondja az 1. §-ban, hogy a bíráskodási jog a képviselőházat illeti és 2. §-ában, hogy 8 év múlva az magától visszaszáll a képviselőházra. Sőt a 180. és 181. szakasz világosan kimondja, hogy a törvénynek bizonyos j>aragrafusai azontúl is érvényben maradnak, de a többi természetesen hatályát veszti és hogy azok a perek, a melyek akkor a kir. Curiánál folyamatban lesznek, a 8 év leteltével azonnal átteendők a képviselőházhoz. Másodszor nem prejudikál a kir. Curiának álláspontja a kéjrriselőkáz jogának, mert hiszen egész világosan ki van fejezve abban az ítéletben, hogy az első szakasz alapján Ítélkezik. A kir. Curia csak abban a nézetben van, hogy