Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-22

deczember h-én, szerdán. 320 22. országos ülés 1901 , Barta Ödön: T. ház! Interpellácziót jelentettem be az igazságügyminiszter úrhoz, a melynek bejelentését egy, a közvéleményt általánosan érdeklő, de egyébként is közjogunkat mélyen érintő kérdés tárgyában szükségesnek tartottam, hogy tisztáztassék a helyzet, mely a curiai bíráskodásnak nevezett külön bíráskodási mód behozatala folytán a kir. bíróságok részéről a képviselőház szuverenitásával szemben előidéztetett. Szükségesnek tartom, t. ház, mindenekelőtt bővebb előzmények nélkül is rámutatni arra, hogy mikor a t. ház átruházta azon szuverenitási joga egy részének gyakorlását, mely őt közjogunk értelmében megilleti, a mely e szuverén testülettől soha el nem vitattatott és soha el nem volt vitatható, ismétlem, hogy mikor átruházta s pedig csak ideiglenesen e jogának egy részét, nem mondott le jogairól s pláne nem ugy, hogy szuverenitásán bármi csorbulás ejtessék, hanem átruházta kísérlet czéljából a Curiára e jogot, mely az országgyűlést, illetőleg csak magát a képviselőházat illeti, nem az országgyűlést, mert a főrendiház a maga jogát nem ruházta át senkire. A mikor ezt a jogot a képviselőház átruházta, akkor a törvényjavaslat részletes indokolásának egyik részletében ezt így fejezte ki : »a képviselőháznak igen fontos jogával szemben el kellett távolítani az értelmezés tekintetéből mindazt, a mi e jog elhomályositására vezethetne.« Ez a részletes indokolásban ott fordul elő a javaslatnál, a mely most már törvény, a hol az első és második szakasz rendelkezéseit magyarázza meg; hogy miért volt ez szükséges, arra nézve az 1. §. világosan distingválva azt mondja, hogy: az a jog, hogy a képviselőválasztások felett ítélkezhessek, feltétlenül magát a képviselőházat illeti, de átruházza ídeglenesen bizonyos megszorításokkal, bizonyos számára az eseteknek ezt a bíráskodási jogot a Curiára. Az 1. §-al kapcsolatban a 2, §-ban világosan megmondja, hogy 8 év múlva ez a jog magától is visszajön, vagyis a megbízás megszűnéséhez külön törvény nem szükséges. Itt alkalmazza azután azt a kautelát, hogy értelmezés tekintetéből kerülni kell mindazt, a mi ezen jog elhomályositására vezethet. A törvény 118. §-a utasítja a Curiát, mint a képviselőház megbízásából eljáró fórumot arra, hogy ítéleteiben az ítélkezési jog forrásául mindig a képviselőházat jelölje meg, kötelezve a 118. §. által arra, hogy ítéleteiben a törvénynek 1. §-ára mindig hivatkozás történjék. Világos jele, nemcsak jele, de bizonyítéka ez annak, hogy a képviselőháztól származó jog alapján bíráskodik a Ouria a képviselőválasztások érvényességének bizonyos eseteiben. Ezzel szemben köztudomású, hogy a Curia két tanácsot alakított, a mely együttesen tanácskozott azután a felett, hogy hozandó ítéleteinél minő bevezetést használjon, Tanácskozásainak eredménye volt az a megállapodás, hogy a Ouria a képviselőválasztásokban hozandó ítéleteit »ő Felsége a király nevében«. hozza meg. Ez az ország specziális területe azon soha meg nem szűnő küzdelemnek, mely a nemzet közjogainak elhomályositásából ered és ezen soha meg nem szűnt küzdelemben a nemzettel szemben állott a hatalom, és a hatalom nagy tényezője, szemben állottak azok is, akik ha nem is jogfosztás szempontjából, nem hatoltak olykor eléggé a dolgok mélyébe, és nem gondolták meg az előállható politikai konzekvencziákat, a mikor az ily kérdések strikt, pontos meghatározásáról volt szó. Nagyon sajnos lenne, ha ebben az országban vita tárgyát képezhetné, — daczára, hogy az 1899 : XV. t. cz.-ben a magyar országgyűlés képviselőháza az ő szuverén jogának egy részét, a mely szerint minden kérdésben, minden belügyében maga bíráskodik, ideiglenesen, bizonyos körülmények hatása alatt átruházta, hogy ezáltal lemondottnak volna tekintendő azon jogáról, hogy a képviselő-választások érvényessége, felett és egyáltalában a képviselőház belügyei felett saját szuverén erejénél fogva maga biráskodkatik. Mondom, sajnos lenne, ha vitás lehetne az. hogy ezzel bárminemű tekintetben lemondott volna e jogáról, vagy e jogát megcsonkította volna. Bocsánatot kérek, ha e kérdéssel kissé bővebben foglalkozom, de lehetetlen rá nem mutatnom, hogy a t. miniszterelnök ur az imént az Isten kegyelméből és a nemzet hatalmánál fogva való uralkodás közt különbséget téve, arra a kifejezésre ragadtatta magát, hogy sem azt, sem ezt nem akczeptálja. Közjogilag egyiket akczeptálni kell. Ha közjogi korrektséggel akarja tárgyalni e kérdést, ezzel nem lehet igy elbánni és ezt frázisnak mondani, mert törvényeink értelmében a koronás király és nemzet, illetve a nemzet képviselete, az országgyűlés, a szent korona egész teste: totum corpus sacrae regni coronae. Ezt elvitatni, ebben a házban ezen vitatkozni nem lehet, nem szabad. (Ugy van! Igaz! a szélsöbaloldalon.) A mi egyébként a birói hatalom gyakorlását illeti, kétségtelen, — senki sem fogja kétségbe vonni, a t. igazságügyi miniszter legkevésbbé, — hogy a bíráskodási hatalom, mint a végrehajtó hatalom egy része, szintén a nemzet által lett a királyra ráruházva. Az átruházás pedig épen nem volt korlátlan; rezervált jogok vannak, a melyeket a nemzet magának tart fenn, és ezek közt van első sorban és első helyen az a jog, hogy a nemzet képviseletének összetétele, a magyar országgyűlés belügyei felett a bíráskodást önmagának tartotta fenn. A király joga az országgyűléssel szemben teljesen körülvonalozva van közjogunkban. Az országgyűlés egybehivása, az országgyűlési ülésszakok berekesztése, az országgyűlés feloszlatása és ha megbízatása lejárt, bezárása, a király joga. Az országgyűléssel szemben más királyi