Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-21

21. országos ülés 1901 deczember 3-án, kedden. 293 mely szenvedélyeit mozgásba hozni képes, csak egyet képes befogadni és ha az egyik vezető eszme gyökeret ver, abban az emberi életben okvetlenül szükséges, hogy a másik gyökerét veszítse, háttérbe szoruljon, elhalványuljon. (Igaz! Ugy van! a széls'óbaloläalon,) A mikor az igen t. miniszterelnök ur kormányra lépett, már egy megváltozott helyzetet talált itt; akkor az a törekvés, a melyet mi itt ezeken a padokon képviselünk m

ár szivén volt találva; ő már ezzel nem volt kénytelen ezek ellen az eszmék ellen azokat az ízléstelen és brutális fegyvereket alkalmazni, a melyeket az előtt alkalmaztak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) 0 már nyíltan hirdethette és hirdettette is lapjai által és dokumentáltatta felfelé, hogy Magyarországon nincsen szükség erőszakra, nincsen szükség vesztegetésre, tiszta választással is lehet a közösségi eszmének nagy többséget szerezni, Én elismerem a miniszterelnök urnak ezt a diadalát, de ennek a diadalnak nagy ára van és ez az ár Magyarország felekezeti békéje. De csalódik az igen t. miniszterelnök ur, ha azt hiszi, hogy ez által az ő helyzete kedvezőbbé vált, mint elődeié. Az emberi elégedetlenségnek cuZi a. folyománya, hogyha azt az egyik ponton elzárják, átterelődik máshová, más medret váj magának és más ponton tör ki. Én azt hiszem, hogy az igen t. miniszter ur ennek az igazságát már érzi is. A felirati vita lefolyása legalább erről tanúskodik, mert érdekes volt azt megfigyelni, hogy mig az e padokról intézett támadások a miniszterelnök urat úgyszólván nem is érintették, abszolúte nem bántották érzékenységét, addig a néjDpárt ].>adjairól intézett támadásokra rögtön sietett válaszolni, azok rögtön érzékenyen érintették őt és igyekezett azokat a legnagyobb erővel visszaverni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobáloldalon.) Mit bizonyít ez mást, mint azt, hogy a közélet küzdelmének súlypontja, a közélet harczainak szintere megváltozott, átalakult, átterelődött. A miniszterelnök ur talán öntudatosan, talán ösztönszerűleg érzi, hogy nagyobb veszedelem fenyegeti őt azoknak az eszméknek a köréből, a melyeket itt hangoztatnak és innen van az a különböző elbánás az ellenzék két oldala között. A mig az e padokon ülő ellenzék — én elhiszem, hogy keresetlenül és kéretlenül, de tényleg — magatartásáért és objektivitásáért még dicséretben is részesült: addig a minszterelnök ur minden tüzét és minden hevét az e padokról jövő támadásokra fordította. (Ugy van! a néppárton.) Széll Kálmán miniszterelnök: Mert onnét lettem megtámadva. Nem én támadtam, én csak visszatámadtam. Barta Ödön: Nem beszélhet mindenki olyan stílusban, hogy mindenki meg legyen elégedve. Lovászy Márton: Kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy a társadalomba, a magyar közéletbe a felekezeti féltékenység, szinte gyűlölködés immár behatott és én — és ez a t. kormány iránt érzett bizalmatlanságomnak második főoka, —• nem látom még a komoly törekvést sem az iránt, hogy Magyarország feldúlt felekezeti békéjét helyreállitsák. (Ugy van! a néppárton.) Mit láttunk, mit tett eddig a kormány ? Beszélt, bizonyos időközökben felállott a miniszterelnök ur vagy felállott a vallásügyi miniszter ur és mondott egy szép beszédet a felekezetek közötti békéről és a vallások egyenjogúságáról. Csak az a baj, hogy a mostani felizgatott korban ezeket a beszédeket csak nagyon kevesen értik meg és még kevesebben veszik a szivükre. A szenvedélyekkel átitatott koroknak épen az a tulajdonságuk és veszedelmességük, hogy olyan dolgok, a melyek máskor alig hagynak nyomot, most szörnyű sulylyal esnek a latba. Az emberek érzékenykednek, bizalmatlankodnak és mindent támadásszámba vesznek. Sorra vehetjük a felekezeteket csaknem mind. Látjuk azt, hogy a katholiczizmus az egyházpolitika óta folyton háborog. Ugy véli, hogy ő nem részesül abban az elbánásban, a melyet, mint az országnak legnagyobb és legrégibb hitfelekezete megérdemelne. (Ugy van! a néppárton.) Keresi tehát az elégtételnek, az elismerésnek módozatait és én bátor vagyok a t. kormány figyelmébe ajánlani, hogy itt követtetvén el az alaphiba, itt is kell az orvoslásnak a módjait keresni. (Elénk helyeslés a néppárton.) A protestantizmus gyanús szemmel, bizalmatlanul nézi a katholiczizmusnak ezen mozgalmát, saját pozieziója elleni támadást sejt benne és ellensúlyul maga is különböző követelésekkel lép fel az állammal szemben. Az pedig szinte köztudomású, hogy a zsidóság .... Visontai Soma: A zsidóság csinálja a zenét a hugenottáknak. (Derültség.) Lovászy Márton : . . . mindenben antiszemitizmust lát, sokszor még a legpártatlanabb felszólalásban is. Szüllő Géza: Az »Uj század« október 15-diki száma mit ir ? Vázsonyi Vilmos: Tessék elolvasni! Szüllő Géza: Elolvastam! Lovászy Márton: Szóval ott vagyunk, hogy mindenki üldözöttnek érzi magát vallásában és ebben az általános nyugtalanságban, ebben a bizonytalanságban nincs egy mentő kéz, egy erélyes intézkedő akarat, a mely a nyugtalankodó kedélyeket megnyugtassa és a kormány olyan előkelő nyugalommal kormányoz tovább, mintha sejtelme sem volna arról a nagy veszedelemről, a mely a lelkekben végbemegy és a mely Magyarország belső békéjét és nemzeti épségét veszélyezteti. Igazságtalanság volna azonban, ha az igen t. kormánynak ez irányban tett egy igen üdvös intézkedéséről meg nem emlékezném. Rendezte a kongruát. Helyes! A törvényhozás méltóan honorálta ezt az igen áldásos intézkedést az által, hogy egyhangúlag szavazta meg az idevonatkozó javaslatot. De itt is elkövette a kormány azt a hibát, hogy ebben a felekezetileg annyh-a érzé-