Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-21

deczember 3-án, kedden. 280 21. országos ülés 1901 zott a kormányzatra, azt mondván: »hogy egy tranzakczió alapján a parlament termőképességét és a munkát akarja helyreállítani«. Eeltünhetik, hogy miért hozom én mindezeket most elő. Én tehát röviden felfejtem ennek indokát. (Halljuk ! Halljuk!) Azért, mert itt minden alkalommal nagy vita szokott a felett lenni, hogy voltakép történt-e itt rendszerváltozás, vagy nem ? És mi: én és ez a párt, ebbe a vitába nagyobb mértékben belemenni nem akarunk. A mi meggyőződésünk szerint, mikor itt rendszerváltozásról van szó, az vonatkozhatik a modorra, vonatkozhatik a tisztviselők ellenőrzésének hatályosabb módjára, vonatkozhatik egyes ügyek elegánsabb felfogására és elintézésére, de politikai rendszerváltozásról itt szó nincs és nem is lehet. De miért van ez mindig felszínen? Miért vettetik ez fel ? Azért, mert vannak egyesek, a kik szükségesnek látják a rendszerváltozás bekövetkeztét hangsúlyozni, azért, hogy azzal indokolják, hogy miért mentek át rögtön azon kormányhoz, a melyet eddig támadtak és viszont van egy másik párt, a mely a rendszerváltozást azért nem látja bekövetkezettnek, mert abból fegyvert akar kovácsolni a kormány ellen. Mi itten egész készséggel elismerjük, hogy a modorban nagy változás történt, sőt egyes ügyek elintézésében nagyobb elegancziát is tapasztalunk. Ez nekünk egyénileg jól eshetik, de engedelmet kérek, politikai rendszerváltozásról itt komolyan gondolkozva, beszélni egyáltalában nem lehet, mert 34 esztendeje egy irányban haladunk. Ennek előrebocsátása után ät kell térnem arra, hogy a mint felvetettem, bizonyítsam, miért viseltettünk a kormány iránt bizalmatlansággal. Először is bizalmatlansággal viseltettünk a kormánynyal szemben azon közjogi alapnál fogva, a melyet ez a kormány elfogad és a melynek alapján kormányoz. Igaz, hogy mi közjogi párt vagyunk és nekünk első sorban és főképen ebből kellene bizalmatlanságunk indokait meríteni, de én azért mégis kijelentem, hogy most a közjogi sérelmekkel előhozakodni nem akarok. Ismeri a háznak minden tagja, melyek azon elvek, a melyek bennünket a közjogi alapon vezetnek, ismeri azokat az érveket,' a melyeket a túloldalon használnak azért, hogy állásfoglalásukat igazolják; minderre nem akarok rámenni, nem akarok rámenni arra, hogy mit és milyen irányban tettek azok helytelenül: én most egyszerűen és kizárólag a létező közjogi alapon, annak a bázisán óhajtom kimutatni, hogy nekünk még így is jogosult és kötelességszerű a bizalmatlanságunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Első sorban mint jelenségre hívóm fel a t. ház figyelmét arra, hogy még azok is, a kik a 67-es alapot elfogadják, miképen gondolkoznak a mostani kormányról és miképen gondolkoznak a kormány elődeiről. Nemrégiben, a napokban hangzott itt el egy beszéd, a melyben a következő kijelentés foglaltatott: (olvassa) »A szabadelvű párt alakulása egy végzetes korszaknak a kezdete. Innét kezdődik a hagyományos osztrák politika feléledése, a melynek minden szabadelvű kormány uszályhordozója és zászlóvivője volt;« Én ezt egész terjedelmében elfogadom, azonban mégis némi magyarázattal, a melyet, azt hiszem, a szónok sem akart máskép érteni, hogy ezeknek a kormányoknak az eljárása nem a szabadelvüségből kifolyólag tétetett kritika tárgyává, hanem hogy a felszólaló a szabadelvű pártból alakult kormányokat értette. A másik pedig még 1896-ban törtónt, a mikor Horánszky Nándor t. képviselő ur nagyon szépen, nagyon helyesen és igazán azt mondta, hogy nagy baj az, hogy a birodalmi politikának predomináló szelleméből bugyogó erők vezetik a magyar politikát. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Tehát még azok is, a kik az alapot elfogadják, igy gondolkoznak: nekem és ennek a pártnak pedig meggyőződésünk, megdönthetetlen meggyőződésünk, az, hogy Magyarországon a kormányképesség fokmérője nem az egyéni tehetség, nem az elvekhez való ragaszkodás, nem a megbízhatóság, hanem mindenkor az, hogy ki vállalkozik ezen osztrák tendencziák, , ezen t

osztrák hagyományos politikának a keresztülvitelére. (Ugy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) És — fájdalom — 34 év óta mindig akadtak vállalkozók. És itt pár szóval ki akarok terjeszkedni arra, hogy sokszor hallottam a mi pártunk feletti bírálatban azt a kifejezést, hogy az ellenzék nem kormányképes. Én ugyan fel tudtam fogni mindig,, hogy mit értenek alatta és szeretem, hogy nem kormányképes azon felfogás szerint, mint a hogy ott okoskodnak, mert soha sem lesz kormányképes ezen felfogás szerint addig, a mig derekát be nem adja. (Tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) Magyarországon ne is gondoljon senki arra, hogy a kormányzás rá bizassék addig, a mig Magyarország érdekei mellett erősen és hajthatatlanul megáll. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Mindazok, a kik eddig az ellenzék soraiból oda mentek, mind csak meghajlás, derékmeghajtás, elveik megtagadása árán mehettek oda. (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) De nehogy azt mondja valaki, hogy csak igy fellelkesülve használom e szavakat. Elismerem, hogy én most utánzók, én most másolok,, mert ugyanezt a kifejezést, hogy csakis az elvek megtagadása, csakis meghunyászkodás után juthatott valaki ahhoz, hogy a kormányra jusson, Horánszky Nándor képviselő ur 1896-ban itt a képviselőház ülésén már nagyon szépen előadta. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én őt nem czáfolom meg és szavai igazságát kétségbe vonni nem akarom. (Tetszés a szélsöbaloldalon-) Mivel azt mondottam, hogy a létező közjogi alapon is jogosult volna a bizalmatlanságunk és hogy eddig minden kormány, a melyeket én egynek tartok, retrográd irányban haladt)