Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-19
19. országos ülés 1901 november 28-án, csütörtökön. 271 osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az igazságügyi bizottságnak adatik ki. Következnék a napirend, t. i. a válaszfelirati bizottság válaszfelirati javaslatának részletes tárgyalása, (írom. 5, 6, 7, 8) még pedig az első czim tárgyalásának folytatása. Mielőtt azonban ezt megkezdenők, Okolicsányi László képviselő kivan személyes megtámadtatás czimén szólani. Okolicsányi László: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk/) A tegnapi ülés folyamán Rakovszky István t. képviselőtársam hivatkozott egy megjegyzésemre, a mely a legutóbbi főispáni kinevezésekre vonatkozik. Ezen megjegyzésemre az igen t. miniszterelnök ur azt az észrevételt tette, hogy vagy tartsam meg a megjegyzéseimet magamnak, vagy pedig álljak elő érveimmel, mert nem fogad el kijelentést bizonyítás nélkül. A t. miniszterelnök urnak ezen kijelentése folytán, de különben is, hogy megjegyzésem semmi félreértésre alkalmat ne adjon, kötelességemnek tartom kijelenteni és megmagyarázni azt, hogy ezen megjegyzés megtételére mi indított engem. Kijelentem első sorban, hogy azt az urat, aki Nyitra vármegye főispánjává kineveztetett, személyesen egyáltalában nem ismerem, sem magán, sem hivatalos ügyben vele soha dolgom nem volt, hanem kizárólag nyilvános politikai szereplését ismerem. Tudom azt, hogy a régi rendszer idejében báró Bánffy Dezső kormányzata és Szalavszky főispánsága alatt ő annak a rendszernek feltétlen hive, odaadó támogatója volt. (Ugy van! Ugy van! a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Én ő róla egyebet nem tudok, és hogyha ennek tudása inditott engem azon megjegyzés megtételére, annak okát és magyarázatát adom azzal, ha kijelentem, hogy azok közé tartoztam, egyike voltam azoknak, a kik a miniszterelnök ur kormányzatának kezdetén a legnagyobb reményekkel, a legszebb várakozásokkal néztem a rendszerváltozás elébe, Mindig örömmel hallottam, ha a miniszterelnök ur a rendszerváltozást hirdette, ele elvégre is kívánom, és óhajtom azt, hogy ezen rendszerváltozásról ne csak a miniszterelnök ur kijelentéseiből, hanem tényekből is győződhessünk meg. Rakovszky István: Ugy van! Okolicsányi László : ISios hát, t. képviselőház) hogyha ez a kinevezés báró Bánffy Dezső idejében történt volna meg, akkor arra semmiféle megjegyzést nem lehetett volna tenni; mint a régi rendszer hivét kinevezték, beillett a rendszerbe. (Egy hang a baloldalon: A kompániába!) De a mikor mi rendszerváltozást várunk, remélünk, és halljuk, hogy van is, akkor az ilyen politikai multű férfiak kinevezése megingatja bennünk azt a hitet, hogy ez a rendszerváltozás csakugyan való-e, keresztülvihető-e, hogy a miniszterelnök urnak szándéka erre vonatkozólag megvan-e, vagy pedig megvan-e a módja arra, hogy azt valóban megvalósítsa. Ezekben akartam megjegyzésemet megindokolni és megmagyarázni. (Helyeslés a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Én pedig a magam részéről megindokolom azt, miért jegyeztem meg azon közbeszólás után, a melyet Okolicsányi képviselő ur tett, hogy nem tartom jogosultnak azt a közbeszólást, hogy: »Ez botrány.« Nem tartom most sem jogosultnak, és nem fogadom el. Hogy mi volt a politikai nézete vagy a politikai múltja annak az urnak, a kiről szó van, az, valamint az is, hogy a t. képviselő urnak mostani Ítélkezése nem helyes, abból Ítélhető meg és abban tükröződik vissza, hogy Kramolin ur tudtommal a politikai téren nem működött, (Ugy van! Ugy van! jobb felöl és a középen.) ott semmiféle állása nem volt, és semmiféle exponált politikai akcziót semmiféle rendszer mellett sem fejtett ki. 0 a birói téren mozgott; mint ügyész teljesítette kötelességét és igen jó jogásznak és igen jó tisztviselőnek hírében állott. (Ugg van! Ugy van! jobbfelöl és a középen.) Mint ilyent neveztem őt ki, teljes bizalommal és teljes megnyugvással, és elvállalom érte a felelőséget. Hogy aztán Kramolin ur rendszeremnek lesz-e hive, vagy sem, fogja-e követni az én intenczióimat, és fogja-e teljesitoni mindazt, a mi neki kötelessége, azt akkor méltóztassék megítélni, mikor majd az ő cselekedetei, az ő eljárása és általában az ő magatartása felett jogosan ítélni lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Addig pedig a t. képviselő urnak előrevaló Ítélkezését a magam részéről nem tartom helyesnek. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a napirend tárgyal Van-e valaki szólásra feliratkozva? (Senki sem!) Eszerint a czim ellen észrevétel nem tétetvén, a czimet vagy megszólítást elfogadottnak nyilvánítom. — Következik a tegnapi megállapodás szerint az 1.—5. bekezdések együttes tárgyalása. Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa a felirali javaslat 1—5. bekezdéseit). Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kivan valaki szólani? Madarász József: T. ház! Én nem kívánok hozzászólani, hanem, nehogy a t. elnök ur, miután már senki sem szól hozzá, azon feltevésben legyen, hogy mindenki elfogadja a javaslatot és nehogy ezt kimondja előre: kijelentem, hogy én nem fogadtam el sem a czimet, sem semmit ezen javaslatból és kérem szavazásra bocsátani, midőn részletenkint is felolvastatik, akár szólnak ellene, akár nem. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Ha kívánják, szavazásra kell bocsátanom a kérdést. Kérdezem tehát a t. házat, móltóztatik-e elfogadni a válaszfelirati javaslatnak imént felolvasott 1—5. bekezdését, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja.
