Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-18

18. országos ülés 1901 november 27-én, szerdán. 251 dácziónak és opera piá-nak, hanem tisztán uj intézetnek, a mely a kongregáczió törvényének hatálya alatt áll; beültetett oda egy adminisztrátort és történtek ott bizonyos jelenetek. Ebből állt a kérdés. Már most tárgyaltatott a dolog és pedig igen részletesen, igen alaposan, a magyar kormánynak nemcsak bevonásával és tudtával, hanem mi tárgyaltuk tulajdonképpen a kérdést, de a külügyminiszter és diplomácziai képviseletünk utján ; tárgyaltatott az Rómával, tárgyaltatott a Quirinállal és a tárgyalás vége az lett, hogy in suspenso hagyatott a további rendezkedés kérdése; az ottani rektor visszajött; az olasz kormány az adminisztrátort szintén visszahívta és most a mi közös követségünk egy tagja: Coronini gróf van meghízva az intézet vezetésevek A további kérdések még függőben vannak és elrendezés tárgyát képezik. Ezekben csak a felől akartam számot adni a t. képviselőháznak, hogy a magyar kormány teljesen a törvény értelmében és a törvény szelleme szerint fogván fel ezen kérdést, ugy kezelte azt, mint a hogy ezt a törvény előírja. Az ügy ugy az olasz kormánynak, mint a kúriának előzékenysége folytán remélhetőleg rendbe is fog jönni; ebből semmiféle baj nem fog származni, minden ezzel ellenkező híresztelés és mindazok a dolgok, a melyek különböző oldalról, és pedig nem a mi érdekünkben való intrikákból származnak, mint holmi közlemények, amelyeknek egyike pl. nagy szerencsére a »Budapesti Napló« kezébe került — szerencsére mondom, mert a »Budapesti Napló« nem használta ki ezt a zsurnalisztikái szenzáczió szempontjából, hanem közölte velem, a mivel csak szolgáltatot tett az ügynek, az illető okmányokat és konstatáltuk a külügyminiszterrel együtt, hogy azok nem lehetnek mások, mint hamisítványok; konstatáltuk ezt a külügyminiszterrel együtt — és a »Budapesti Napló« volt az első, a mely ugy bocsátotta azokat közre, hogy megmutatta a világnak, hogy ezeknek aprokrifeknek. hamisítványoknak kell lenniök, és helyesen cselekedett, mert különben más oldalról mint valódiak lehettek volna feltüntetve és zavarólag hatottak volna a kérdésre. Legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy ebben a dologban a mi érdekeink teljesen meg lesznek óva ; hogy e dolog a lehetőség szerint egészen jó mederben mozog, hogy az jó rendezést és megoldást fog találni. A mi a törvényesség szempontját illeti, én voltam az, a ki ezen a helyen kifejtettem a múlt országgyűlésben több izben, hogy a külügyek közösek, közösek annyiban, a mennyiben a pragmatica sanctió-ból folyó védelemnek eszközét képezik. így a külpolitika, a mely a két államot, ő Felsége többi országait és a magyar korona országait együttesen illeti, teljesen közös; de azok az ügyek, a melyek nem ezen szférába tartoznak, a melyek nem a védelem szempontjából és nem együttesen illetik és érdeklik a két államot ilyen értelemben, azok nem közösek, Ez is azok közé tartozik. Ilyen minden kereskedelmi szerződés megkötésének kérdése, ilyen a posta, a távírda és kivándorlás ügye és minden egyéb ily természetű dolog, a melyek a külfölddel érintkezésbe hoznak bennünket, de a melyek nem képezik a szoros értelemben vett közös ügyeket. Ebből azonban nem következik az, — mert ez megint helytelen alkalmazása és megsértése volna a törvénynek — hogy ezekben az ügyekben nincsen megengedve a külügyminiszternek intervencziója. Engedelmet kérek, nem csak, hogy meg vau engedve, hanem köteles is erre, sőt arra egyenesen csak ő jogosult, mert a törvény világosan kimondja, hogy a diplomácziai képviselet közös, még a kereskedelmi szerződések megkötésénél is, hiszen ezek a kérdések nemcsak mert kezelésük csak közös lehet kifelé, de magukban is bizonyos külügyi vonatkozással birnak, pláne ez a San Girolamo-ügy. Az ő intervencziója, a mely abból áll a külügyi és a difilomácziai közlekedésnél, hogy ott szóval, sürgönyileg és közvetlen kell a dolgokat intézni, teljesen a törvény értelmében történt ezúttal is, a diplomácziai orgánumok utján, a melyek közösek és bennünket képviselnek, de maga a kérdés ugy tekintetett mindig, mint olyan kérdés, a mely bei-kérdést érint és a magyar kormány törvényesingerencziájával intézendő el. Ez a felfogás teljesen helyes közjogilag, elvben is és ebben az esetben, a konkrét esetben igy történt teljesen. A t. képviselő urat is megnyugtathatja, mert semmisem történt, a miben a törvényt minden izében és a törvény szellemét szem előtt ne tartottuk volna. Ezek után most már nem fogok a többiekre nézve megjegyzést tenni, a miket még itt felírtam egyik-másik képviselő ur beszédéből, nehogy a vita bezárását és a szavazást késleltessem. Csak egy észrevételt kell tennem Molnár János képviselő urnak beszéde közben előadott egy megjegyzésére, mert az reám vonatkozik. Azt a vitát, a mely Molnár János képviselő ur és a néppárti képviselők egyike-másika és az itten ülő képviselő barátaim egyike-másika között folyt, én nem akarom folytatni, sőt abba beleelegyedni sem kívánok, azok után, a miket én már az első beszédemben elég határozottan és világosan elmondtam, de egy megjegyzést kell, hogy tegyek és ez az, hogy Molnár János képviselő ur a maga védekezése közben Bornemisza Lajos és Ivánka Oszkár képviselő urakkal szemben állva azt mondta, hogy a néppártnak nemzetiségi politikája körülbelül ugyanaz, a mi a miniszterelnöké és hogy hát miért támadják akkor? Kérem, az én nemzetiségi politikámat — különben nem is nevezem igy, hanem az én állásfoglalásomat vagy felfogásomat minden nemzetiségi és nyelvi kérdésben — igy nevezem, mert ez a helyes, mert ez az ország nemzeti32*