Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-17

238 17. országos ülés 1901 Rakovszky István:, Ivánka ur is eltévedett! Ivánka Oszkár: Épen azt mondtam, hogy meggyőződése alapul tévedésen, és reméljük, és hiszszük, hogy idők folyamán nem fogjuk azokon a padokon látni, mert jobb helyre méltó. (Zajos ellenmondások a baloldalon. Egy hang a szélsőbalon: Azt ugyan nem tennénk meg, hogy ezek után elmennénk báró Majthényi Lászlóhoz!) Rátérek arra is! Kérem szíves türelmüket. Az a kis gyanúsítás, a melyet ilyen jószivü és őszinte ember ajkára akartak becsempészni, nagyon egyszerű. Azt állítja, hogy Ivánka kibékült Majthényivel, már t. i. nem a kanonok ur állitja ezt, csak hallott ilyesmit. Bizonyosan felkérték, hogy ezt adja itt elő. Csernoch János: Nem! (Felkiáltások: Ebéden volt nála, hogy Majthényi támogassa a választásnál. TJgy van! JJgy van! balfelöl.) Ivánka Oszkár: Az nem igaz! Ha azt a brosúrát olvasni méltóztatott, ahol az én jsártom részéről a Majthényi eljárása éles elitélésben részesült, látnák, hogy e két állítás egymásnak homlokegyenest ellentmond. Elmondom, hogy mikép történt a dolog, mert talán még több helyről is meggyanúsíthatnának ilyesmivel. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) A dolog igy történt. Én sokáig nem léptem be a hontvármegyei szabadelvű pártba, akkor sem, amikor az országos szabadelvű jjártnak már tagja voltam, mert nem tartottam a viszonyokat olyanoknak, hogy a pártba belejöhessek, mert ezek az urak uralták a helyzetet és én semmi tekintetben velők szolidáris, velők egyenlő felfogásban nem lehetvén, nem tartottam alkalmasnak a helyzetet, hogy oda belépjek, amig a főispánváltozás meg nem történt. Mikor azután a hontvármegyei szabadelvű pártba beléptem, ugy a pártnak értekezletén, mint mindenütt olyanokat mondottam, amiket el fogok most mondani, mint báró Majthényi Lászlóval folytatott beszélgetésemnek egy részletét. A mikor én báró Majthényi László házába beléptem, a következő szavakkal léptem be hozzá: A midőn a honti szabadelvű pártba beléptem, elhatároztam, hogy félretéve minden gyűlölséget és ellenszenvet, meglátogatom a jjártnak tagjait, mert legfőbb czélomnak azt ismerem, hogy mindent elkövessek arra, hogy a párt egységes, erős és egészséges legyen. Ezen szavakkal léptem be hozzá. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Erre ő helyet mutatott. Leültem. Első szavai a következők voltak: Lesz szerencsém méltóságodhoz ebédre? Én, kit egy kissé váratlanul ért ez a felhivás, azt mondottam, hogy én másutt szándékoztam ebédelni, és nem hiszem, hogy ilyen hosszú látogatással a kegyelmes urnak terhére ne lennék. Erre ő azt mondotta: Én megtettem a meghívást, méltóságodon áll határozni. Természetesen, ha egy öreg ur ilyen sneidigul aposztrofálja a meghívást, ellentmondani nekem nem lehetett. Bizonyosan Rakovszky képviselőtársam is igy járt volna el. wember 26-án, kedden. Rakovszky István: Ugy van! De nem mentem volna oda (Élénk derültség jobbról) az előzmények után! Ivánka Oszkár: Mindjárt meg fogom magyarázni! Méltóztassék megítélni és megbírálni beszélgetésemből, hogy korrekt volt-e az ok, a miért oda mentem. (Halljuk! Halljuk \) Nem mondom el elejétől végig, bár talán nagy tőkét kovácsolhatnék magamnak és saját egyéniségemnek abból, de én minden magánbeszélgetést diszkrét természetűnek tartok, ettől tehát eltekintek s csak a magját mondom el a beszélgetésnek, mert ez nem volt titok, ez volt a tulajdonképeni oka tanácskozásainknak. Akkor Majthényi László többekkel tanácskozott azon, hogy velem szemben szabadelvű jelöltet állítsanak; erre azonban alkalmas vállalkozó nem akadt. Én pedig abban a véleményben voltam, hogy azt a kerületet néppárti jelölttel szemben csak én tudom megtartani, mert az Ivánka névnek és az én egyéniségemnek nagy népszerűsége van abban a kerületben. Én ezt megmondtam a szabadelvű párt sok tagjának, megmondottam annak is, a kinek ellenjelöltemnek kellett lenni, hogy, ha engem meg tudnak arról győzni, vagy azt hiszik, és hitükről meg tudnak győzni, hogy más alkalmas jelölttel a néppárt ellen a kerületet a szabadelvüpárt részére meg tudják menteni: én a párt érdekének deferálok, a kerületben nem lépek fel és becsületesen támogatni fogom a másik szabadelvüpárti jelöltet. Erre nekem sok tekintélyes, becsületes tanúm van. Mikor aztán onnan reggel elávoztam, elmentem báró Majthényihez, és ott, mondom, igen érdekes, sok tekintetben nagyon pikáns és éles diskusszió fejlődött ki, a melynek, t. i. az élességnek korlátait épen az szabta meg, hogy én báró Majtkényiben a háziurat, ő pedig bennem a vendéget respektáltuk. A dolognak érdeme a következő volt. Akkor is mondottam, hogy hallom, hogy a kerületben mind#n áron szabadelvű ellenjelöltet akar velem szemben állítani. Most, mikor a szabadelvű párt egységét vagyunk hivatva konszolidálni, a mikor mindnyájunk közös törekvése kell, hogy legyen, hogy az ország érdekében ez a visszavonás ugy az országgyűlésen, mint a vármegyékben mindenütt megszűnjék, hogy az emberek egymást megértsék és üdvös munkában egyesülhessenek: akkor én nem tartom helyesnek, hogy itt a minden tekintetben konszolidáczió felé indult állapotok erőszakosan megbolygattassanak. Én neki ugyanazt mondottam, hogy meggyőződésem, hogy a néppárttal szemben a kerületet kívülem senki sem fogja megtarthatni, de azt mondtam, félre kell tenni minden egyéni rokonszenvet vagy ellenszenvet és gyűlölséget, az ország érdeke az első, ezt kell tekinteni és én ezért kijelentem, hogy abban az esetben, ha meg tudnak győzni, hogy más alkalmas jelölttel a kerületet megtartják, én deferálok, nem lépek fel, támogatom ezen jelöltet. Ha