Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-17

236 17. országos ülés 1901 november 26-án, kedden. konstatálhatom, hogy nem egy helyütt igenis a hivatalnokok döntötték el az ellenzék javára a küzdelmet, igenis a hivatalnokok szava­zata billentette a mérleget, a győzelmet az ellenzék előnyére. Ezt mondtam. Erre azután reám fogta egy lap, hogy mindenről tudomása van a miniszterelnöknek, és hogy ez azt teszi, hogy felügyel, kontroliroz, ellenőrködik, vizsgál, eviclencziában tartja, hogy ki hol szavaz: ez a spiczli-rendszer. Ez a lap, mely talán nem is ért egyet mindenben Rakovszky István képvi­selő úrral, most kezére járt Rakovszky képvi­selő urnak és a képviselő ur nem törődve azzal, mit honnan vesz, csak legyen, megragadja az alkalmat, csakhogy intézhessen valami támadást. Hát a képviselő urnak nincs igaza. Mert a mit felolvasott Csernoch képviselő ur, az a Hivata­los Tudósítónak közleménye, a mely tőlem szár­mazik, Ezt elismerem, de ez azt mondja, hogy annak a lapnak nincsen igaza, a mely agy, megvádolta a miniszterelnök becsületes rend­szerét. A miniszterelnök egyszerűen azt mondta, hogy tudomása van róla a jelentésekből . . . (Mozgás a baloldal némely padján.) Rakovszky István: JSío hát; tehát van tu­domása. Széll Kálmán miniszterelnök: Megmagyará­zom! (Felkiáltások balfelöl; Halljuk! Halljuk!) Hát ezen jelentésekből tudomásom van arról, hogy egy pár városban, a hol 1, 2, 10, 15 sza­vazattal bukott meg a szabadelvű párti jelölt, az ellenzéknek a pálmát a hivatalnokok adták. (TJgy van! jobbfelöl.) Megvallom őszintén: naiv és gyermekes felfogásnak tartom azt a kíván­ságot, hogy a lefolyt választásokról semmi tu­domással ne bírjak, becsukjam a füleimet, hogy ne tudjak semmit. Engedelmet, nekem, mint pártvezérnek, kötelességszerüleg a főispánok tesz­nek jelentést, hisz az az ő kötelességük, hogy jelentést tegyenek; nekem pedig kötelességem a jelentést kérni. Ebben inkorrektséget látni: mi­csoda felfogása a kormányzati szellemnek ? (Tet­szés jobbfelöl.) Rakovszky István: Hivatalos jelentéseket! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Igenis hiva­talos jelentéseket, mert nekem azt is kell tud­nom, hogy történtek-e visszaélések, hogy mi és hogyan történt? (Helyeslés jobbfelöl.) Más kér­dés azután, hogy én azon jelentésekből oly kon­zekvencziát vonok-e le, a mit akár a törvény, akár a morál vagy más erkölcsi szempont tilt, a mitől én óvakodom. (Elénk helyeslés.) De mégis csak kíváncsi voltam arra, hogy pl. Baján miért bukott meg Plósz miniszter ur. Kíváncsi voltam, hogy Győrött és Marosvásárhely első kerületében miért bukott meg a szahadelvüpárti jelölt? A kik ebben valami kifogásolni valót látnak, azok a parlamentáris kormányzat lényegét tagadják. Erről tudomást szerezni egyszerűen kötelesség. De ez nem azt jelenti, mintha én azután tudnám név szerint is, hogy Győrött, Baján ki, hová szavazott. Hanem azt tudom, — és ennek itt nem mondott senki ellent, — hogy oly számban szavaztak tisztviselők az ellenpárt jelöltjére, hogy ezért megbukott Plósz miniszter és Marosvásárhelytt meg Győrött a szabadelvű párt jelöltje. (TJgy van! jobbfelöl.) Ezek általá­nos tények, a melyeket az ellenzéki lapok is irtak, de ezeket nekem tudni nem szabad. (Tet­szés jobbfelöl.) A fülemet be kell tartanom, hogy ne hall­jam és ha arra, objektíve, a dolgok megmagya­rázása tekintetében hivatkozom, akkor ez spicz­liskedés! (Tetszés jobbfelől.) Ez meg oly vádas­kodás, a melynek nincsen alapja és a melyet visszautasítok. (Igaz! TJgy van ! Zajos helyeslés és taps a szélsäbaloldalon.) Rakovszky István: Ez a Bánffy-szellem. Elnök: Ivánka Oszkár képviselő ur kíván személyes kérdésben nyilatkozni. (Halljuk! Hall­juk ! a jobb- és baloldalon.) Ivánka Oszkár: Személyes kérdésben kérek szót. (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon. Elnök csenget.) Egyben kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, nem hogy hosszadalmas legyek, de mégis, hogy a személyes kérdés keretében szokásos felszólalá­soknál valamivel hosszabban szóljak. (Halljuk! Halljuk!) Örülök, hogy személyes kérdésben és nem személyes megtámadtatás czimén kell szót kérnem; az utóbbira is el lehettem készülve, de konstatálom, hogy azokban, a miket Csernoch János előttem szólott t. képviselő ur mondott, a tárgyilagosság, a jóindulat, az őszinteség nyi­latkozott meg, legalább beszédének velem fog­lalkozó ama részében, a melyre ő az argumentu­mokat és az inspirácziót saját személyéből és gondolatvilágából vette. Máskéj) áll azonban a dolog és erre akarok reflektálni, a beszéd azon részével, a melyben máshonnan szerzett adatokkal igyekezett tegnajn álláspontomat meggyengíteni és ezzel kapcsola­tosan — mert álláspontommal az egyéniségemet szorosan összeforrottnak és elválaszthatatlannak tartom — egyéniségemet is igyekezett rossz világításba helyezni. T. képviselőház! Már napok óta hallom, hogy a néppárt részéről adatgyűjtés folyik elle­nem. (Ellenmondás a baloldal némely padjain.) Minden brosürt, a mely valaha Hont megyében vagy velem kapcsolatban másutt napvilágot látott, összegyűjtenek. Rakovszky István : Hazugság, akárki mondta! Ivánka Oszkár: Ha hazugság: ha óhajtják, magam szolgálok valamennyivel, kikeresem a mennyim csak van. Mert*meg vagyok róla győ­ződve, hogy bármily mélyen kotorásznak, sehol semmiféle dolgot nem fognak találni, a melyben inkorrekt álláspontot támogattam volna, mul­tammal, vagy önmagammal ellentétbe jutottam vagy helytelenséget támogattam volna, szóval, hol egyéni integritásom a legkisebb sérelmet

Next

/
Thumbnails
Contents