Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-17
17. országos ülés 1901 november 26-án, kedden. 229 Ivánka Oszkár: Magyar is van! Csernoch János: Én nem ismerem! Én ezt a tótot kaptam. Vettem magamnak a fáradságot, hogy lefordítsam; ha tudtam volna, hogy magyar is van, nem fordítottam volna le. Midőn az akkori kormánypártot, már ugy kortesszokás szerint, jól leszidta, így folytatja (Halljuk! Halljuk! balfelöl. Olvassa): »De hát talán legalább azok a törvények jók, a miket a kormánynak hű mamelukjai, vagyis a kormánypárti képviselők megszavaztak ? Milyen jók ezek a törvények, ítéljétek meg magatok . . .« Szól t. i. a dolog az egyházpolitikai törvényekről akkor, mikor már szentesítve, sőt életbe léptetbe is voltak. (Tovább olvas): »a múlt évben meghozott úgynevezett egyházpolitikai törvényeket, amelyeket ti a gyakorlatból legalább részben immár ismertek. Ezen törvények szerint kell nektek világi tisztviselő előtt házasságra lépnetek. Az Isten házához csak azután mentek, ha ugyanis van Istenetek és akartok oda menni. No hát tetszik nektek az ilyen házasság ? Vagy ha gyermeketek születik, vagy kedveseitek közül valaki meghal és nektek több mértföldnyi távolságra kell fáradnotok az anyakönyvvezetőhöz — és ezt többször is, ha otthon nem találjátok, — vájjon ez is hasznotokra van?« Ezzel még most is egyetért Bornemisza Lajos t. képviselő ur. mert a múltkor csak azt kifogásolta, hogy az anyakönyvvezető hivatalok némely helyen messze vannak. (Tovább olvas): »Vájjon kedvesebb-e előttetek az ilyen rend, mint a régi, midőn csak a ti plébánosaitokkal volt dolgotok? Avagy talán a ti plébánosaitok rosszabbul végezték, mint a mostam anyakönyvvezető urak« ? Uraknak nevezi őket mindig. (Általános derültség.) »A plébánosok az anyakönyveket az állam számára is ingyen vezették; nem kaptak a másodpéldányokért, a miket a megyékhez küldöttek, egyetlen egy fillért sem, és az anyakönyvvezető urak a legutolsó falucskában is kapnak legalább 100 forintot . . .« Kérdem a belügyminiszter urat, hogy először is vannak-e minden utolsó falucskában anyakönyvvezető hivatalok, másrészt kajmak-e annyit; mert hiszen ha 50 forintot kapnak, az nagyon elég, többet ritkán szoktak kapni. (To-. vább olvas):... »a mely összeg ma-holnap bizonyára meg lesz duplázva.« De abból, hogy jobb a fizetés, bizony távolról sem következik, hogy az anyakönyvek is megbízhatóbbak r lehetnek, mint azelőtt voltak. (Tovább olvas) ; »És azok az anyakönyvvezetői fizetések kinek a zsebéből mennek? Hát a tieitekből, azokból az adókból, a miket ti fizettek. Hát tetszik ez nektek ? Vagy talán a tavaly hozott törvényekből az tetszik nektek, a mely szerint mindenki, ha ugy tetszik, kiléphet egyházából és mondhatja, hogy nincs sem Istene, sem vallása? Ha mindez nektek tetszik, Isten veletek, csak szavazzatok a kormánypártra. De ha szivetek és lelkiismeretetek mélyén sértve érzitek magatokat ezen törvények által, akkor mutassatok hátat a pártnak, a mely azokat megfabrikálta.« (Zaj balról.) Rakovszky István : Többség ? Többség ? Csernoch János: T. ház! Én néppárti programra alapján léptem fel kerületemben, de soha ilyen keményen nem beszéltem ezekről a törvényekről, mert mindig féltem attól, hogy azt fogják nekem mondani, fanatizálom a népet. Elmondtam észrevételeimet, röviden, világosan, néhány szóval, de soha azokban Istenre, általában semmi természetfeletti dologra nem hivatkoztam, nehogy azt mondják, hogy én a vallással izgatok. (Helyeslés balról. Felkiáltások: Nem liberális?) Nem vagyok liberális. Tegnap Ivánka Oszkár t. képviselőtársam azt vetette szemünkre, hogy fanatizáljuk a népet. Hát, t. ház, nem fanatizálás ez? (Egy hang a jobboldalon : Nem!) Rakovszky István: Nem, mert kormánypárti tette! Molnár János: Ha mi ennek csak a felét mondjuk, akkor az már fanatizálás. Csernoch János: Van ebben a könyvecskében még más is, a hol egy kicsit ugy hízeleg azoknak a választóknak bizonyos rossz fordításért. Méltóztassanak ezt is meghallgatni. (Olvassa) : » Vájjon rabszolgái leszünk-e és vak eszközei a kormánynak? Nincsen miért. Halljátok csak, hogyan becsül az meg titeket.« Kiadott egy könyvecskét a néppárt ellen, a melyben a magyarajku polgároknak igy szól: » Hagyj átok ezt a szégyenletes komédiát a pálinka által elbutított tótoknak és volt benne annyi szemtelenség«, — ez a szó benne van, — >:, hogy lefordította ugyanezt a könyvecskét német, szerb és tót nyelvre«. Természetesen a tót fordításban elváltoztatta a tótokat, » pálinkától elbutított embereknek «, de a német és szerb fordításban épen oly hitványul szid titeket, mint a magyar eredetiben. És nemcsak igy általában gyalázzák a tót választókat, hanem ti is, a korponai kerület t. választói, nem egy jogtalanságot szenvedtetek el a felfuvalkodott uraktól. Én soha a népet az urakkal szembe nem állítottam; ez szocziálizmusra és az urak elleni izgatásra vezet. »Javatokért szalmát keresztbe nem tett, orrotoknál fogva vezetett és azután még szégyennel és gyalázattal bepiszkítottak. Nem hiszitek? Hát megmondjuk, milyen sérelmet dobtak szemeitekbe a legutolsó követválasztás alkalmával is. Midőn arról volt szó, hogy hagyjanak fel jelöltjükkel, mert az intelligenczia, a papok és tanítók már másokhoz csatlakoztak, felfuvalkodva igy válaszoltak: Az intelligenczia semmit se fog ellenünk tehetni, mi a népre vetjük magunkat és az a tót megválasztja pálinkán azt, a kit mi akarunk. íme igy becsülnek meg ők titeket, tót választók, azért, hogy mindent tesztek az ő kedvükért, és hogy odahagyjátok magatokat, mint egy akaratnélkiili csorda hajtani, a hova azoknak tetszik.«