Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-17
17. országos ülés 1901 november 26-án, kedden. 227 és az ilyennel szemben a tényállást kideríteni; de ha a parlamentben mondja nekem a képviselő ür, akkor már reagálnom kötelességem és teszem ezt szárazon ugy, a hogy a dolog áll. Én rátóti és többi még két gazdaságom számára, a melyek közelebb Tannak Gráczhoz, nem Gráczból szerzem be gazdasági, vagy egyéb szükségleteimet; hogy honnan szerzem be, ahhoz senkinek semmi köze, de nem Gráczból. Történt, sok évvel ezelőtt, talán 16—17 évvel ezelőtt, hogy szükségem volt egy építkezésnél, illetőleg egy istálló-épület belső berendezésénél egy vaskonstrukczióra, a melyet azon minőségben kérdezó'sködésem után is sehol itthon előállítani nem tudtak. Én akkor ezen vaskonstrukczió elkészítésével egy gráczi gyárat biztam meg. Ez történt egy ilyen kivételes esetben, egy vasszerkezetre nézve, pedig az én gazdaságaimnak bizony állandóan egyéb nagy szükségletei vannak. Aztán az a dolog feledékenységbe ment, mert én a magándolgaimmal nem igen birok foglalkozni, főleg az utóbbi években; és az a czég engem bepörölt egy pár száz, mintegy 300—400 korona követelésre és makacsságban el lettem ítélve pár száz koronára. Mondom, valami 16—17 évvel ezelőtt történt. Ez a tényállás. Ebből aztán valaki valamely jóakaratú lapban azt a valótlanságot kovácsolta, hogy én gazdasági öszszes szükségleteimet, gépeimet és mindenemet idegen helyen, Gráczban szerzem, be. Így van a dolog. Ezt kötelességem volt helyreigazítani és arra figyelmeztetni a képviselő urat, hogy habár kérdés alakjában is, én azt tartom helyesnek, — természetesen mindenki a maga felfogása szerint tart valamit helyesnek vagy helytelennek, — hogy az ilyen dolgokat, magánügyeket pedig épen, az ember mielőtt meg nem bizonyosodott arról, hogy valók-e vagy nem, nem szokott a parlament elé hozni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A t. képviselő ur nem lévén jártas a parlamenti gyakorlat dolgaiban, nem veszi rossz néven tőlem, ha ilyen figyelmeztetéssel illetem; mert ha az ő többi fejtegetései is olyan lyukasak, mint ez volt, és ha az ő többi, meglehetősen provokáló, terjedelmes fejtegetései is az igazságnak akkora mértékével birnak, mint ez, akkor a képviselő urnak első felszólalásához nem gratulálhatok. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Papp Zoltán képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani! Papp Zoltán: Az igen t. miniszterelnök ur, mikor beszédem azon részét elmondtam, a melyet felszólalás tárgyául méltóztatott tenni, akkor nem figyelt ide, mert megszokta a ház hangulata azt, hogyha szüzbeszéd tartatik, arra figyelni nem érdemes. Én nem állítottam semmit, csupán kérdeztem, hogy igaz-e az, és előre bocsánatot kértem azért, és azt is mondtam, hogy lehet, hogy nem való. Azt hiszem, hogy a t. miniszterelnök urnak tettem a legnagyobb szolgálatot azzal, hogy a kérdést felhoztam, mert mindig és mindig jobban terjedt ez a vélemény. Továbbá, hogy ha egyébtől el is tekintek, ebbeli kérdésemet fontosnak tartom épen abból a gazdasági kérdésből, a mely felhozatott, hogy t. i. hallja meg az ország, hogy hazafias cselekedet-e a külföldről vásárolni olyan iparczikkeket és gyártmányokat, melyek Magyarországon is kaphatók ! Ezt komolyabban veszik, ha a miniszterelnök ur szájából hallják, minthogy ha én könyveket irnék róla. A mi a kérdésnek lyukas voltát illeti, az nem is volt olyan lyukas; mert mégis csak volt valami, a mint hallottuk, a dologban. És ha felszólalásom és előadott programmpontjaim, a melyek alapján állok és a parlamenti működésben résztvenni kötelességem, nem is válnak be mind oly szilárdan: meg leszek elégedve, hogyha csak ilyen lyukasok lesznek, mint a minő ez az én kérdésem volt, mert valami a dologban mégis csak volt. Széll Kálmán miniszterelnök : Semmi sem volt! Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem! (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újra megnyitom! Illyés Bálint jegyző: Csernoch János! Csernoch János: T. képviselőház! Mióta Rakovszky István t. képviselőtársam felvetette itt azt a kérdést, vájjon a pártoknak bekövetkezett fúziója óta beállott-e a kivánt rendszerváltozás, (Halljuk! Halljuk!) azóta ez a párt, a melyhez én magam is tartozom, folytonos támadásoknak van kitéve. E támadások onnan jönnek, a honnan mi azokat legkevésbbé vártuk volna. (Ugy van! balfelöl.) Azok részéről indíttatnak ellenünk, a kiknek mi egykor fégyvertársaik és kint a kerületekben fegyverhordozóik voltunk. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ugy Horánszky Nándor t, képviselő ur, valamint Bornemisza és Ivánka Oszkár t. képviselő urak az országnak ezen a pénzügyminiszter ur által is elismert válságos helyzetében nem találtak sürgősebb teendőt, fontosabb dolgot, mint támadni ezt a kis pártot, a mely ugyanazon a jogon ül ebben a házban, mint a háznak akármelyik pártja, (Tetszés bálfelöl) olyannyira, hogy ennek a kis pártnak majdnem létjogát is tagadásba vették. Különösen erős támadást intézett, ellenünk Ivánka Oszkár t. képviselő ur. És ha én beszédem elején az ő fejtegetéseivel akarok foglalkozni, előre is biztosítom őt a magyar nép-ének szavaival: megsérteni, megbántani nem akarom, csak a mi igazság, azt kimondom. (Ugy van! Ugy van! Tetszés a baloldalon.) Habár ebben az életben még eddig nem volt szerencsém vele találkozni, kijelentem itt az ország szine előtt, hogy én őt régóta ismerem üdvös és nagyszerű működése után, a melyet annak idején a korrupezió megtörésében kifejtett. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Midőn 5 év előtt engem felszólítottak, hogy én a kor2>ú*
