Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-17

224 Í.7. országos ülés 1901 november 26-án, kedden. a szélsöbaloldalon.) Jönnek, elismerem, nemes intenczióju rendeletek az igen t. belügyminiszter úrtól; de, maguk a végrehajtók mondják, hogy nem követik, mert akkor volna baj, ha követnék. Kik sugalmazzák ezt nekik: nem tudom, A főispánok-e: nem keresem. Tény, hogy igy van. Az igen t. miniszterelnök ur nem vehet tudomást mindenről, a mi ott történik. Ezt a romlottságot ugy megszokta a nép az országban, mint a mindennapi kenyeret és azt hiszi, hogy ez máskép nem is lehet, mint igy, a kancsukarendszer mellett élni az országban. A falusi biró abszolút hatalom, a ki pénzért kiteszi az ellenfél zászlaját, amint ez az én választási harczomban is történt, csak azért, hogy a biró neki az adókivetésnél segélyére legyen vagy legalább kárára ne legyen. (Igaz! JJgy van ! a szélsöbaloldalon.) Ezekért kerestem a többság felirati javaslatában a jjarlamenti reform szükségességének kérdését, mert az igen t. miniszterelnök ur hiába büszkélkedik, hogy ime a tiszta választások daczára is megvan a többsége, mert az a többség olyan eszközökkel állíttatott össze, a milyen eszközöket felhozott itt dr. Ernszt képviselőtársam. A számokban, hogy hány ember felett rendelkezik a kormány, megczáfolta őt a miniszterelnök ur, de a lényegben nem hozhatott fel ellene kifogást és azt meg nem dönthette. (JJgy van! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) Mert, igen t. képviselőház, ott vannak a hitbizományok, ott vannak a nagybirtokok, ott van a trafik, a kocsma, a hivatal, állás a sógornak, a komának, ezek mind olyan szálak, a melyekkel be van hálózva Magyarország szabadsága. (JJgy van! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) És ki tudná felsorolni mind azt a sok ügyes-bajos dolgát a magyarnak, a mely nála naponkint előfordul, a mely ügyes-bajos dolog elintézését nem az igazságtól, hanem a mindenkori kormánytól várja ez a nép, a mely ellen támadni és szavazni nem merészelt. (JJgy van ' JJgy van! a szélsöbaloldalon.) Itt, t. képviselőház, nincs más mód a segítségre, mint az általános, titkos, községenkinti szavazás. (Éléjtk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha ezt behozza az igen t. miniszterelnök ur, ha e kérdésben törvényjavaslatot terjeszt a ház elé és egy választást igy visz keresztül és ha akkor is meglesz a többsége: akkor elismerem, hogy ez a nemzet alkotta ezt a parlamentet, de igy nem egyéb ez, mint kinevezési rendszer. (JJgy van! JJgy van! a szélsöbaloldalon.) Tessék más módját feltalálni a kinevezési rendszernek! Példájuk van rá. Ott van a fiókparlament: a delegáczió. Mert ott is, igen t. képviselőház, a hol ezek a hatalmi szálak nem érvényesülhettek akár személyi tekintetből, akár más okokból, s nem nevezték ki a miniszterek a képviselőt — mert sokszor csak egy földesúr is képes arra, hogy kinevezze a képviselőt — ott is, a hol szabadjára ment a kérdés, hogy ki legyen a képviselő: a nép épen ezen okoknál fogva nem azt nézte, hogy melyik politikai irány pártolandó, hanem azt mondta: itt két-három ur veszekszik azon, hogy közülök ki legyen a képviselő, hát azt mondták: »legyen, a ki többet fizet!« (Igaz! JJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ezen, igen t. képviselőház, a kúriai biráskodásról szóló törvény vajmi keveset segít. Nem segíthet pedig azért, mert nagyon ravasz egy törvény ez a kúriai bíráskodásról szóló törvény. Madarász József: Gonosz törvény! Papp Zoltán: Most, t. képviselőház, az idei választásoknál, mikor a törvény szelleme nem ment át még a köztudatba, megengedem, hogy egyes esetekben a t. képviselőjelölt ur nem mert a pénzes zacskóhoz nyúlni olyan mértékben, mint azelőtt tette. Azonban, mikor most már tudják és a Curia ítélete által nyilvánvalóvá lesz, hogy: »nini itt nincs egyéb dolog, mint kimutatni az ellenzéki ellenfélnek: hogy ennyi és ennyi szavazatot vettél meg,« s ha be is tudta ezt pár esetről bizonyítani, nem lehetséges száz vagy százon felüli vesztegetési esetet igazolni: ennek következtében újra .feltámad a kúriai bíráskodásnak palástja alatt a régi vesztegetési szisztéma. (JJgy van! JJgy van! a szélsöbaloldalon.) Nem tartom, t. képviselőház, helyén valónak, hogy a Curiát vonták bele ennek a kérdésnek az elbírálásába. Nagyon helyes volt a kormány intencziója akkor, a mikor társainkra nem bízta az én mandátumom megsemmisítésének vagy fentartásának kérdését. De hát akkor miért nem utalta — sajnálom, hogy ezzel az índitványnyal a múltban nem állhattam elő, de a törvény revíziója e tekintetben mindenesetre szükséges — ennek a kérdésnek elbírálását a közigazgatási bíróság hatáskörébe ? Annak egyéb dolga ugy sincs és az ő tekintélyének az nem fog ártani. Tessék azt arra bízni és addig is, t. képviselőház, a mig a kérdések tisztáztatnak, akár a tisztviselők fizetésének rendezésével, akár más kérdéssel kapcsolatban : tessék visszaadni a társadalomnak és önmagának a tisztviselői kart, tudja meg az a tisztviselő, hogy ő nem a kormány, hanem az állam hivatalnoka; a szolgálati pragmatika adja vissza a magyar társadalomnak ezt a figyelemreméltó tagját. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) De hogy, t. képviselőház, Magyarországon az egészségesebb közszellem ki sem fejlődhetik a mostani politikai rendszer és irányzat mellett, annak világos bizonyítékát adjaaz ifjúságnak—nagyon szomorú dolog — e rendszer által való elnyeletése. (Halljuk! Halljuk!) Az egyetemen még ellenzéki, de mihelyt a kenyérkereset gondja megüti fejét, abban a perczben neki szalad a dorottyautczai kivilágított palotának; ott hever a nemzet ezer meg ezer ifja, mint világító torony körül a tengeri madarak. Hány ifjú társammal indultam el én is erre az útra! Negyvennyolczan esküdtünk meg, hogy soha azt az utat el nem hagyjuk, a melyen Magyarország szebb jövőjét