Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-17

222 17. országos ülés 1901 kosságra. És mégis ezt a többletkövetelést csak látszólagosnak mondja, mert ime milliókkal több bevételt irányozott elő. Gazdasági válság mindenfelé. A felirati javaslat maga mondja, hogy be sem látható az idő, hogy mikor fog ez a válságos helyzet jobbrafordulni és mégis több követeléssel állnak elő és több bevételt irányoznak elő. Furcsa logikája az osztrák politikának és megizenem az országnak ezt a javulást: javulni fogsz, mert majd néhány millióval többször fogják rácsavarni az adóprést és ily javulásokkal örökre meg fogsz javulni. Hiába mentegeti e gazdasági helyzet válságos voltát a pénzügyminiszter, hiába a miniszterelnök, hiába a felirati javaslat, hiába mentegetik azzal, hogy ez a gazdasági depresszió egész Európában általános. Európa, t. ház, mint egy jól szituált, tartaléktőkével rendelkező részvénytársaság kiheveri az ily gazdasági évek válságos voltát, mert egy nemzetnek is kell, hogy tartaléktőkéje legyen és ez a tartaléktőke az egyes tagok vagyonosodása. Európa ki tud heverni még egy bibliai hét sovány esztendőt is, de itt, a hol már adóságokból élünk, a hol már azt is elfogyasztottuk, a hol, a mint Csávolszky Lajos t. képviselőtársam felszólalásában megjegyezte, a nép gazdasági osztályai alamizsnáért nyújtják ki kezüket, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon!) ott ezeknek a gazdasági válságoknak keservét ez a nemzet kiheverni nem fogja, hanem itt az erkölcsi és anyagi nemzeti csőd elkerülhetetlen. (Igaz! TJgy van! a szélsőhaloldalon.) Nem akarok ismétlésekbe esni, csak általános vonásokban kérdem, mi a helyzete Magyarországon egy kis gazdának ? Az erre való orvosságot tegnap Barta Ödön t. képviselőtársam elmondotta, de elmondták már többen is. Csak egy konkrét esetet kívánok felhozni és a t. túloldal szives figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaldalon.) Épen a napokban láttam egy gazdának az adókönyvét. Az apjától örökölt földnek, a mikor örökölte, 60 frt volt az adója, most pedig 580 koronát fizet ugyanazért a kis földért. Lehet nálunk kereskedelemről, iparról beszólni? Hiszen a gazdasági osztályok sehol oly nyomorúságos helyzetben nincsenek, mint Magyarországon. (Igaz! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) Itt gyökeres ós alapos reformokról kell gondoskodni és ennek csak egy orvossága van, az önálló vámterület felállítása. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Törvónyadta jogunk ez; a t. miniszterelnök urnak többsége is megvan arra, hogy az önálló vámterületet felállítsuk. Hiszen mi csak 80-an hirdetjük azt a programmot, hogy az önálló vámterület felállítandó, de az igen t. túloldal tagjai közül programmbeszédeikben, melyeket a néphez intéztek, sokkal többen mondták el ezt. Nessi Pál: Azt akkor mondták! november 26-án, kedden. Papp Zoltán: Azt hiszem, lesz módunkban próbát tenni, hogy a kik kívánták az önálló vámterület felállítását, állják szavukat akkor is, mikor névszerinti szavazással kénytelenek lesznek az ország előtt szint vallani. Beszélhetünk mi arról, hogy a kisgazda úgysem veszi a külföldi piacznak hasznát, beszélhetünk arról, hogy a vámsorompó felállításával gyárak keletkeznének és nyersterményeinket értékesithetnők, beszélhetünk mi mindenféle gazdasági válságról, ha nem akarják, mert nem szabad felállítani az önálló vámterületet. Azt hozzák fel, hogy az koczkázattal jár. Hát miért beszélnek oly kérdésről, melyet nem ismernek? Mi beszélhetünk önálló vámterületről, mert a külföldi nemzetek példája mutatja, hogy az önálló vámterülettel biró államok soha oly válság előtt nem álltak, mint az ily szövetségben élő nemzetek. Ezen kérdésnél legyen szabad a t. miniszterelnök úrhoz egy vámpolitikai kérdést intéznem. Ha nem igaz az, a mit kérdezek, akkor előre is bocsánatot kérek tőle; ha pedig igaz, akkor levonom a konzekvencziát, nem ugyan azt, melyet a túloldalon értenek, hanem a magam véleményét. Azt beszélik t. i. az igen t. miniszterelnök úrról, — csupán beszélik — hogy azért, mert birtoka közelebb van Gráczhoz, mint Budapesthez, gazdasági felszerelését Gráczból szerzi be. Azt hiszem, hogy ezen kérdés megtételéhez a lojalitás megsértése nélkül jogom volt. (Mozgás jobb/elől.) A t. kereskedelemügyi miniszter ur az iparososztályt buzdítja, hogy hagyják abba iparukat és képezzék ki magukat gyári munkásokká. Eltekintve attól, hogy senki sem szokta foglalkozását szívesen elhagyni, hová küldi a kereskedelemügyi miniszter ur a magyar kisiparos osztályt, mikor nekünk gyáriparunk nincs. Hisz naponkint olvassuk, hogy a gyárakban foglalatoskodó munkásokat ezrenkint bocsátják el munkahiány miatt. Tessék felállítani a vámsoromj)ót, s abban a perczben, mikor nem özönlik be külföldről a sok iparczikk, rögtön lesz gyáriparunk, el lesz helyezve a termelő osztály nyersterménye és jogosult lesz a t. miniszter urnak ez a gazdasági politikája, mig igy nem egyéb az, mint hangzatos frázis. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Nem is hivatkozom gazdasági viszonyunkra annak figyelembe vételénél, hogy az ilyen vámpolitika nem lehet örök időkre megkötött, hanem a nemzet viszonyai szerint időről-időre változó, hanem hogy az önálló vámterület kérdése felé tereljem az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur figyelmét, kérem őt, legyen szives beszerezni a postaforgalmi jelentéseket arról, hogy Szombathely és Győr körül hány magán-postacsomagot adnak je naponkint Budapestről és hányat adnak le Gráczból, továbbá, hogy Komárom és Érsekújvár felé hány postacsomagot adnak le naponkint Budapestről és hányat Bécsből. Majd ha ezt a jelentést bekivánja és lesz kegyes a t. ház előtt is e kérdésben nyilatkozni, akkor majd az