Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-17
17. országos ülés 1901 t. képviselő öcsém tett, — mert bátyám elnevezéssel engem mindig tisztel. — 0 ugyanis azt kérdezte, hogy hol van a bán? Pichler Győző: Hogy hol van, azt tudom; azt kérdeztem, hogy mit csinál ? Gyurkovics György: Ott van Zágrábban, 18 év óta kormányoz, s az ő kormányzása a legjobb védekezés rá nézve, mert be tudja mutatni ő is és be tudjuk bizonyítani mi is, ugy a közigazgatási, mint politikai és közgazdasági téren a haladást. Pichler Győző: És Pliverics 25 éves államellenes működését! Gyurkovics György: Majd rátérek arra is. Azt hiszem, Barta Ödön t. képviselőtársam kissé túlbecsülte az ellenzéket Horvátországban, és félreértette a trónbeszédnek azt a részét, mely szerint haladás van a közérzületben Magyarország és Horvátország között. Én ugy fogtam fel ugy a trónbeszédnek, mint a feliratnak ezt a részét, hogy az ellenzék részéről történt ez a javulás, mert hiszen ránk nézve erre nem volt ok. (Tetszés jobb felöl.) De hogy t. képviselőtársam túlbecsülte az ellenzéket, azt bemutatták talán az utolsó horvát országgyűlési választások, a melyek megmutatták, hogy abban az ellenzékben sem politikai erő, sem pártbeli organizáczió nincsen, és igy politikai sikereket nem is remélhet. Áttérek most azokra, a melyeket Barta Ödön t. képviselőtársam és barátom felemiitett. Azt kérdezte ugyanis, hol van az a 40 horvátországi képviselő, hogy nem vesz részt ennek a háznak a tárgyalásaiban, nem vesz részt a bizottsági tárgyalásokon? Azt hiszem, hogy ez a kifogás reám nem vonatkozott, mert én szokásom szerint nemcsak ebben a házban, hanem a bizottságokban és a delegaczióban is mindig teljesítem kötelességemet. És ha én hangoztattam Horvát- és Szlavonországoknak követeléseit, mindig azon határon belül tettem azt, a hol egyetért a horvát hazafiság azon tiszta szivemből jövő, és annyiszor kinyilatkoztatott odaadással, melylyel Magyarország irányában viseltettem nemcsak a múltban, hanem viseltetem a jövőben is. {Altalános élénk helyeslés.) Barta Ödön: Helyes! Nem is bántotta érte senki ! Gyurkovics György: Talán társaim védekezésébe is bocsátkozhatnám, de félek attól a sorstól, a mely a fel nem fogadott prókátort éri el, és épen ezért csak arra a kis megjegyzésre szorítkozom, hogy ha t. barátom igazságosan és tökéletesen itélte volna meg a helyzetet, akkor talán eszébe jutott volna az az ismert franczia közmondás: »Tout comprendre c'est tout pardonner.« Áttérek már most beszédemnek legnehezebb részére. Barta Ödön t. barátom felhozta ugyanis Pliverics t. képviselőtársam theoriáját, és azt kérdezte, hogyan lehet összeegyeztetni ezeket a theoriákat t. képviselőtársamnak itteni állásánovember 26-án, kedden. 215 val. Nagyon sajnálom, hogy Pliverics t. képviselőtársam nincsen, itt, ... Barta Ödön: Én is! Gyurkovics György: ... mert különben alkalom kínálkoznék arra, hogy egy kiváló horvát tanár szembeszállhasson egy kitűnő magyar jogászszal, és a t. ház meggyőződhetnék arról, hogy ki köztük a jelesebb politikus. Barta Ödön: Ki a jobb hazafi ? Gyurkovics György: Bocsánatot kérek, mindjárt felelek. Akkor megtudta volna a t. ház azt is, hogy milyen módon számolt le Pliverics t. képviselőtársam az ő tanai és a gyakorlati politika álláspontja között. Hozzuk ezt tisztába, hogy ne legyen félreértés, hogy ne gondolja a szélsőbaloldal se, hogy a horvátországi képviselők között vannak emberek, a kik gyakorlatilag Pliverics-féle theoriákat tartanak fenn. Egészen tisztán és nyíltan kifejtem én ezekben az államjogi kérdésekben az én személyes álláspontomat. (Halljuk! Sálijuk!) Nem ma, hanem 15 évvel ezelőtt, akkor, mikor Pliverics mint tanár és ellenzéki képviselő legelőször hozta fel horvát állami theoriáját, én már a horvát-szlavón országgyűlésen, és azóta is több alkalommal, és más horvát tartománygyűlési képviselők szintén azt az elvet vallottuk, hogy Horvát-Szlavon-országok autonóm társországok, a melyek állami jelleggel nem birnak. (Helyeslés a szélsobaldalon.) Horvát- Szlavonországok autonómiája egy különös autonómia, a mely talán nem felel meg a különféle tanoknak, de az életből van merítve. (Tetszés jobb- és balfelöl). Engedje meg a t. képviselőház, hogy visszaemlékezzek oly eseményre, a mely ezelőtt mintegy tiz évvel történt. (Halljuk! Halljuk!) Az angliai home-rule epochájában történt, hogy hozzám fordul véletlenül egy angol államférfi, a szabadelvű jjártnak egy tagja és idejőve, azt kérdezte tőlem, hogyan néz ki horvát-szlavónországi autonómia, azért, hogy talán Irland autonómiájának mintájául szolgálhatna. Én magyarázgattam ennek az angol államferfmnak az 1868. XXX. törvényezikket, szétbonczoltam azt az egész autonómiát, rámutattam az ellenkező és a lyukas szakaszokra is és megmondtam neki, hogy és mikép áll ez az autonómia. Akkor az az angol államférfiú, miután még sokszor találkoztunk, azt mondta nekem: »Mais monsieur, c'est une création impossíble.« (Derültség.) Erre én a gyakorlati politikusnak korlátolt eszével csak azt feleltem neki: »De életképes és életrevaló.« Ezzel azt akartam mondani, hogy ez az autonómia, Horvát-Szlavonországok autonómiája, nem tankönyvek szerint épült fel, hanem a geográfiai helyzet, a történelmi fejlődés és a nemzeti viszonyoknál fogva fejlődött ki 800 év óta és olyan a milyen, de életképes és az marad, a mint volt eddig is. Rátérek most t. ház, a fiumei kérdésre. Nem értek egyet itt sem a Pliverics theoriá-