Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-16

i6. országos ülés 1901 november 25-én, hétfőn. 201 Artim Mihály: Mindez csak állítás, csak állítás! (Halljuk! Halljuk! és felkiáltások a jobboldalon: Rendre!) Ivánka Oszkár: ... kétségtelen, hogy a nemzetiségi és a néppárti agitácziók, azt lehet mondani, egy apától származnak. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Mindakettőnek atyja a jogosulatlan és kielégíthetetlen elégületlenség. Természetes, hogy ha egy párt, a mely gyenge és mindenáron szerepelni, feltűnni és terjeszkedni akar. a mely azonban még az utolsó szabad választásokból is alig tudott egy pár mandátumot behozni ... (Zaj a baloldalon.) Buzáth Ferencz: Önök sem tudtak többet kapni nemzetipárti korukban! Ivánka Oszkár: ... s a hol jól ismerték őket, kerületeiket többnyire elveszítették: azok egyenesen rá vannak utalva arra, hogy,a szövetségest ott keressék, a hol találják. Óhajtom és remélem, hogy az itt tett nyilatkozatok után a helyzet a jövőben talán javulni fog. Olay Lajos: De a kerületekben nem ezt mondják! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Ivánka Oszkár: Most azokra óhajtok kiterjeszkedni, a miket Molnár János képviselő ur mondott, a mikor itt Győrffy Gyula és Bornemisza képviselő urak felolvasták a »Krestyán«nak — magyarul nem tudom hogy hívják — a magyar, német és tót nyelven megjelenő néppárti lapnak egy hazaellenes passzusát. A t. képviselő ur azt mondotta, hogy azokért a dolgokért ő nem vállalhat felelősséget, mert hisz ő nem szerkesztője, csak kiadótulajdonosa a lapnak. (Egy hang a jobboldalon: Gazdája!) Hát, t. képviselőház, én szerintem lapkiadásra két okból vállalkoznak az emberek. Az egyik ok az anyagi haszon, a pénzszerzés szándéka; és ha valaki, akár egyes társulatok, akár egyes emberek lapkiadó vállalatot létesítenek, azok nem azt nézik, nem abból a szempontból kritizálják a lapok czikkeit, hogy azok milyen irányt követnek, hanem azt kívánják, hogy a lapok olyant írjanak, a minél fogva kapósak legyenek, ugy, hogy sokszor a legkontroverzebb nézeteknek adnak épen ezen szempontból helyet — mert hisz vannak olyan vállalatok, a melyek különféle irányú lapokat adnak ki — és csak azt keresik, hogy ezeknek a lapoknak minél nagyobb közönségük legyen és minél nagyobb legyen ennélfogva a haszon. Azt hiszem, Molnár képviselő ur nem ebből a szempontból vállalkozott lapkiadásra, hogy nem a pénzgyüjtés volt a czélja, hanem az, hogy létesítsen egy orgánumot, ha szükséges, esetleg anyagi áldozatok árán is, a mely arra szolgáljon, hogy az ő és pártja nézeteinek propagandát csináljon a közönség között. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Mikor ilyen czélból alapit valaki lapot, s mikor az a valaki olyan agilis ember, — azt lehet mondani, tevékeny és munkás ember az ő pártja érdekében — mint Molnár János: akkor KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. 1. KÖTET. azon czikkekről, melyek egész sorozatban jelentek meg azokban a lapokban — tehát nem kivételesen, hanem többször egymásután — nem lehet azt mondani, a mit a képviselő ur itt mondott, »hogy én mindezekről semmit sem tudtam, csodálkozom, hogy az a lap ilyeneket irt!« (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Nem mondom, hogy nem mondott igazat. Ha egy képviselő itt valamit állit, eszembe sem jut, hogy annak igazságát kétségbe vonjam; de méltóztassék megengedni annak kijelentését, hogy nagyon csodálkozom a felett és csodálkozom annál inkább, mert nemcsak ebben a dologban, de igen sok más dologban is, a mi néppárti agitácziót foglal magában, hírlapokban és röpiratokban azt kell tapasztalnunk, hogy az állításokban nagyon sok a valótlanság, a tagadásokban igen sok a reservatio mentalis. (Ugy van! Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) T. képviselőház! Midőn azt hallom, hogy minden állam támasza és talpköve a tiszta erkölcs, és ennek alapja a vallás: azt is állítom, hogy a néjDpárt működése az állam vallási és erkölcsi alapjait támadja meg. (Helyeslés a jobbés a baloldalon. Ellenmondás a balközépen.) Megtámadja pedig azért, mert egy államban, a hol a vallások egyenjogúsága törvényben van kimondva, — hosszú vallásháborúk, kínzások és inkvizicziók eredménye ez a törvény — megpróbálja a néppárt a 19-ik század végén, hogy egymással szembeállítsa nemcsak a különböző vallásokat, hanem még a keresztény vallásnak különböző felekezeteit is, lerántja a vallást a korteskedés sarába (Zajos helyeslés a jobb- és a baloldalon) és hogy a vallással sikerrel korteskedhessek, (Elénk helyeslés) felirataiban, lapjaiban, röpirataiban és mindenütt a legnagyobb és a legveszedelmesebb valótlanságokat állítja. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon./ Nézzük meg ezt a feliratot. Ebben a feliratban azt mondja a néppárt: »A társadalom csődjét a keresztény társadalom szervezésével lehet csak elkerülni. Ezt a keresztény hitet megtámadta a magyar kormán}', a törvényhozás az államból kivetette. Egyházpolitikai törvényeivel a kereszténységet, de különösen a hithű katholikusokat mélyen megsértette, és a katholikus egyházat megaláztatásoknak és üldözéseknek tette ki.« T. képviselőház! A midőn egy, hála Istennek aránylag igen kis csoport, alig egy pár képviselő és az országban — különösen ha az értelmiség és felvilágosodottság fokát vetjük a serpenyőbe — igen csekély számú értelmes és felvilágosodott választó az, a kit néppártinak lehet mondani; (Derültség a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl) s amidőn ezzel szemben az egész nemzet, kivéve ezt a csekély frakeziót, azt a tömeget képezi, a mely a magyar törvényhozást ide a parlamentbe beküldte, tehát ezt a törvényhozást szavazatával támogatta; a midőn azt látjuk, hogy elkezdve a herczegpri2G