Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-15

182 15. országos ülés 1901 november 23-án, szombaton. Különben is, t. képviselőház, nem volna helyes, nem volna czélszerü azokat *a munkálatokat, a melyekkel igen sok bajt vagyunk képesek megorvosolni, elhalasztani csak azért, mert a mai rendszer helyébe nem tudunk egyszerre az egész vonalon tökéletes rendszert alkotni. Az a körülmény, hogy az uj általános jövedelmi adó életbeléptetése bizonyos előfeltételektől függ, nem szolgálhat nekünk okul arra, hogy orvosolatlanul hagyjuk azokat a bajokat, a melyek a földadó, a házadó körében és a kereseti adó körében mutatkoznak. Az uj általános jövedelmi adó igazságos kivetésének t. i. nélkülözhetetlen előfeltétele az, hogy az a diszparitás, az az eltérés, a mely a telekkönyv és az adókataszter közt fennáll, megszüntettessék. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez a diszparitás rendkívül sok bajnak és visszásságnak okozója, (Ugy van! jobbfelöl) a mint azt részletesen volt szerencsém két évvel ezelőtt előadni, a midőn az egyenes adók reformjának programmját részletesen kifejtettem. Ez akadályát fogná képezni természetesen az uj jövedelmi adó igazságos kivetésének is. Ennélfogva, ha ezt a nagyfontosságú reformot kellő eredménynyel akarjuk életbe léptetni, okvetetlenül szükséges, hogy előbb ezt az akadályt elhárítsuk, a mi nézetem szerint csak egy módon történhetik, a telekkönyvi átiratásnak kötelezővé tételével vagyis a kényszertelekkönyvezésnek behozatalával. Minthogy pedig ez törvényhozási aktust tesz szükségessé s minthogy abban az esetben, ha ez megtörténik, szükségessé válik keresztülvinni az egész müveletet, azért, azt hiszem, nem marad más hátra, mint hogy első sorban igyekezzünk életbe léptetni az egyenes adóreformnak azon ágazatait, a melyeket életbe lehet léptetni és azután, mintegy betetőzésül, akkor, a midőn a kellő előfeltételek megvannak, léptetni életbe az uj jövedelmi adót, a mai pótadónak megszüntetésével kapcsolatban. Ez a munka tehát, a reform első része, felöleli a földadó revízióját, a házadónak, a tőkekamat- és járadékadőnak, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok s egyletek adójának, a bányaadónak és a kereseti adónak a reformját és az adminisztráczió reformját. Ez a reformnak mintegy háromnegyedrésze és ha képesek leszünk ezt a nagy munkát véghez vinni, igen nagy eredményeket értünk el. Elértük először azt, (Halljuk!) hogy^ a kis exisztencziákat tehermentesitettük, (Elénk helyeslés jobbfelöl) az I. és II. osztályú kereseti adónak és a r családtagok adójának megszüntetése által (Elénk helyeslés) elértük azt, hogy az adminisztrácziót, ugy az államit, mint a községit, megmentettük rengeteg sok felesleges munkától, és ez által lehetővé teszszük, hogy a községi közegek sokkal nagyobb mérvben, mint eddig, szenteljék magukat egyéb adminisztratív teendőik végzésének. De elértük azt is, hogy tehermentesitettük igen jelentékeny mértékben az ingatlan vagyont a másodosztályú kereseti adó megszüntetésével és tehermentesitettük a kisebb ipari foglalkozással biró exisztencziákat azáltal, hogy a harmadosztályú kereseti adó kulcsát mérsékeljük (Helyeslés a jobb- és baloldalon) és azt progresszív alapokra fektetjük. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Nagyon természetes, t. ház, hogy annak idején az uj általános jövedelemadó is progrcszsziv alapokon fog szerveztetni és e tekintetben semmiféle változás nézeteimben be nem állott. A progresszivitás elvétől sehol semmiféle eltérést nem kontemplálok. (Helyeslés.) és a mit ez alkalommal előadni szerencsém van, az nem változtatása a programmnak, hanem egyszerűen csak kiterjesztése, megbővitése, de azon az eredeti alapon, a melyen azt a kormány mindig kontemplálta. (Elénk helyeslés.) Tisztelt ház! Mindezek a dolgok megoldhatók és egészen a törvényhozás bölcseségétől függ, hogy azok mikor lépjenek életbe. Azt hiszem azonban, hogy a törvényhozás nem fogja azt követelni, hogy az egyenes adóreform az államháztartás veszélyeztetésével létesüljön. Az egyenes adóreform, a mint méltóztatnak tudni, ugy van kontemplálva, hogy az bevételi többleteket nem fog eredményezni, sőt minden számítás, a mely e tekintetben tétetett, azt az eredményt mutatta, hogy az legalább egy ideig az állami bevételek csökkenését fogja előidézni. Ilyen körülmények között én azt hiszem, hogy a törvényhozás nem fogja azt követelni a kormánytól, hogy az egyenes adóreformot oly időben léptesse életbe, a midőn az állami bevételek egyéb ágazataiban is a mostoha viszonyok következtében visszaesés mutatkozik, és hogy ez által az államháztartás egyensúlya koczkára tétessék. Meg vagyok győződve, hogy a törvényhozás bele fog nyugodni abba, hogy ez a magában véve igen nagyfontosságú reform akkor legyen életbeléptethető, a midőn a viszonyok lehetővé teszik, hogy azok a bevételi elmaradások, a melyek az egyenes adóreform életbeléptetésével be fognak állani, az állami bevételek többi ágazataiban mutatkozó fejlődés segélyével fedezetüket találhassák. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Madarász József: Dehogy helyes ! Ez nesze semmi, fogd meg jól! Lukács László pénzügyminiszter: Erre csak azt vagyok bátor megjegyezni a képviselő urnak, hogy bármily nagyfontosságunak is tekintse valaki az adóreformot, azt az államháztartás egyensúlyának rovására megvalósítani még sem szabad. (Felkiáltások a baloldalon: Frázis! Tessék ezt Bécsnek mondani!) T. ház! Utolsó expozém megtartása óta egy nagy fontosságú és pedig ugy szocziálpolitikai, mint fináncziális szempontból nagyfontosságú ügy jutott az aktualitás stádiumába. Ez a tisztviselői kérdés és az a mozgalom, (Halljuk! Halljuk!) EL mely a tisztviselők körében helyzetük megjavítása érdekében megindult, és a