Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-15

180 15. országos ülés 1901 nout Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az 1902-ik évi költségvetési előirányzattal és a jövő évi pénzkezeléssel kapcsolatban állanak azok az intézkedések, a melyeket a kormány, a fenyegető iparválságra való tekintettel, (Halljuk! Halljuk!) a saját felelősségére, a törvényhozás utólagos jóváhagyásának fentartásával, elrendelni szükségesnek tartott és a melyekre nézve kötelességem ezt az alkalmat felhasználva, jelentést tenni a t. háznak. (Halljak! Halljuk ) Messze vezetne annak a fejtegetése, hogy mi idézte elő ugy nálunk, valamint más államokban is, a jelenlegi iparkrizist. Épen azért csak arra akarok röviden utalni, hogy évekkel ezelőtt, a gazdasági fellendülés korszakában, a nagymennyiségű olcsó pénznek és a felébredt vállalkozási szellemnek hatása alatt, számos gyár, számos iparvállalat jött létre hazánkban, a nélkül, hogy mindegyiknek megalapításánál számba vétetett volna, hogy vájjon tényleg fennálló közszükségletet elégit-e ki. Ezek a gyárak, ezek a vállalatok azután egymásnak versenyt támasztottak, egymásnak az árait lenyomták és miután egy és ugyanazon ágazatban több vállalat jött létre, mint a mennyi a valóságos szükségletnek megfelelt; előrelátható volt, hogy azok nehéz helyzetbe fognak kerülni, mint a hogy tényleg bele is kerültek, mihelyt a gazdasági depresszió ideje elérkezett. Távol van tőlem és távol van a kormánytól is az a felfogás, mintha az államnak azonnal segítségül kellene jönni minden gyárral szemben, a mely talán a valódi gazdasági szükség nélkül keletkezett, mihelyt az nehéz viszonyok közé jut. Ez aztán a legveszedelmesebb közgazdasági tanok egyike volna. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ez megölné az egyéni felelősség érzetét azoknál, a kiknek arra legnagyobb szükségük van, az alapitóknál és a vezetőknél. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ámde a jelen viszonyok között, tekintettel a mutatkozó válságnak általános jellegére, a mely nem egy iparágat, hanem az ipari ágaknak egész sorozatát megtámadta; tekintettel annak nagy terjedelmére, a mely soksok ezer munkásnak és sok száz tisztviselőnek exisztencziáját támadta meg; tekintettel a munkások kivándorlására és az abból származónagy közgazdasági kárra; tekintettel a kétségkívül bekövetkező szoeziális bajokra, a tömegnyomorra és arra, hogy ezzel szemben azután ismét az államnak és a társadalomnak kellett volna, talán rosszabb viszonyok között, de mindenesetre rosszabb vagy kevésbbé jó eszközökkel segítségre jönni; mondom: mindezekre való tekintettel a kormány nem zárkózhatott el azon intézkedések megtétele elől, a melyek nem arra vannak hivatva, hogy a nagy beruházási kérdéseket megoldják, a melyekkel szemben a kormány állást nem foglalt ma még, mert tanulmányozás tárgyát képezik, hanem arra vannak hivatva, hogy a bajokon momentán segítsenek, ember 23~án, szombaton. lehetővé tegyék a gyáraknak a munka folytatását és azt, hogy munkásaikat ne legyenek kénytelenek elbocsátani. Ezen megfontolás által vezéreltetve, tetté meg a minisztertanács, a törvényhozás utólagos jóváhagyásának fentartása mellett, azokat az intézkedéseket, a melyeknek értelmében azok a munkák, építkezések, megrendelések, a melyekre az államnak úgyis a közelebbi időben szüksége lett volna, már most megrendeltessenek és a melyeknek vagy megvan már fedezetük az eddigi költségvetésekben, vagy külön törvényekben, vagy a jelenleg előterjesztett előirányzatban, vagy külön törvényben fog később fedezet kéretni. A részletes intézkedéseket illetőleg bátor vagyok felemlíteni, hogy a kereskedelmi miniszter ur felhatalmaztatott az államvasutak körében oly építkezéseket, beruházásokat és beszerzéseket, a melyek az 1897 : XXX. törvényczikken, vagyis a vasúti beruházási törvényen alapulnak, már most foganatosítani és pedig 7,500.000 korona erejéig. Ezenkívül felhatalmaztatott arra, hogy három évi beszállításra: az 1902., 1903. és 1904-ben leendő beszállításra mintegy 7000 teherkocsit rendeljen meg. A honvédelmi miniszter ur felhatalmaztatott, hogy a népfelkelés teljes felfegyverzésére szükséges 56.000 darab ismétlő fegyvert, 550 darab karabélyt és az azokhoz tartozó töltényt 5,400.000 korona összegben megrendelhesse. (Helyeslés jobbfelöl.) A kereskedelmi miniszter továbbá felhatalmaztatott, hogy a közutakon szükséges vasszerkezetű hidak közül azokat, a melyeknek előmunkálatai már előrehaladtak, megrendelhesse, azzal a korlátozással, hogy 7,500.000 koronát ez a munkálat nem fog meghaladni. Mindezek a beszerzések, munkák, építkezések 45'6 millió koronát vesznek igénybe. Ezeken felül a minisztertanács felhívta az egyes miniszter urakat, hogy az 1900: XXXIV. törvényczikken alapuló építkezéseiket, a mennyiben lehetséges, sürgősen foganatosítsák. (Általános, élénk helyeslés.) Miután mindezen intézkedések a szanálási akczió jellegével birnak és miután ezeknek főczéljuk az, hogy lehetővé tétessék a gyáraknak a munkáslétszámot fentartani, ennélfogva kimondta a minisztertanács, hogy a kormány csak olyan gyárakkal és vállalatokkal szerződhetik, a melyek a szerződésben kötelezik magukat arra, hogy mostantól kezdve egy és fél éven keresztül munkásaiknak és tisztviselőiknek létszámát körülbelül a jelenlegi színvonalon tartják fenn. (Általános helyeslés.) A mi a fedezet kérdését illeti, erre nézve — mert ez érinti leginkább a budgetet — a következőket van szerencsém előterjeszteni. (Halljuk ! Halljuk!) Első sorban a vasúti beruházási munkálatok majdnem mind — a vaggonbeszerzéstől eltekintve