Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-14

166 lk. országos ülés 1901 november 22-én, pénteken. szerváltozást mindenki szívesen fogadta és azokat az elveket, melyeket annyi időn keresztül szolgáltam, itt mindig egyformán vallottam, átvévén a maguk integritásában, kezelem és alkalmazom a magam szelleme, felfogása és módja szerint. (Helyeslés a jobboldalon.) Nyilvánvaló tehát, hogy a miniszterelnök ur azokat az elveket, a melyeket eddig vallott, teljes integritásukban tovább is kezeli és alkalmazza. Ez kifejezi azt az egész nagy rendszerváltozást, mely saját beismerése szerint nem áll másban, mint az alkalmazás módjában, a kezelés minemiiségében. Mert, t. ház az ellenzéknek nem feladata arra vigyázni, hogy a miniszterelnöki székben olyan egyén üljön, a ki simán, előzékenységgel kezeli az ügyeket; az ellenzék rendszerváltoztatást kivan, mert az eszközök alkalmazása, a módszer magában véve az ellenzéket soha ki nem elégítheti, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Föltéve, hogy egy durva ember ül a miniszterelnöki székben, és az ellenzék negligálást, visszaszorítást, durvaságot tapasztal, ez lehet kellemetlen, de ennek ellenkezője magában véve nem egy gyökeres rendszer, nem oly rendszer, a mely az országra, a közérzületre és a nemzetre hat. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Gondolom Horánszky Nándor t. képviselőtársam megjegyezte, hogy hozzon fel az ellenzék példákat, mikor nem tartotta meg a miniszterelnök ur a törvényeket, mikor nem alkalmazta azokat a jog, törvény és igazság szentháromságának a nevében. De bocsánatot kérek, hiszen a törvények alkalmazása kötelesség; (Ugy van! Ugy van! balfelöl) hiszen a múltban is akárhányszor interpelláltak valamely sérelem ügyében, nem volt még miniszter vagy miniszterelnök, a ki nem ugy felelt volna, hogy »megvizsgálom a dolgot, és ha látom, hogy bűnösök vannak, büntetve lesznek«. A törvénynek alkalmazásával ütöttek el minden kérdést. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) Felhozatik, hogy megalkották a választási törvényt és az összeférhetlenségi törvényt. Bocsánatot kérek, hiszen ez egy megállapodás szüleménye volt; ezzel nincs mit dicsekedni. Szép és tiszteletreméltó, hogy a t. miniszterelnök ur beváltotta azt, a mit a paktum alkalmával igért, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Bocsánat: az összeférhetlenségi törvény nem megállapodás eredménye; azt magam csináltam. {Mozgás balfelöl. Ugy van! Ugy van! jobbról.) Zboray Miklós: Hát a rendszerváltozásnak egy kelléke volt. Megállapittatott és létrehozatott; azonban ez magában véve sajnos állapotainkon nem segit és azokat meg nem változtathatja. Hiszen Horánszky Nándor t. képviselő ur is elismeri, hogy ez a szegény ország politikailag is, gazdaságilag is nagyon nehéz helyzetben van, azonban én a nehéz helyzetet abban találom, hogy a közerkölcsiség, a köztisztesség érzete lazult meg és nincsen meg a nép nagy részében, s ez az oka annak, hogy hiába alkalmazunk és hozunk törvényeket, azoknak puszta keresztülvitele eredményeket nem szül és nem szülhet. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Itt van pl. a választási törvény. Mit ói*, hogy meghozatott? Van haszna; — ezt nem kívánom tagadni — tény az, hogy megfélemlíti és visszatartja azokat, a kik akár pénzzel, akár más módon, pl. izgatással óhajtanának czélt érni. De hiszen a választókerületek nagy részében azt tapasztaljuk, hogy fuvardijakat, napidijakat vár az a választó polgár; azt véli, hogy a jelöltnek szolgálatot tesz, ha szavazatát leadja reá. Mit bizonyít ez ? Azt, hogy a közszellem, a közerkölcs vannak megromolva. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és szélsőbáloldalon.) Vagy meghozatott az összeférhetlenségi törvény; ez nagyon szép, bár sajnos, az idők jelét mutatja az, hogy törvényhozásilag kellett szabályozni bizonyos állapotokat. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) De hiszen azt is ki lehet játszani; egy strohmant, egy Steint vagy Horovitzot, vagy nem tudom milyen nevezetű egyént állithatok oda, a ki a vasúti engedélyezéseket megszerzi, vagy átadom fiamnak, testvéremnek, vagy a hozzámtartozóknak a vállalatokat és tőlük sápot húzok. Én tehát azt látom, hogy a köztisztesség, a közerkölcsiség nevelése az a lényeges követelmény, a mely magával hozná a rendszerváltozást; (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szelsöbalóldalon) a mely megváltoztathatná egész gazdasági és politikai helyzetünket. (Ugy van! Ugy van! a balés a szelsöbalóldalon.) Akkor nem fog kelleni panaszkodnia Horánszky Nándor igen t. képviselőtársamnak, hogy a társadalomnak kell megorvosolnia azon bajokat, a melyek az ipar elhanyagolásában állanak, és nem kell majd Hieronymi t. képviselőtársamnak ok gyanánt állitani oda azt, hogy a gépek behozatala ölte meg az ipart; akkor a társadalom igenis nemcsak a gyufa tekintetében, hanem minden egyéb eszköznél azon lesz, hogy pártolja és segítse a magyar ipart. De ennek egyik íőkövetelménye az, hogy az önálló vámterület létrehozassák. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mindaddig, a mig Ausztriával, egy ipari állammal áll összeköttetésben mezőgazdasági államunk, lehetetlen hinnünk azt, hogy oly vám- és kereskedelmi szerződéseket tudjunk kötni a külfölddel, a melyek a mi érdekeinket megvédelmezhetik. Hiszen ha mezőgazdaságunkra nézve Németországgal szemben valamely előnyt tudnánk kiszorítani, azt fel kell áldoznunk Ausztria iparáért. Ha jjedig nem áldozzuk fel, s mondjuk: Ausztria iparának nem nyújtunk kedvezményt, mi lesz annak következménye ? Az, hogy Ausztria gyárosai összeállnak, kartellt kötnek, felemelik a termékek árát és megint mi iszszuk meg a levét. Ilyen körülmények között én a boldogulás útját abban találom, hogy tessék jobb népnevelés utján, a társadalom purifíkáeziója utján oda hatni,