Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-14

158 lk. országos ülés 1901 november 22-én, pénteken. beszélőkkel együtt, (TJgy van! TJgy van! balról. Élénk ellenmondásoJc a jobboldalon.) Elnök (csenget): Ne méltóztassék félbeszakítani a szónokot! Molnár János: Azok a tótok Amerikában is azt felelik, mikor valaki kérdezi tőlük, hogy milyen nemzetiségűek: »Jászom uher!« »Magyar vagyok.« (Felkiáltások a jobboldalon: Hisz nem tud egy szót se tótul! Derültség.) T. képviselőház! Mikor mi bekerültünk az országházba, öt évvel ezelőtt, akkor is, még pedig ugyanazok, a kik a nemzetiségek-lakta vidékekről jöttek be, a hol mi a legkevesebb mandátumot nyertük, folytonosan evvel a váddal hozakodtak elő, de hát semmikéj:) és soha sem birtak bennünket megfogni; mert mi, t. kéjyviselőház, igenis, azt kívánjuk, a mint én is, mások is százszor elmondtunk itt, hogy minden nemzetiségű, legyen tót, német, román, szerb vagy akármilyen nemzetiségű, kultiválhatja az ő nyelvét, de követeljük, hogy magyarnak vallja magát, követeljük, hogy magyarnak tartsa magát és a nemzeti államot, a magyar államegysóget a legkisebb mértékben, egy hajszálnyira se érintse. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Evvel feleltein egyúttal a t. képviselő urnak azon kérdésére is, hogy van-e részünk a nemzetiségi agitäcziókban; azokban nem csak hogy semmi részünk sincs, hanem minden néven nevezendő nemzetiségi agitácziót perhorreskálunk és elitélünk. (Elénk helyeslés balfelöl.) Bornemisza Lajos: T. képviselőház! Elnök: Mi czimen kivan a képviselő ur szólani ? Bornemisza Lajos : Személyes kérdésben óhajtok nyilatkozni. (Halljak!) Beszédemre csak igen rövid, két szó nyilatkozatot vártam t. képviselőtársamtól, Molnár Jánostól: Magáévá teszi-e ezeket a czikkeket, igen, vagy nem? elitéli-e, megbélyegzi-e, vagy magáévá teszi? Vészi József: Ez a kérdés! Bornemisza Lajos: És ha meg méltóztatik engedni, arra nézve, hogy csakugyan a tótajku népnek azon kívánságát, a mely egyezik azokkal a nemzeti aspirácziókkal, a melyeknek kifejezést adott a képviselő ur, tolmácsolja-e ezen »Krestyán« czimü lajj, bátor leszek még egy rövid kis czikket felolvasni. (Zaj a baloldalon.) Molnár János: Ez már nem személyes kérdés! (Halljuk! jobbfelöl. Zaj.) Bornemisza Lajos: Hogy ez személyes kérdés-e, azt nem fogom vitatni és egyszerűen kérem a t. képviselőházat, méltóztassék nekem megengedni, hogy ezt a czikket felolvassam, (Halljuk!) mert kapcsolatban van felszólalásom tárgyával. Elnök: Megengedi a t. ház? (Felkiáltások: Megengedjük! Halljuk!) A Ház megengedte. Bornemisza Lajos (olvassa): »Sok kellemetlen dolgot hoztam itt fel az én véreimről. Nemzetiségemhez hűtlen, gonosz volnék, nem pedig népemnek hű fia, ha körül nem tekintenék az okokon, hogy miért történik mindez népemmel, hol tehát a hiba? Ezen okoknak se szeri, se száma. Első oknak tartom magának a tót népnek a természetét. A múlt és jelen idők története bizonyítja, hogy a tót népek általában mélyen vallásosak, de szerfelett egyenetlenkedők ; a nép torkos, boszuvágyó; ha jól megy a dolga, csendes, alázatos, nyugodt, megelégedett, ha korbács alatt áll. A lengyelek pl. a legvallásosabbak, de a legbékétlenebbek is. A lengyel nemességnek egyenetlenkedései, veszekedései voltak okai annak, hogy ez a kedves Lengyelország széthullott. Nálunk, tótoknál, szintén semmi természetes arány és viszony nincs a tót nép és a tót nemesség között. A tót nemesek és földesurak, mint a Podmaniczkyak, Beniczkyek, Mednyánszkyak, Rakovszkyak, Kubinyiak stb. stb. ma már egyike sem tartja magát a népből valónak. Mindannyian hűtlen elszármazottak. Más tót népek, mint pl. a bolgárok, szerbek, horvátok, nem szűnnek meg egymást harapni, habár vallásosak is. Az oroszok is vallásosak, de nem veszekedhetnek, mert ugy a hitben, mint a nyilvános nemzeti életben főparancsolójuk a czár maga. Tehát a vallásosság az egyenetlenséggel kapcsolatosan a tót népnek természetes tulajdonságai közé tartozik, Hanem a mi elmaradottságunknak, s bukásainknak mindenekfölötti oka: a földesuraknak, s általában az uraknak, s különösen a papoknak és tanítóinknak renegát volta (odrodilec = nemzetségének árulója),nemzetségükhöz való hűtlensége. Mondjátok: kik azon urak. hányan vannak, kik a mi legfőbb szervünket, a tót sajtót becsülnék ? Hány pap, hány lelkész van, kik szeretnék és támogatnák a tót betűt, irodalmat, mely nélkül boldogulni, s más népekkel együtt a virágzás utján haladni nem vagytok képesek? S vájjon ez emberek nem gondolnak arra, hogy ha nem haladtok, bátramaradtok, elvesztek, s hogy veletek együtt elvesznek a plébániák, az iskolák és ezeknek jövedelmei ?« Bátor vagyok még egy pontot felolvasni (olvassa) : »Ugy bizony, a pajjságot és a tanítóságot terheli a felelőség, hogy népeik boldogitását elhanyagolva, a belőletek kiszítt keresményüket áldozzák boldogulástok megakadályozására, enmagatok kiirtására. Sajnos, hogy ugy van; de bizony sokan lelkipásztoraitok és tanítóitok közül áldoznak ezreket évente bizonyos egyesületekre (Fmke), zsidó-kálomista kiállításokra, és nem tót könyvekre, a miből nektek semmi hasznotok, csak mérhetetlen veszteségtek, károtok lehet. Hej, ha ez a sok pénz, — ez a rajtatok, belőletek keresett sok pénz — a ti javatokra, s gyermekeitek javára fordíttatnék: hová jutottunk volna eddig.« Ez a válaszom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Molnár János képviselő személyes kérdésben kér szót. Molnár János: T, képviselőház! Bornemisza