Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-13

136 ,13. országos ülés 1901 november 21-én, csütörtökön. mellett annak minden megállapodását egyenesen és őszintén végrehajtotta, Széll Kálmánnak volt-e giró-ra szüksége vagy pedig azon pártoknak, a kik ő nélküle és az ő politikai és egyéni girója nélkül ezen megállapodásokhoz el nem juthattak volna és nem lettek volna képesek a paktumban foglalt eredményeket megvalósítani? Ismétlen, t. ház, engemet nem ezen tartozások birtak a felszólalásra, hanem inkább a trónbeszednek ama részei, melyek itt, a t. házban nem megfelelő, nem objektív, és nem helyes méltánylásban részesültek. A trónbeszédnek szerintem két kiemelkedő mozzanata van: az egyik, a midőn a korona a magyar nemzetet a magyar állam kiéjiitésének és megerősítésének munkájára hivja fel, és arra buzdít, hogy ebben a munkában szünetelést és megszakítást ne tűrjön; a másik, midőn a magyar nemzetet arra utalja, hogy a történelmi hagyományok és nemzeti nagy czéljaink megvalósítására ennek a társadalomnak és a nemzet minden tagjának közremunkálni kötelessége. Én alkotmányunk történetében nem ismerek a korona részéről ehhez hasonló fényes és magasztos, a nemzeti önérzetet annyira kielégítő és a nemzeti vágyakat annyira bátorító felhívást. És, t. ház, annak a férfiúnak az érdemeit, a ki a korona ajkaira adta ezeket a nagy nemzeti ideákat, mi nem kisebbíthetjük; azokat az érdemeket, hogy alkalmat adott arra, hogy ilyen szózat a koronás király ajkairól hangozzék, a történelem lesz hivatva megörökíteni. De én komolyan veszem a korona ezen intelmeit: mert mióta politikai téren működöm, a magyar állam kiépítésének eszméje vezetett és ezen czélt óhajtottam csekély tehetségemmel szolgálni. De ennek van egy nagy feltétele. Az a nagy feltétele, hogy ennek a nemzetnek egységes társadalma kiforrhasson és azon egységes társadalom minden tagja ezen nemzeti eszmékért lelkesülhessen, dolgozhasson. De valljuk meg, hogy a nemzeti társadalom és a magyar társadalom kialakulásának még rengeteg sok. nagy akadályai vannak. E tekintetben Rakovszky István t. képviselő ur megtámadta Németországot, mert szerinte csak az ő támogatása vagy tűrése mellett lehetséges, hogy az Alldeutscher Verband és azok a német studentek, a magyar belpolitikába akként avatkozzanak, hogy az itteni németeket izgatják. Kimutattatott már e tekintetben, hogy Németországot felelősség nem terheli, nem is az ő kötelessége számunkra belpolitikát csinálni. A hármasszövetségnek e tekintetben egyetlen feladata van: melyet e nemzetnek nagyra kell becsülnie, az, hogy azt a belpolitikát, a mit mi csinálunk, az ő hatalmával szintén fedezze. De a belpolitika teljesen a mi dolgunk, Elég sajnálatos, hogy pl. a szász képviselők és a szász faj egyenesen ezen illetéktelen izgatások járezalagján vezettetnek. Ennek tudom be, hogy a szászok a magyar állam területén külön, önálló társadalmat képeznek, önálló politikai törekvéseket, önálló czélokat követnek és ennek jeléül itt a képviselőházban mint külön nemzetiség szerepelnek. De csupán csak ezekben látjuk e jelenségeit annak, hogy a magyar társadalom és a magyar nemzet egysége nem forrt össze. Nincsenek-e egyebütt is akadályok, melyeket mi gördítünk ezen folyamat elé? Nincs-e részünkről is hiba, nincs-e részünkről is elkövetve valamely tévedés, mely egyenesen megakadályozza a nemzetnek összeforradását és ezen társadalmi egység megalkotását? Annak idején én szintén egy ily akadálynak tekintettem az egyházpolitikai reformokat is. Ezen szempontból elleneztem azokat tőlem telhetőleg a végsőig. Elleneztem, mert mikor ezekről szó volt, itt a házban nyíltan és világosan kijelentettem, hogy én elismerem, hogy juthat egy állam azon politikai kényszerhelyzetbe, midőn saját programmját polgárainak vallásos meggyőződése ellenére kell érvényesíteni; elismertem tehát azt, hogy az állam kénytelen néha kulturharczot is felidézni, de azok az államok, hol a kulturharcz felidéztetett, birtak a harcz sikeres vitelének minden hatalmi tényezőjével. És miben láttam én azt, hogy mi nem birunk ezekkel ? Mert nekünk nincs egységes társadalmunk, és ha van is, lazán tömörült, kis társadalom az, azt is nemzetiségi lázak emésztik, s nem tud annyira sem menni, hogy saját közigazgatását megalkossa ós állami tekintélyének érvényt szerezzen. T. képviselőház! Az egyházpolitikai törvényeket ilyen alapon ellenezvén, egész természetes volt az, hogy mihelyt azok megszavaztattak, az én politikai meggyőződésem értelmében lehetetlen volt ezen egyházpolitikai harczok folytatását állandósítani. Ennélfogva én egyenesen és határozottan ellene voltam annak, hogy ezen törvények revíziója napirendre tűzessék és akkor az egyházpolitikai programm ellenzőinek főbbjei szintén ezen a nézeten voltak. A Wekerle-kormány második bukása alkalmából felmerült az az eszme, hogy épen ezen egykázjjolitikai izgalmak végleges megszüntetése érdekében a közjogi alapon álló pártoknak egyesülni kell és ezen egyesüléssel folytatni Magyarországon a politikát, hogy elenyésztessék minden ok arra, hogy a magyar állam kiépülésének leglényegesebb akadálya, t. i. a magyar faj egysége, megbontassák azáltal, ha az az izgalom továbbra is fennmarad. E tárgyban egy javaslat is dolgoztatott ki, a mely tárgy altatott többek között Magyarország prímása, gróf Zichy Nándor, gróf Esterházy Miklós Móricz és csekélységem között. Ezen alkalommal mindenki hozzájárult ehhez a programúihoz, kivéve gróf Zichy Nándor és gróf Esterházy Miklós Móricz urat. Ok t. i. kijelentették, hogy a revíziót egyáltalában nem ejtik el; de ahhoz is hozzájárulnak, hogy elejtessék a revízió; csak egyet akarnak kikötni, hogy t. i. ők Magyarországon a katholikus jtártot megalakíthassák. Nos, t. képviselőház, Magyarországon a katholikus