Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-12
12. országos ülés 1901 november 19-én, kedden. 123 S most még csak egyet, t. képviselőház! Azt mondja t, képviselőtársam, hogy én taktikából használtam fel. Ha itt lett volna, hangomból és egész előadásomból meggyőződött volna, hogy ez tisztán csak parlamentáris forma volt, a melylyel magamat tisztázni akartam azon vád alól, a mely ellen Vészi Jézsef t. képviselőtársam nem látta szükségesnek engem fölmenteni, daczára a t. miniszterelnök ur tegnapi lojális kijelentésének, a melylyel beismerte, hogy igenis provizórium. E kérdés felett igen sokat vitázhatunk; de én most megszereztem magamnak azt az elégtételt, hogy konstatálhatom, hogy bár közjogi felfogásom folytán abba az előkelő társaságba beilleszkedni nem szándékozom, mégis meg lehet állapítani, hogy közjogi vitáinkban, közjogi definiczióinkban nem ezen az oldalon van a sikamlós szöveg és stilus, hanem (a jobboldal felé mutat) azon az oldalon, (ügy van! a szélsöbaloldalon) a hol nekünk a labilitást ugy magyarázzák, hogy a két állam népe közt esztendőkre törvényhozásilag megállapított szerződés labilisabb, mint az, a mely minden perczben felbontható. Ez az én álláspontom s ez marad ezentúl is. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Vészi József: T. képviselőház! Elnök: Mi czimen kíván szólni? Vészi József: Személyes megtámadtatás czimén. Elnök: Vészi József képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kivan szólani. Vészi József: T. képviselőház! Méltóztassék nekem megengedni, hogy a t. képviselő urnak egyetlen egy szemrehányása ellen védekezzem, (Halljuk! Halljuk!) annyival is inkább, mert ezen szemrehányásnak az éle már nemcsak ellenem fordul, hanem mindazok ellen, a kik ezen az oldalon ülnek. 0 a közjogi kifejezések sikamiósságának a vádját maga magáról elhárítván, ezt a vádat valamennyiünkre zúdítja, holott, gondolom, ha igazságos maradt volna, ennek a vádnak az egész borzasztó súlyát egyedül rám dobja. Méltóztassék elhinni, t. barátom, elég széles az én hátam; semmi szükségem arra, hogy e súlyt 280 t. képviselőtársammal megoszszam. Azonban, t. képviselőház, hogy kimutassam, hogy ezen az oldalon a közjogi lelkiismeretesség divik, s hogy minálunk az 1867 : XII. t.-cz.-ben stipulált közjogi elvektől még a kifejezések szabatossága tekintetében sem történik soha eltérés, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl) hanem, hogy ezen a téren elsikamlások igenis önöknél szoktak előfordulni, (Helyeslés jobbfelöl) hadd hivatkozzam — nem hogy a t. képviselő urat támadjam, hanem, hogy magamat és ezzel álláspontunkat megvédjem — a t. képviselő urnak 1899, június 22-iki beszédére, arra a híres inkriminált beszédre, Barta Ödön: Nem híres! Vészi József: — a melyben a képviselő ur ezt az u. n. provizóriumot azon a czimen támadja meg, hogy az nem »végleges« rendezés (olvassa): »Ha véglegesnek tekintem ezt a szabályozást, a mely abban foglaltatik, akkor sérelmes az 1867 : XII. t.-cz. rendelkezéseivel szemben. « (Zaj a baloldalon) Ha én függetlenségi párti képviselő volnék, még a vámszövetségre sem mondanám, hogy végleges. (Zaj a baloldalon.) Mi ezen az oldalon a vámszövetséget sem tekintjük végleges megoldásnak, hanem olyannak, a mely 10 év múlva önmagában hatályát veszti. Tudom, hogy a t. képviselő ur is olyannak tartja, de épen azért, mikor vámszövetségről beszélünk, óvakodjunk a végleges szó alkalmazásától, nehogy^ valaha Ausztria a fejünkre olvashassa. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) S most befejezem beszédemet azzal, hogy ha nem volt renonce a tegnapi beszéd, akkor a mai beszéd gikszer. (Derültség és tetszés jobbfelöl) Elnök: Az idő előre haladván, a vita folytatását a legközelebbi ülésre halasztjuk. A miniszterelnök ur kíván előterjesztést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Arra kérem a t. képviselőházat, méltóztassék elhatározni, hogy félbeszakítva ezt a vitát, a holnapi napon a ház ülést ne tartson. Az ok, a miért ezt kérem, az, hogy a főrendiház, a mint parlamentáris felfogás szerint nálunk is szokásban van, — és helyes szokás — válaszfelirattal kivan válaszolni a legkegyelmesebben elhangzott trónbeszédre. Ez a válaszfelirati vita a főrendiház holnapi ülésére van kitűzve, ott nekem jelen kell lennem. Ez okból kérném a t. házat, hogy holnap ülést ne tartson. (Helyeslés.) Elnök: Ha a képviselőház ehhez hozzájárulni méltóztatik, kimondom, hogy a ház holnap ülést nem tart. (Helyeslés.) A legközelebbi ülés csütörtökön déli 10 órakor fog tartatni, s napirendjén lesz a válaszfelirati vita folytatása. Ezzel az ülést bezárom. (Az ülés vége 1 óra 40 pereskor) 16*