Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-1

1 1-ső országos ülés 1901 október 26-án, szombaton. dig, a kik netalán jobbfelöl szólnának fel, gr. Csekonics Gyula jegyző jegyzi. Képviselőtársaim. (Halljuk! Halljuk!) A korelnökséghez a kormányelnök részéről egy átirat érkezett. Mielőtt ennek felolvasását elrendelném, bocsássanak meg képviselőtársaim, ha idejüket és szives figyelmöket néhány perezre igénybe veszem. (Halljuk! Halljuk!) Nagy idő az, képviselőtársaim, hogy én hazám ügyeibe befolyók. (Éljenzés a szélsobaloldalon.) Iparkodtam — mióta csak az eszemet tudom, meg is tettem, — hogy helyt álljak mindenkor az emberiség és nemzetem küzdelmeiben, (Éljenzés a bal- és szélsobaloldalon.) helyt álljak az emberiség és nemzetem joga mellett, mely jog a szabadságnak az önállással összeforrott joga. Lelkemből fájlalom, hogy a mikor azt hittük, hogy az emberi jogok a müveit nemzeteknél már kétségen tul elismertettek, a huszadik század első évében is annak a ténynek vagyunk tanúi, jogos hitünkkel ellentétben, hogy folyik egy harcz, a melyben az erősebb a gyengébbnek emberi jogát megsemmisíteni törekszik. E tény sokszorosan visszatükröződik nemzetünk történetében, annak sok jogtiprással járó mozzanatában. Lelkem egész mélyéből kivánom, hogy a végzetnek kegye és a nemzet törvényhozásának éber kötelességtudása óvja meg, kiméi je meg nemzetünket minden államellenes merénylettől. (Éljenzés a hal- és szélsőbaloldalon.) Nemcsak ezt — magam saját meggyőződését mondom csak, saját magam vagyok tehát felelős érte, — nemcsak ezt; kivánom, hogy hazámnak minden magyar ember szivében lángoló szeretettel beirt, törvényekkel biztositott, ősi önállóságát, függetlenségét (Éljenzés a bal- és szélsobaloldalon) oly intézményekkel bástyázza körül a törvényhozás, hogy még gondolata is távol maradjon _ az állam- és alkotmányellenes kísérleteknek. (Elénk helyeslés és éljenzés a balés szélsobaloldalon.) Midőn ezt kivánom, akkor egyúttal kivánom azt is, hogy ennek a most alakuló törvényhozásnak legyen alkalma latba vetni és felemelni szavát, a megtámadott emberi jogok védelmére is a magyar nemzet nevében. Ereztem és érzem én, t. képviselők, helyzetem nehézségét, mert tudom azon ellentétet, a mely közöttem és a jeleideg divó hatalom közt létezik. Kilencz évvel ezelőtt bővebben kifejtettem az indokokat, miért volt kötelességem e képviselőház elnöki székét, melyet a törvény a legidősebbre ruház, elfoglalni és miért volt kötelességem azon elnöki széket odahagyni. Nem ismétlem azokat, a legfőbb okot még el sem mondottam akkor, most sem mondom el; lehet, lesz még idő rá, mikor elő kell hoznom azt is. Most csak annyit mondok, miután azt óhajtom, hogy munkásságunk minél inkább üdvössé legyen hazámra és nemzetemre nézve, hogy meggyőződésem tiltja tovább vezetnem ezen ülés teendőit meggyőződésem és kötelességem érzete parancsolja, hogy hagyjam itt az elnöki széket. Megteszem, de arra kérlek ismételve benneteket, a mire kértelek, mikor elfoglaltam: versenyezzetek velem hazám, nemzetem és a haza polgárai javára, és a mint ti felülmúljátok az én óhajtásaimat, vágyaimat hazám, nemzetem és a haza polgárainak javára, ugy és akként áldjon meg benneteket a nemzet. Versenyre tehát, viszontlátásra a képviselőházban. (Éljenzés. Taps a szélsobaloldalon.) Csávosy Béla háznagy: T. képviselő urak! Madarász József kéjoviselőtársunk után. ugy tudom, korban legidősebb Fabiny Teofil képviselő ur, Sopron városának megválasztott képviselője. Kérem, legyen szives a korelnöki széket elfoglalni. Fabiny Teofil korelnök: Igen t. képviselő urak! (Halljuk! Halljuk!) Midőn e helyet rövid időre elfoglalom, első kötelességemnek ismerem, tiszteletteljesen üdvözölni t. képviselőtársaimat. A kor jogán foglalom el ezen helyet és igy azon jogczimnél fogva, mely engem ezen állásba helyezett, bátor vagyok azon kérést intézni t. képviselőtársaimhoz, hogy a korral járó fogyatkozásaimat, gyengeségeimet nemcsak szívesen elnézni, hanem engem rövid működésemben is hathatósan támogatni méltóztassanak. (Éljenzés.) Ajánlom _ magamat t. képviselőtársaim jóakaratába. (Éljenzés.) Következik a miniszterelnök urnak egy átirata, mely felolvastatik. Baross János korjegyző (olvassa a miniszterelnök átiratát, az országgyűlésnek ö Felsége által f. hó 28-ára leendő megnyitására vonatkozólag). Korelnök . Kivan valaki felszólalni ? Barabás Béla: T. kéjsviselőtársaim! Nemzetes Uraim! (Derültség a jobboldalon.) Pap Zoltán: Magyar szó! Nem tetszik talán a magyar szó ? (Zaj.) Barabás Béla: Azon párt nevében és megbízásából, a melyhez tartozni szerencsém van, egy kijelentést teszek. Mi, a függetlenségi és 48-as párt sem testületileg, sem küldöttségileg, sem egyénileg a budai királyi váriakban leendő országgyűlési megnyitásra el nem megyünk és el nem mehetünk. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Nem megyünk fel oda azért, mert azt kívánjuk és azt óhajtjuk, hogy ő felsége, a magyar király jöjjön le ide hozzánk. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) A nemzetnek törvényhozó hatalmát egyenlő jogokkal gyakorolja egyik oldalról a nemzet, az országgyűlés tagjai által, és másik oldalról gyakorolja a király. Az ősi szokás mindég az volt, hogy az országgyűlés megnyitására magasságából leszállt a király és elment a nemzet közé elmondani az ő királyi szavait. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Csak most, 1867 óta történik az a megfordított állapot, hogy egy egész nemzetnek kell felkerekednie és oda mennie a király elé hajlongani. Nincs is meg a lehetősége annak, hogy az országgyűlés, a főren-