Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-12

í5. országos ülés 1901 november 19-én, kedden. 113 lOgy mi tovább ne küzdjünk mindaddig, a míg elveink és eszméink diadalra nem jutnak.« T. képviselőház! Annak a pártnak a tagja, a melynek vezére akkor igy nyilatkozott, minden időközileg közbejött indok és inczidens nélkül, tehet-e a miniszterelnök urnak olyan szemre­hányást, hogy az ő politikai múltja kompromit­tálva van? Hiszen ha az ő politikai múltja kompromittálva volt, akkor hogyan ülhetett t. barátom politikailag véle egy asztalhoz, hogy tárgyaljon vele. (Igaz! Ugy van! johbfelől.) Rakovszky István: Mikor önök bementek! Horánszky Nándor: Nem arról van szó, ha­nem arról, hogy ha a miniszterelnök ur politikai múltja kompromittálva volt, akkor t. képviselő­társamnak nem lett volna szabad ugy viselkednie, amint viselkedett akkor. (Igaz! Ugy van ! johbfelől.) Mert vagy akkor kellett volna meg­mondania, hogy nem bizik benne, hogy vele egy politikai asztalhoz nem ül, vagy ha ezt elfogadta, politikailag loyális kötelessége lett volna ma t. képviselőtársamnak, minden inczidens és indok nélkül olyan szemrehányásokat nem tenni, mint a milyeneket itt tett. (Igaz! Ugy van! Élénk he­lyeslés és tetszés jobbfelöl.) De ugyanakkor be is lépett a volt nemzeti párt a szabadelvű pártba. Beléptünk proprio motu, mert azt láttuk, hogy azon programm alapján őt támogathatjuk. Beléptünk, t. képvi­selőház, ingyen, — és erre súlyt helyezek — mert hiszen nekünk a t. miniszterelnök ur semmi mással nem tartozik, mint azon programm meg­tartásával, amelyet itt a házban vallott. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mi tőle mást nem köve­teltünk, nem vártunk és nem várunk, és ha ezt — amiként meg vagyok győződve — teljesiteni is fogja, mi teljesen ki leszünk és ki vagyunk elégitve. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) De viszont mivel tartozunk mi a miniszter­elnök urnak? Tartozunk először azzal a szoli­daritással, amely lyel vele együtt az ország ügyeinek vezetésében részt veszünk, tartozunk őszinteséggel, nyíltsággal és hűséggel. (Elénk tetszés a jobboldalon.) Legyen is meggyőződve, hogy ebben csalatkozni egyáltalában nem fog. (Zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Annak­utánna mi beléptünk a pártba, nem azért, hogy azt szétbontsuk, hanem azért, hogy annak egységét erősitsük (Hosszantartó, élénk helyeslés a jobbolda­lon) és ezt tettük a volt nemzeti párt határozata folytán és ezt megpecsételte az ország polgárainak szabadon megnyilatkozott választása. (Élénk tet­szés és helyeslés a jobboldalon.) Ez ránk azt a kötelességet rója, hogy annak a pártnak egysé­gére törekedjünk, azt megbontani semmi körül­mények közt ne engedjük, még pedig azon poli­tikai czélok érdekében, a mely czélokat a miniszterelnök ur programmja kijelölt. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) A legnagyobb hűtlenség volna részünkről akár elfogadni, akár vissza nem utasítani minden olyan törekvést, a mely a pártnak megbontását czélozza. (Igaz! KÉPVII. HAPLÓ. 1901—1906. I. KÖTET. Ugy van! a jobboldalon.) Ez a párt egységes és szolidáris. (Hosszantartó, zajos helyeslés a jobb­oldalon.) Igenis, ami azóta történt, azért felelős­ségre lehet vonni e pártnak minden tagját, (Zaj balfelöl) ugy a volt nemzetipártiakat, mint a volt szabadelvüpártiakat, de itt különböző frak­cziókról, különböző elemekről beszélni, ezt meg­teheti t. barátom, de azt mi egyszerűen vissza­utasítjuk. (Hosszantartó, élénk helyeslés a jobb­oldalon.) De, t. képviselőház, támogatjuk nemcsak a kormányelelnök urat, hanem támogatjuk az egész kormányt. (Helyeslés a jobboldalon.) Miért ? Mert az a kormány, mikor beléptünk, már meg volt alakulva. Loyálisaknak kell tehát lennünk nem­csak ő iránta, hanem az egész kormány iránt. Miféle differencziák voltak a multakban közöt­tünk, azt nem vizsgálom. Ma differenczia nincsen. Épen azzal a hűséggel állok tehát legalább én — és biztosan hiszem, t. barátaim is mind — a t. kormány tagjainak háta mögött, mindad­dig, mig azokat a czélokat, követik, amelyek ki­jelöltettek (Elénk helyeslés a jobboldalon) és mig abban a politikai irányban indulnak és mennek, a melyet mi jónak és hasznosnak tartunk. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Nem férfiatlan, nem önérzetlen megadás ez, t. képviselőház, mert abban a pillanatban, mihe­lyest ezen politikától eltérés történik, vagy az ország érdekei nem oltalmaztatnának meg akkép, amiként mi azt az ország érdekeivel összhang­ban állónak tartjuk, volna annyi férfias bátor­ságunk, hogy megmondjuk: itt tovább nem ülünk, járunk a magunk utjain. De tennők ezt nyíltan, őszintén és loyálisan, a mi azt hiszem, minden komoly politikusnak, a ki önmagára súlyt helyez, egyszerű kötelessége. (Élénk tetszés, helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) T. képviselőház! így áll a kérdés mi reánk. Hogy áll az ón igen t. képviselőtársamra ? A dolog ugy áll reá nézve is, ha le akarja vonni a konsequencziákat, — a mi iránt kétségein nincs, — hogy ő támadhat mindent, a mi azon időtől fogva történt és történik, a mióta ez a szabadelvű párt megalakult és a mióta a mai állapotok fennállanak. Ha a támadást ezen az alapon intézi, akkor felfogásom szerint nemcsak helyesen és jogosan, de loyálisan is cselek­szik. De ha fegyvert akar kovácsolni t. barátom ezen mai párt ellen a multakból kifolyólag, akkor t. barátom lerontja azon álláspontnak erkölcsi súlyát és tartalmát, a melyet elfoglalt akkor, a midőn kooperált arra, hogy a mai állapotok létrejöjjenek. (Zajos tetszés, helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Vagy akkor nem volt t. barátom — a mit nem hiszek és nem állítok, sőt annak ellen­kezőjét hiszem — vagy akkor nem volt politi­kailag loyális, vagy ma támadt akként és ugy, a mely támadásnak semmiféle erkölcsi alapja és ennélfogva súlya sem lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) 15

Next

/
Thumbnails
Contents