Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-12
110 12. országos ülés 1901 november 19-én, kedden. trónbeszédnek azon szűk tartálmával, mely a külügyi helyzetre vonatkozólag abban mondva van, amely szerint a szövetségeseinkkel való benső egyetértés és az összes hatalmakkal való állandó barátságos jó viszony remélnünk engedi, hogy a béke áldásait a gondviselés nem fogja tőlünk megvonni. Merem állitani, t. képviselőtársam, hogy sehol és soha széles e világon, ha különben konkrét külbonyadalmak fenn nem forogtak, a trónbeszédekben ennél több nem foglaltatik, Nem ismerek trónbeszédet, a melyben, ha külbonyadalmak vagy aggodalmak nem forognak fenn, más államokban többet mondtak volna. A t. képviselőtársam igen helyesen emelte ki azt, hogy minden szónak, ami a trónról elhangzik, rendkívüli fontossága van; hiszen egy önkéntelenül oda vetett szó az anyagi téren milliók sorsa felett dönt, politikai téren pedig aspirácziőkat támaszthat, komplikácziókat teremthet, ha a trónbeszéd olyanról emlékszik meg, ami abban az időben épen nem volt aktuális. (Igaz! TJgy van! jobb felöl.) Ha tehát a t. képviselőtársam azért vádol bennünket, hogy a trónbeszéd a külpolitikai helyzetről nem mondott többet, akkor seperjen első sorban saját háza előtt. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur ugyanis bennünket és részünkről az ellenőrzési kötelesség elhanyagolását igen súlyosan rója meg, midőn azt mondja, hogy megfelel-e a kellő őszinteségnek az, hogy ily dolgok felett ő Felségének kormánya szemet huny és másfelől, hogy a trón magaslatáról hozzánk igy szólanak. Hogy továbbá az ily váddal kit akarnak ámitani, az uralkodót-e, vagy bennünket? A többségnek válaszfelirati javaslata a trónbeszéd ezen passzusára világosan és nyíltan reflektálva mond annyit, a mennyit mondhat. Tehát valamit mégis csak mond. Hogy helyes-e az, amit mond, ez más kérdés. De mond valamit. Hanem mit mond vájjon t. képviselőtársaimnak felirati javaslata ? Vájjon foglaltatik-e abban csak egy szó is a külpolitikai helyzetről cs a trónbeszédnek ezen passzusáról? Mi, ha annyit mondunk, a mennyit mondunk, kötelességünket nem hanyagoltuk el. De a midőn önök semmit sem mondanak, daczára, hogy az ellenzéken ülnek, akkor rója meg önmagát a t. képviselő^ ur és ne bennünket. (TJgy van! TJgy van! Elénk helyeslés jobbfelöl.) És sajátságos, t. ház, ha az ember gondolkozik a felett, hogy mi lehet az oka annak, hogy a t. néppárt válaszfelirati javaslatában erre vonatkozólag semmi se foglaltatik. Vájjon véletlen-e ez, vagy szándékosság? Mert ha szándékosság, ha szándékosan maradt ki abból, akkor, ugy látszik, hogy erre vonatkozólag nincsen egyetértés a t. néppárt kebelében. Ha pedig véletlenül maradt ki, akkor annál súlyosabb az ő kötelesség-mulasztásuk s annál kevésbbé ad ez jogot t. szomszédainknak, hogy nekünk szemrehányást tegyenek, mert őket illeti meg a szemrehányás. De hogyan alakul a helyzet ezzel szemben? Rakovszky t. képviselőtársam igen terjedelmesen és behatóan_ foglalkozott a hármas- szövetség kérdésével. Én először is azt kérdezem tőle és t, barátaitól, hogy mily álláspontot foglaltak el ők a hármas-szövetséggel szemben ? Mert ezzel tisztába jönni sem az ő válaszfölirati javaslatukból, sem felszólalásaikból nem lehet. Egyik t. elvtársuk, Ernszt képviselő ur pl. határozottan kijelentette, hogy sem neki, sem jaárthiveinek a hármas-szövetség nem kell. (Ellenmondás a baloldalon.) Buzáth Ferencz: Dehogy! Horánszky Nándor: Bocsánatot kérek, Ernszt Sándor képviselő ur az ő beszédében a következőket mondotta: (Halljuk! Halljuk! a jobbés a baloldalon.) »Sem én magam egyénileg, sem az a párt, a melyhez tartozom, nem beszélünk arról, hogy nekünk, Magyarországnak ez a szövetség nem kell.* (Zaj a baloldalon.) Buzáth Ferencz: Ez nem azt teszi, hogy nem kell! Horánszky Nándor: Sőt befejezésül azt is kijelentette, hogy ^köszönöm azt a szeretetet, a mely Németországban Magyarország iránt nyilvánul.* Buzáth Ferencz: Ez nem annyi, hogy nem kell. Horánszky Nándor: T. képviselőtársam, Rakovszky István már azt mondta, hogy ő a hármas-szövetséget még mindig elfogadja, (Mozgás balról.) de három oly feltételhez kötötte, a melyek mindegyikét a legmesszebbmenőleg megtámadta, helytelenítette és elfogadhatatlannak mondotta. Mi ennek a konsequencziája ? Ha elitéi minden képzelhető szempontot, a mely a hármasszövetség mellett szól, akkor levonhatja-e azt a konsequencziát, hogy mégis elfogadja a hármasszövetséget ? _ Hisz ez fából vaskarika. (Igaz! TJgy van! Elénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon.) Tisztába jöhetünk tüstént a kérdéssel. Kell-e a néppártnak a hármas-szövetség, igen vagy nem? Ez a kérdés. Buzáth Ferencz: Megmondtuk a delegáczióban is, hogy kell. Horánszky Nándor: JSTo ha valakinek ez a szövetség kell, akkor indokoltan, — nem gazdasági szempontból szólok, hanem politikai szempontból, mert ez politikai szövetség, nem pedig gazdasági szövetség — mondom, lehet-e indokoltan ugy elitélni ezt a szövetséget, mint a hogy t, szomszédaim, a néppárt elitélte? Ez, t. képviselőház, a szövetségnek nem őszinte támogatása — jó értelemben veszem a szót — nem őszinte támogatása a hármas-szövetségnek, hanem elitélése, aláásása, (Igaz! Ugy van! a jobb- és baloldalon.) és azon biztonságok egyikének megingatása, a mely biztonságokon a monarchiának és Magyarországnak külpolitikai viszonyai ez idő szerint nyugodnak. (Igaz! TJgy van! a jobb- és baloldalon.)
