Képviselőházi napló, 1896. XXXVII. kötet • 1901. szeptember 3–szeptember 5.

Ülésnapok - 1896-729

729. országos ülés 1901. szép készlet ellenőrzésére kiküldött bizottság részé­ről, e bizottság egy évi működéséről, mint e bizottság elnöke, van szerencsém a jelentést (írom. 1078) benyújtani. Kérem ezt kinyo­matni és a ház irományai között elhelyeztetni. (Helyeslés.) Elnök: A bizottság jelentése ki fog nyo­matni, szétosztatni ós eredeti példányában a ház irományai között megőriztetik. Mielőtt az interpelláczióra áttérnénk, a ház engedelmével az elnöknek egy előterjesz­tése lesz. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni a tegnapi napon előterjesztett miniszterelnöki átiratból, hogy az országgyűlés hétfőn fog ő Felsége által trónbeszéddel berekesztetni. így abban az időben, amelyben ő Felsége nevenap­ját üli október hó 4-én, nem lesz a képviselőház együtt. Én tehát erre való tekintettel előzőleg már most, miután több mint valószínű, sőt bizonyos, hogy a törvényeink által meghatáro­zott batáridő korlátoknál fogva akkor még az új képviselőház sem együtt nem lesz, se pedig meg nem alakult, azon előterjesztést teszem, hogy a ház hatalmazza, fel az elnököt arra nézve, hogy ezen ház szerencséidvánatait szo­kott úton ő Felsége elé terjeszsze. (Élénk he­lyeslés.) A ház a kórt felhatalmazást az elnöknek megadja. Most pedig Szalay Károly képviselő úr fogja bejelentett iiiterpelláczióját előterjeszteni. Szalay Károly: T. [képviselőház! Most, az utolsó pillanatokban nem venném igénybe a szólás jogát, ha az eset, melyről szólni aka­rok, nem volna annyira megbotránkoztató, sőt megdöbbentő ós ha nem reméleném azt, hogy az igazságügyi miniszter úrtól, a, kihez a kérdést intézni szándákozom, megnyugtató választ nye­rek. De ha szólok is a dologról, magát a tények súbyát nem szándékozom beszédem hosszúságával gyengíteni. Egyszerűen elmon­dom tehát magát a tényt. Az »Egyetórtós« czímű napilap augusztus 27-iki számában tudó­sítás foglaltatik a Hajdúszoboszlón tartott Lajos-napi ünnepről. E tudósítás hitelességét már akkor, a mikor először olvastam, nem volt semmi okom kétségbe vonni és e hitelességet megerősítve találom az által, hogy e közle­mény azon idő óta meg nem czáfoltatott. Az »Egyetértós« a Lajos-napi ünnepélyről hozott tudósításában, a mely kétségtelenül politikai, sőt pártünnepély volt, a többek közt ezeket irta (olvassa): Lengyel Imre királyi itélő táblai biró arra hivatkozva, hogy ez ünne­pélyre párt- és felekezeti különbség nélkül a város minden rendű ós rangú polgára meg lett híva, ő is eljött és örül, hogy a hajdúság a liberális eszmék mellett ily impozánsan tün­>tember 5-én, csütörtökön. gj tet, mikor a függetlenségi szent eszmék apos­tolának, Kossuth Lajosnak nevenapját ily roppant lelkesedéssel ünnepli. Frenetikus hatást keltett beszédjében azt mondja, hogy az igazi függetlenségi párt csak az lehet, a melynek Kossuth. Ferencz a vezére, s a mely pártnak itt Szoboszlón Kovács Gyula polgármester a jelöltje. Kijelenti, hogy Szoboszlón a tiszta függetlenségi érzelmű polgárságot pénzzel meg­vesztegetni nem lehet, mert az nem vásári árú, és az ünneplő közönség tomboló lelkese­dése közben felhívja Szoboszló város kerüle­tének választópolgárságát, hogy egyhangú lel­kesedéssel válaszsza meg képviselőjének Kovács Gyulát, a liberális, a tiszta, a függetlenségi elvek egyszerű, de becsületes közkatonáját. Rakovszky István: Ki mondta? Szalay Károly: Lengyel Imre királyi táblai biró, az ottani járásbíróság vezetője. Ha e tudósítással szemben felolvasom a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869 : IV. törvéiiyczikk 11. §-át, a mely következőképen rendelkezik (olvassa): »A biró nem lehet tagja valamely politikai, vagy munkásegyletnek, illetőleg gyülekezetnek ; nem vehet részt azon g}dílésekben; nem folyhat be sem közvetve, sem közvetlenül azok működéseibe, s nem já­rulhat az ily egylet vagy gyülekezet határo­zatához, vagy kérvényéhez«, — nyilvánvaló, hogy alig van a törvény ezen rendelkezésének egyetleneg}^ tétele, a melyet az illető járás­biró meg nem sértett. ítésztvett politikai gyű­lésben ; befolyt, nemcsak közvetve, de közvet­lenül is annak működésébe, ós nemcsak hogy hozzájárult a gyülekezet egy határozatához, hanem ilyen határozatot ő akart provokálni. Ebben a pillanatban csak megdöbbené­semnek akarok kifejezést adni, hogy oly tény­nyel állunk szemben, a melyhez hasonlót, az utolsó hírhedt választások alkalmával sem ta­pasztaltunk ; én legalább nem tudok esetet, hogy a birói karnak bármely tagja a törvényt a, múlt választások alkalmával ily flagránsan megsértette volna, ós én csak azon egy követ­kezményre akarok rámutatni, a mely az ilyen eljárásból következik. Nem elég, t. képviselő­ház, hogy az a biró igazságosan ítéljen, hanem szükséges, hogy azok a felek, a kiknek ügyé­ben ítél, már eleve meg legyenek győződve arról, hogy a bíróság igazságosan ós pártat­lanul fog ítélni. Hogy aztán olyan esetben, a hol biró párttusákba keveredik, ez a biza­lom teljesen megszűnik, azt talán mondanom sem kell. Azt hiszem, t. képviselőház, ezen néhány szó is indokolni fogja interpelláczióm helyességót, a midőn azt kérdezem az igen tisztelt igazságügyminiszter úrtól, (olvassa) : Van-e tudomása az igazságügyi miáiszter

Next

/
Thumbnails
Contents