Képviselőházi napló, 1896. XXXVII. kötet • 1901. szeptember 3–szeptember 5.

Ülésnapok - 1896-729

58 729. országos ülés 1901. szeptember 5-éu, csütörtökön. Nyegre László jegyző: T.-Kubin, Deli­blat, Bavaniste, Gálya, Plositz és Mramorak községek a gabonakereskedők által kiíratott árveréseknek állami segély által való beszün­tetése tárgyában kérvényeznek. Feszty Béla előadó: A felsorolt közsé­gek lakosai azon kéréssel fordulnak a törvény­hozáshoz, hogy az 1896/97-ik mostoha évek által teremtett helyzetet a gabonauzsorások és kereskedők nagyon felhasználták ós a keres­kedés leple alatt olyan gabonaelővételi ügy­leteket kötöttek, a melyek általános elszegé­nyedést, kivándorlást idéztek elő. Azokkal szemben, a kik még itt maradtak, árverések vannak kitűzve oly nagy mérvben, hogy a felsorolt összes községek kénytelenek volnának földjeiket átengedni. És itt oly kimutatásokkal jönnek elő, hogy például Gálya községben 13 hold földet 107 forintért adtak el. Kérésük tehát az, hogy két és fél millió korona segélybe részesítse őket a kormány, a mi különben biz­tos helyen volna elhelyezhető, a mennyiben a tőkepénzesek első helyen kebelezhetnék be követeléseiket. A bizottság javaslata az, hogy a kérvény adassék ki a pénz- és kereskedelem­ügyi miniszter uraknak.. Nyegre Lászlő jegyző: Szivák Imre! Szivák Imre: T. ház! Nemcsak kerüle­temnek, de az egész országnak egyik legex­ponáltabb része az, a mely ezt a kérvényt benyújtotta. Az igen tisztelt előadó úr nagy­jában vázolta a petitumot. Memorandumukban az érdekeltek előadják, hogy az úgynevezett gabonaelővételi ügyletek ezt a vidéket legin­kább sújtották. Ezekből az ügyletekből 100— 300 perczentes betáblázások eredtek, a minek a következése az, hogy most naponként 40— 50 végrehajtás rendeltetik el. Egyáltalában százával folynak az árverések, és ennek követ­kezménye igen szomorú: a kivándorlás. Ez a nép, a mely idegen ajkú bár, de kétségtele­nül igen hazafias érzelmekkel van eltelve, a melynek patriotizmusa ellen kifogás nem lehet, méltán várja azt, hogy a magyar államhatalom az ő létérdekeivel közelebbről is foglalkozzék. Legközelebb már felvettetett az az eszme, hogy a kisbirtok terheit országos konverzió­valkell átváltoztatni, tehermentesíteni. Ugyanez az eszme van ebben a kérvényben is kifejezve, a melylyel sajnálom, hogy az országgyűlés ilyen előrehaladott stádiumában most tüzete­sebben nem foglalkozhatom. Kétségtelen azon­ban, hogyha valahol van szükség segítségre, úgy itt a szükség legégetőbb. Meggyőződésem még az is. hogy nem is csupán adminisztratív, hanem felétlenűl tör­vényhozási intézkedésekre is lesz szükség. Az adminisztráczió körében pedig nemcsak a ke­reskedelemügyi és a pénzügyminiszternek kell ezen kérdésekkel fogialkozniok, hanem első­sorban az igazságügyminiszter úrnak, másod­sorban a, földművelésügyi miniszter úrnak és azért az ón alázatos kérésem a mélyen tisz­telt házhoz az lenne, méltóztatnék elfogadni azt a raódosítványt, hogy a miniszterelnök útján az összkormánynak adassanak ki ezek a kérvények ós pedig beható tanulmányozás, kellő figyelembevétel ós rokonszenves érdek­lődés végett, mert úgy az adminisztráczió, mint a törvényhozás nevében nemcsak e két resszorminiszter, hanem az összkormány lesz hivatva ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, a melyek végeredményükben, jelentőségüket te­kintve, nem is partikulárisak, hanem.országos érdekűek. Bátor vagyok tehát azt a tiszteletteljes módosítást benyújtani, hogy ne csupán an­nak a két miniszternek, hanem a miniszter­elnök útján az összkormányzathoz adassék ki ez a kórvény. Széll Kálmán miniszterelnök: T. kép­viselőház ! Én a magam részéről, a mint az előbb is kifejteni, szerencsés voltam, olyan mó­dosítást, a me]y hozzátételt jelent, vagy pedig színezetet ad a kérvény kiadásának, semmi körülmények közt nem fogadhatok el, akárki terjeszti is elő, ha a t. képviselőtársam nyújtja is be. Ha azonban az odautasításnak czímét akarja megváltoztatni a képviselő úr, vagyis ha azt indítványozza, hogy a kórvény ne csak a pénzügyi ós kereskedelemügyi miniszterek­nek adassék ki hanem a többi minisztereknek is, azt a magam részéről nem diffikultálom, miután a kérvényi bizottság sok más kérvényt is, a mely egyetemes érdekeket ölel fel, a mi­niszterelnök útján a kormánynak adat ki. Itt, úgylátszik, tévedésből maradt ki a t. kórvé­nyi bizottság propozicziójából az igazságügy­miniszter ; mert az igazságügyi miniszternek nek minden esetre van hozzá köze. Azért kérem, méltóztassék talán ahhoz hozzájárulni, hogy — de tisztán csak így szárazon —• a miniszterelnök útján a kormánynak adassék ki a kérvény. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kiván-e valaki a kérdéshez szó­lani ? (Nem-.) Ha nem, következik a határozat­hozatal. A kérdés az, elfogadja-e a ház a bizott­ság eredeti javaslatát, szemben a Szivák Imre képviselő által indítványozott azon javaslat­tal, hogy a kérvény az összkormánynak adas­sék ki a miniszterelnök útján? Felteszem a kérdést. A kik az eredeti javaslatot kívánják elfogadni, szíveskedjenek felállani. Senki. így tehát kimondom, hogy a kérvényi bizottság javaslata mellőztetvén, a

Next

/
Thumbnails
Contents