Képviselőházi napló, 1896. XXXVII. kötet • 1901. szeptember 3–szeptember 5.
Ülésnapok - 1896-729
58 729. országos ülés 1901. szeptember 5-éu, csütörtökön. Nyegre László jegyző: T.-Kubin, Deliblat, Bavaniste, Gálya, Plositz és Mramorak községek a gabonakereskedők által kiíratott árveréseknek állami segély által való beszüntetése tárgyában kérvényeznek. Feszty Béla előadó: A felsorolt községek lakosai azon kéréssel fordulnak a törvényhozáshoz, hogy az 1896/97-ik mostoha évek által teremtett helyzetet a gabonauzsorások és kereskedők nagyon felhasználták ós a kereskedés leple alatt olyan gabonaelővételi ügyleteket kötöttek, a melyek általános elszegényedést, kivándorlást idéztek elő. Azokkal szemben, a kik még itt maradtak, árverések vannak kitűzve oly nagy mérvben, hogy a felsorolt összes községek kénytelenek volnának földjeiket átengedni. És itt oly kimutatásokkal jönnek elő, hogy például Gálya községben 13 hold földet 107 forintért adtak el. Kérésük tehát az, hogy két és fél millió korona segélybe részesítse őket a kormány, a mi különben biztos helyen volna elhelyezhető, a mennyiben a tőkepénzesek első helyen kebelezhetnék be követeléseiket. A bizottság javaslata az, hogy a kérvény adassék ki a pénz- és kereskedelemügyi miniszter uraknak.. Nyegre Lászlő jegyző: Szivák Imre! Szivák Imre: T. ház! Nemcsak kerületemnek, de az egész országnak egyik legexponáltabb része az, a mely ezt a kérvényt benyújtotta. Az igen tisztelt előadó úr nagyjában vázolta a petitumot. Memorandumukban az érdekeltek előadják, hogy az úgynevezett gabonaelővételi ügyletek ezt a vidéket leginkább sújtották. Ezekből az ügyletekből 100— 300 perczentes betáblázások eredtek, a minek a következése az, hogy most naponként 40— 50 végrehajtás rendeltetik el. Egyáltalában százával folynak az árverések, és ennek következménye igen szomorú: a kivándorlás. Ez a nép, a mely idegen ajkú bár, de kétségtelenül igen hazafias érzelmekkel van eltelve, a melynek patriotizmusa ellen kifogás nem lehet, méltán várja azt, hogy a magyar államhatalom az ő létérdekeivel közelebbről is foglalkozzék. Legközelebb már felvettetett az az eszme, hogy a kisbirtok terheit országos konverzióvalkell átváltoztatni, tehermentesíteni. Ugyanez az eszme van ebben a kérvényben is kifejezve, a melylyel sajnálom, hogy az országgyűlés ilyen előrehaladott stádiumában most tüzetesebben nem foglalkozhatom. Kétségtelen azonban, hogyha valahol van szükség segítségre, úgy itt a szükség legégetőbb. Meggyőződésem még az is. hogy nem is csupán adminisztratív, hanem felétlenűl törvényhozási intézkedésekre is lesz szükség. Az adminisztráczió körében pedig nemcsak a kereskedelemügyi és a pénzügyminiszternek kell ezen kérdésekkel fogialkozniok, hanem elsősorban az igazságügyminiszter úrnak, másodsorban a, földművelésügyi miniszter úrnak és azért az ón alázatos kérésem a mélyen tisztelt házhoz az lenne, méltóztatnék elfogadni azt a raódosítványt, hogy a miniszterelnök útján az összkormánynak adassanak ki ezek a kérvények ós pedig beható tanulmányozás, kellő figyelembevétel ós rokonszenves érdeklődés végett, mert úgy az adminisztráczió, mint a törvényhozás nevében nemcsak e két resszorminiszter, hanem az összkormány lesz hivatva ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, a melyek végeredményükben, jelentőségüket tekintve, nem is partikulárisak, hanem.országos érdekűek. Bátor vagyok tehát azt a tiszteletteljes módosítást benyújtani, hogy ne csupán annak a két miniszternek, hanem a miniszterelnök útján az összkormányzathoz adassék ki ez a kórvény. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Én a magam részéről, a mint az előbb is kifejteni, szerencsés voltam, olyan módosítást, a me]y hozzátételt jelent, vagy pedig színezetet ad a kérvény kiadásának, semmi körülmények közt nem fogadhatok el, akárki terjeszti is elő, ha a t. képviselőtársam nyújtja is be. Ha azonban az odautasításnak czímét akarja megváltoztatni a képviselő úr, vagyis ha azt indítványozza, hogy a kórvény ne csak a pénzügyi ós kereskedelemügyi minisztereknek adassék ki hanem a többi minisztereknek is, azt a magam részéről nem diffikultálom, miután a kérvényi bizottság sok más kérvényt is, a mely egyetemes érdekeket ölel fel, a miniszterelnök útján a kormánynak adat ki. Itt, úgylátszik, tévedésből maradt ki a t. kórvényi bizottság propozicziójából az igazságügyminiszter ; mert az igazságügyi miniszternek nek minden esetre van hozzá köze. Azért kérem, méltóztassék talán ahhoz hozzájárulni, hogy — de tisztán csak így szárazon —• a miniszterelnök útján a kormánynak adassék ki a kérvény. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kiván-e valaki a kérdéshez szólani ? (Nem-.) Ha nem, következik a határozathozatal. A kérdés az, elfogadja-e a ház a bizottság eredeti javaslatát, szemben a Szivák Imre képviselő által indítványozott azon javaslattal, hogy a kérvény az összkormánynak adassék ki a miniszterelnök útján? Felteszem a kérdést. A kik az eredeti javaslatot kívánják elfogadni, szíveskedjenek felállani. Senki. így tehát kimondom, hogy a kérvényi bizottság javaslata mellőztetvén, a
