Képviselőházi napló, 1896. XXXVII. kötet • 1901. szeptember 3–szeptember 5.

Ülésnapok - 1896-729

729, országos ülés 1901. szeptember 5-én, csütörtökön. 49 nyéknek, a mely nálunk szokásban van. És ha ő a régi idők szentesítésére hivatkozik, én meg azt mondom, hogy nem jól indult meg a kérvények elintézésének ez az egész módja, mert úgy látom a dolgot, mint hogyha egy hivatalfőnök kezébe venne egy kék czeruzát ós az illető iratra ráirná a betűt, vagy a nevét annak, a kinek az az irat kiosztandó. A kérvényeket nem azért intézik ide a házhoz, hogy itt a kérvónyi bizottság ráirja, hogy ez kiadatik ennek a miniszternek, ez meg kiadatik ennek. Hiszen azt a kérvényezők úgy is tudják, hogy micsoda resszortra tartozik az ügy ; ők nem szorulnak arra,, hogy egy külön bizottság határozza meg, kinek adassék ki a kérvény, hanem ők határozatot, állásfoglalást akarnak provokálni. Azt pedig ne mondja senki, hogy ez lehetetlen, mert hisz a kormánynak is van beleszólása. Ez természetes dolog. Hiszen én sem kívánok lehetetlent, de a bizottságban is, meg itt is jelen vannak a kormánytagok és a felmerülő kérdéseknél elmondhatják álláspontjukat. Hiszen úgy is bizonyosak lehetnek abban, hogy a többség ezt az álláspontot osztani fogja. Azután meg többféle elintézési mód áll rendelkezésre. Nem kell talán mindjárt érdemileg az igen fontos kérdéseket elintézni, mintegy inezidentaliter, egy kérvény alkalmából, hanem lehet az elintézés például, a kérés teljesíttetik, vagy kimondatik, hogy ez idő szerint nem teljesíthető; vagy ha már kiadatásról van szó, akkor is azt lehet mondani, hogy kiadatik ezen meg ezen miniszternek megfontolás végett ós egyúttal azzal az utasítással, hogy ezen kérvény tárgyában az illető kérvényezőknek valami végzést vagy értesítést adjon. De a hogy most történik, ez az eljárás nem járja és nem helyes. Valóságos gyávaság a törvényhozás részéről, hogy

7 nem mer semmiféle kérdésben állást foglalni, hanem mindig csak az illető miniszter gyámkodására szorul. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ez nem járja, ez nem helyes és azért annak daczára, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úr már az előbb másként fogta fel a dolgot ós ezen ügyben másként nyilatkozott és daczára annak hogy a többség nagy helyesléssel kisórte szavait, mégis beadok egy módosítást, mely azt czélozza, hogy a 79—90. szám alatti kór vények pártolólag adassanak ki az illető miniszter úrnak. És különben, ha nem fogadják is el ezt a módosítást, mégis csak illendő dolog volna, hogy most, a mikor olyan nagy harcz folyik agráriusok és merkantilisták között, a mikor úgy veszem észre, hogy épen a börze képezi a harcznak a színhelyét és ott fog eldőlni a fő csata az agráriusok és merkantilisták között, legalább a választások előtt a EÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXVII. 1ÖTET. tisztesség hozza magával ós a helyes alkotmányosság, hogy a kormány nyilatkozzék az iránt, micsoda álláspontj a van a kérvényeknek ezen tárgyára vonatkozólag, (Helyeslés a baloldalon.) ós kérem ezt azért, hogy a kormánynak nyilatkozata kapcsán úgy az egész ország, valamint Tisza Kálmán úr is a kormány álláspontjáról kellően tájékozva lehessen. (Helyeslés a baloldalon.) Nyegre László jegyZÖ: Rakovszky István ! Rakovszky István: T. képviselőház! Agóniában levő házban felszólalni igen nehéz dolog. Nem is szóltam volna hozzá e tárgyhoz, ha a nagyváradi beszéd tegnap el nem hangzik. Nem szólaltam volnafelannálkevósbbé. mert a t. miniszterelnök úr ezen kérvényékkel szemben álláspontját csak az imént preczizirozta és én előtttem egészen nyilvánvaló, hogyha: »Roma locuta est, causa finita est.<< Én, miután a t. szabadelvű pártban leledző agráriusok részéről egy szót sem hallok felhangzani ezen kérvényeknek védelmére, s miután mi, a néppárt, ezen kérdésben már öt évvel ez előtt hasonló álláspontot foglaltunk el, kötelességemnek tartom, hogy e kérdéshez hozzászóljak. Nem fogok belemélyedni a dologba magába, nem fogom felhozni azokat az érveket, a melyeket pro et kontra hangoztatnak, egyszerűen csak a kérvények elintézési módjához fogok hozzászólani. És itt engedje meg nekem az igen tisztelt miniszterelnök úr, hogy határozottan állást foglaljak felfogásával szemben, hogy mi itt a kérvényeket egyszerűen csali úgy kiutalványozzuk az illető minisztereknek ós véleményt ne mondjunk a felett, hogy miként kezelje az az illető miniszter ezen kérvényeket. Mert ha t. miniszterelnök úrnak ez a nézete megáll, szükségtelen lenne ezen kérvényeket ide a ház elé hozni, hanem egyenest a bizottságokból lehetne azokat az illető miniszterekhez kiutalni. Megígértem első felszólalásomban, hogy előadom azon okot, a meby ezen kérvényeknél kettősen kötelességévé teszi ennek a háznak, hogy azokkal szemben állást foglaljon. Én egy oly kereskedelemügyi miniszterrel állok szemben, a kihez pedig ezek a kérvények kiadatnak, a kiről tudom, hogy ezen ügyben milyen ál lást foglalt el. Az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter úr egy izben, a mikor egy hasonló kérvény foglalkoztatta a házat, az én megjegyzésemre, hogy hiszen hiábavaló a dolog, a kereskedelemügyi miniszter úr maga sem akarja, — azt felelte nekem: »Hogyan tudja?* — Nagyon könnyen tudhatom, mert ismerem a t. kereskedelemüg}d miniszter úrnak e kérdésben a tőzsdereform ankétjén el7