Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-711

82 711. országos ülés 1901. május 17-én, pénteken. ilyen mindennapi dolgok, és oda megyek az intézet fizető-asztalához és az intézet azt a dolgot elvégzi a nélkül, hogy tudna róla a kormány, a nélkül, hogy ebből csak a leg­kisebb viszony is támadna, vagy ha beváltok egy éheket, vagy egy postautalványt; ezt üzleti viszonynak a bíró józan észszel nem fogja mondani. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Hiszen ha odáig megy a képviselő úr, akkor azt is mondhatná, hogy a vasúti bérletjegy, a mely­lyel a képviselő úr utazik, vagy ha bérletet vesz az operában, ez is üzleti viszony! Hát ezeket a dolgokat, a forgalomnak ós érint­kezésnek ezen apró-cseprő eseteit, hol inten­cziószerűség nincsen, nem lehet üzleti viszony­nak, tekinteni. Mert a törvényben mindenütt ki van emelve az intenczió, az eltökélt szán­dék, az a momentum, hogy valaki üzleti ösz­szeköttetésbe akar lépni a kormánynyal. A törvény a függést, az előnyökben való részesedést zárja ki, és a hol ez a momen­tum <dő nem áll, semmiféle biró nem fog inkompatibilitást belemagyarázni. Azért még sem lehet mondani, hog}^ tegyünk más kifejezést és taksáljunk ; mert nem lehet más kifejezést tenni. Nincsen olyan kodifikátor a világon, a ki az üzleti viszonyt minden olyan vonatkozásban, melyet a tör­vény szigorúan tilt, ki tudna, meríteni. Mert ha kimerítené, épen olyan hibába esnék, a mit egy' másik dologra nézve a képviselő úr fel­hozott, hogy tudniillik túlságosan taksálna. A kontradikczió, melyet felhozott, nem bizo­nyít semmit. Mert mikor azt mondja a tör­vény, bog}' az nem üzleti viszony, mikor belép egy szövetkezetbe a kormány, a,z nem kontradikczióképen van mondva,, hanem arra az egy esetre van szorítva, hogy tudja min­denki. Lehetnek ilyforrna dolgok, a melyeket az élet felvet, a melyeket azonban a biró objektíve, okos és helyes magyarázattal el fog tüntetni. Hogy ha a képviselő úr fürdőbe megy és elmeg3 T az Eszkompt Bankba és ott a Safe depositba beteszi a kincseit, vagy be­teszi a pénzügyminiszter ; ezt nem fogja üzleti viszonynak deklarálni. senkisem. Hát odáig ne tessék menni! (Zaj.) Elnöki Ne méltóztassék diskurálni t. kép­viselő urak! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Engem máskor, t. ház, nem zavar a konverzáczió, de ebben a perczben zavar. Rögtön le fogok ülni, akkor tessék a konverzáczió fonalát fel­venni. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy bele­eshetik ebbe az inkompatibilitásba akármily intézet felügyelője, vagy választmánya tagja, inkompatibilissé lesz a nélkül, hogy tudná, vagy sejtené. Gj'akorlati ember vagyok, két intézet ólén állottam közel húsz esztendeig, és mint a t. képviselő úr talán személyes tapasztalatból is tudja, nem szinekurát visel­tem ott, hanem dolgoztam, úgyszólván meg­teremtettem azokat az intézeteket és én vol­tam vezetőjük. (Igaz! Úgy van!) Mondhatom., hogy nem voltam inkompatibilitásban, mert nem voltam függésben, nem forgott fenn szer­ződési viszony az állammal. De én, a ki a két intézetet vezettem, és a ki alatt állottak azok, a kik a napi dolgokat közvetlenül vé­gezték, tudom, hogy ha a kormánynyal valami üzleti, viszonyt statuáló eset előfordul, ha csak nem olyan, a miről az elébb szólottam és a mely egyáltalán nem alkot üzleti viszonyt, mint például egy checrae beváltása, — én tudom, ós tudja az a, vezető igazgató, a vezető elnök, és tudja minden ember, — mert eZek a dolgok nem egy óráról a másikra, hanem hosszasan, ós mindenesetre a, figyelmet fel­ébresztő idő alatt történnek, — hogy melyek a,zok az üzleti viszonyok, a melyeket a tör­vény, bár mily tágan magyarázzuk is. stabi­lizál, ós hogy az ily apró-cseprő dolgok ide nem tartoznak. (Helyeslés.) A t. képviselő úr aggályai az életben elfognak enyészni, a törvény mindent eltilt, a mi czóljával ellenkezik, minden előnyt, ked­vezményt, mihelyt ez oly dolgot statuál, a mely függésbe hozza a képviselőt, s az apró­cseprő dolgok nem tartoznak ezek közé. (He­lyeslés.) Polónyi Géza: Köszönettel fogadom a felvilágosítást. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Gr. Tisza István: Néhány szóval óhaj­tom indokolni indítványomat, a mely egyene­sen a t. miniszterelnök úr előadásához kap­csolódik. (Halljuk! Halljuk!) Igen helyesen jelezte a t. miniszterelnök úr azokat az okokat, a melyeknél fogva a 11. pontnál különbség tétetik mezőgazdasági ­ós iparvállalatok ós egyéb kereskedelmi tár­saságok között. Én tehát ugyanazon indoko­kat nem ismétlem, egyszerűen konstatálom azt, hogy a mint a 11. pontnál szükséges, a 9. pontnál is ugyanez a disztinkczió megteendő az egyéni czégekre vonatkozólag. Az egyéni czég is, a mennyiben kizárólag mezőgazda­sági, vagy kizárólag ipari foglalkozással, tehát termeléssel foglalkozik, ugyanazon inkompati­bilitási pozicziók alá esik, mint a részvény­társaságok, a melyeknek ügykörére ezek a diszpozicziók kiterjednek. Minden további in­dokolás nélkül tehát bátor vagyok következő raódosítványt elfogadásra ajánlani. (Zaj. Hall­juk! Halljuk! Elnök csenget.)

Next

/
Thumbnails
Contents