Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-710
70 71°' országos ülés 1901. május 15-én, szerdán. a t. képviselő úr kíváncsiságát sokáig megfeszítsem az iránt, a mit az interpelláczió végén, a mint ő mondta, kicsucsosoclásképen, mint annak egyik sugarát hozzám intézve felhozott. A kérdés maga, annak elintézése, annak keletkezése ós egyik, vagy másik stádiumban való kezelése, vagy az azzal való elbánás nem rám tartozik. (Felkiáltások a baloldalon : Az igazi) A képviselő úr csak azt kérdezi tőlem, hogy helyesli-e, ha ilyen dolgok történnek, a mint ő előadta, (Felkiáltások a baloldalon : Ez az!) ha ily fogásokkal élnek, hogy a választókat pártállásuk megváltoztatására közvetítésnek igórésóvel csábítják. Én csak elvileg szólhatok a kérdéshez. Most hallok először a dologról; semmi tudomással róla nem birok. Azt, hogy ligy történt-e, mint a hogy a képviselő urak állítják, úgy törtónt-e, mint a hogy Dégen Gusztáv képviselő úr állítja ; azt méltóztassék a levélírónak és a czímzettnek, a ki a levelet megkapta ós azoknak, a kik ezen az alapon ebből kazust csinálnak, maguk közt elvégezni. Ahhoz nekem semmi közöm nincsen; nekem csak abban a perezben lesz közöm ez ügyhöz, ha az a deputáczió nálam megjelent. Hát nálam nem jelent meg ... Rakovszky István : Nem arról van szó! Széll Kálmán miniszterelnök: Még nem végeztem be, még nem tudják az urak, mit akarok mondani. Először is ezt akarták tudni; hát meg kellett, hogy mondjam, hogy nem tudok róla semmit, nálam nem jelentek meg. Én csak általánosságban szólhatok, nem erről az ágfalvai esetről, hanem általánosságban arról, hogy milyen nézetben vagyok ilyen kérdésről. Abban a nézetben vagyok, hogy a túloldalról is helytelennek tartom, (Élénk helyeslés a baloldalon.) ha a képviselők, vagy képviselőjelöltek választókra ilyenféle módon akarnak pressziót gyakorolni. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Ez természetes. így van-e ebben az esetben, nem tudom, hanem helytelennek tartom általában véve a presszionálást. Ez a dolog természetében van, ez nem is lehet máskép. Én ezt nem egyszer, máskor is bebizonyítottam. Épen ma szólhatok egy ily esetről. Én nem mondok újat, nem mondok mást a házban sem, mint a mit konkrét esetekben mondok az illetőknek. Egy deputáczió keresett ma fel, mely arra kért, hogy egy városban — a neve nem tartozik ide — rendet csináljak, mert közigazgatási sérelmeik vannak. »Annyira roszúl vagyunk ott, — így szólt a deputáczió vezetője, — hogy 7 mi ugyan szabadelvűpártiak vagyunk, de kénytelenek leszünk függetlensági pártiak lenni.« Polónyi Géza: Szép! Széll Kálmán miniszterelnök; Hát nem szép. Polónyi Géza: Szép fráter, a ki ilyen politikai meggyőződéssel bír! Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor eg} 7 etértünk! Azt mondtam az illetőknek: A t. urak politikai felfogása igen helytelen, abban nem osztozom. (Helyeslés.) Mert azért, hogy adminisztratív bajokon akar segíteni valaki, ne legyen kormánj^párti, és azért, mert azt hiszi, hogy nem tud rajta segíteni, ne legyen ellenzéki, mert így épen nem fog rajta segíteni tudni. (Általános tetszés és helyeslés.) Én mindenki panaszát, mindenki óhaját mérlegelem, a nélkül, hogy tudnám, hogy micsoda pártállása van, magának a dolognak érdeme szerint, (Élénk helyeslés.) így fogom mérlegelni, akármilyen küldöttség jön hozzám, akár képviselőjelölt hozza, akár nem. Mérlegelni fogom a dolog érdeme szerint, ós akármilyen ellenfelem az illető, ha igazsága van, igazságot szolgáltatok neki, és akármilyen politikai barátom, ha nincs igaza, nem adok neki igazat. (Élénk helyeslés.) Ez a nézetem ebben a kérdésben. Tessék, kérem, az interpellácziónak én felem irányított sugarára a választ tudomásul venni. (Általános, élénk helyeslés.) Zmeskál Zoltán: T. képviselőház! A miniszterelnök úr válaszát tudomásul veszem. Meg Apoltam győződve előre is. hogy tőle csakis ilyen választ fogok kapni. (Helyeslés balfelöl.) A pénzügyminiszter úr válaszát még elvárom. A mi azonban most már Dégen Gusztáv képviselő urat illeti, attól a pillanattól fogva, hogy a levelet megírta és azt magáénak vallja, ő előttem a legjobb esetben is csakis asztalnok. De elvárok tőle mint tisztességes embertől két dolgot: az -első az, hogy a miniszterelnök úr nvilatkozata után a rá nézve legkompetensebb véleménynek konzequencziáit levonja, azt megszívleli, és másodszor ennek következtében mandátumát választói rendelkezésére bocsátja. Ha ezt nem tenné, biztosítom, hogy mi erről az oldalról egy pillanatnyi nyugtot nem fogunk engedni az asztalnokoknak, még annyit sem, mint a minő nyugalomban az önök oldalán ülő két liberális katholikus pap részesül. (Zajos derültség jobbfelöl.) Molnár Béla: Hát lopott leveleket szabad felhasználni ? (Zaj.) Zmeskál Zoltán: A miniszterelnök úr válaszát, ismétlem, tudomást!! veszem. (Zaj.) Elnök: Következik a határozathozatal.
