Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-710
(58 7 W« országos ülés 1901, az ágfalvaiak részére ezen kedvezményt kieszközölni, (Zaj balfelöl.) ós pedig őszig, — erre méltóztassanak figyelni — vagyis a legközelebbi képviselőválasztások megejtéseig. Rakovszky István: Hallatlan! És ezt tűrik ! Zmeskál Zoltán: Ha, t. képviselőház, ezt valaki az ellenzéki oldalról tette volna: az bizonyos, hogy itt, a ház ezen oldalán nem ülne. (Úgy van! a baloldalon.) Ezenkívül szentelt még az idézett lap egy külön czikket is Dégen Gusztáv képviselő úrnak dicséretére, melynek elolvasását melegen ajánlom úgy a t. kormánynak, mint a t. túloldalnak oly czélból, hogy azon esetre, ha Dégen Gusztáv képviselő úr a sajtóbiróság elé lép ós ott a < Radikál« felmentetnék, a Patzenhofer-fóle czukorkákkal kandirozott hyperorthodox keresztény érzelmű képviselővel szemben, — természetesen, ha különben jónak látja, a szükséges lépéseket megtehesse. Gondolom, hogy ezen ügyhöz több kommentárt nem szükséges fűznöm. A kommentárt eléggé megadja hozzá a t. képviselő úrnak levele. Méltóztassék ezt figyelembe venni a t. kormánynak, a melyet különben nem gyanúsítok azzal, mintha a t. képviselő úrral egy zsákba fújna, de mindenesetre ajánlom a, t. túloldal férfiúinak is az ügy korrekt elbírálását. Búgják meg jól a levélben foglaltakat, hogy aztán az emésztés könnyebb legyen, mert ón annál botrányosabb esetet nem ismerek, mint ha ily dolog, mint a minőt a t. képviselő úrnak elkövetni tetszett, vagy elkövetni a maga érdekében hasznosnak talált, épen akkor történik, mikor az inkompatibilitási törvényjavaslat tárgyaltatik itt a házban. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Polónyi Géza: Ez kompatibilis! Zmeskál Zoltán: Igen, ez inkompatibilis! Azt hiszem, hogy elegendő lesz, ha ezek után az intei'pellácziómat leszek bátor felolvasni, a mely így szól (olvassa): Interpelláezió a pénzügyminiszter ós a miniszterelnök urakhoz! Széll Kálmán miniszterelnök: Mi közöm van nekem ehhez? (Derültség a jobboldalon.) Zmeskál Zoltán: Mindjárt meg fogom mondani. A t. miniszterelnök úrra vonatkozó passzus utolsónak van véve, méltóztassék tehát türelemmel lenni, majd szolgálok vele, hogy mennyiben illeti az interpelláczió a miniszterelnök urat is (Halljuh! Halljuk! Olvassa) : »1. Van-e tudomása a t. pénzügyminiszter úrnak azon, folyó évi április hó másodikai kelettel ellátott a »B,adikál« czímű lap által fényképi másolatban híven reprodukált ós in. május 15-én, szerdán. terpellácziómhoz csatolt levélről, melyet dr. Dégen Gusztáv országgyűlési képviselő úr választóihoz ir? 2. Igaz-e az, hogy az említett italmérési jog iránti kérvény azért, mert egy bizonyos politikai párthoz tartozó egyén által adatott be, egy különös pártos elbírálásban részesíttetik ? 3. Igaz-e az, hogy ezen pártos elbírálás csak azon esetben változnék az ágfalvi kérvényezők javára,*ha a kérvényezőket dr. Dégen Gusztáv képviselő vezetné küldöttségben a miniszter úr elé? 4. Igaz-e, hogy a kérvényezők csak az esetben számíthatnak kérvényüknek a kormány által való kedvező elintézésére, ha Ágfalva azon választópolg kik eddig a radikális párthoz tartoztak, Írásban kijelentik, hogy ők »Zu meiner Parthei* azaz Dégen Gusztáv pártjához fognak tartozni, mely esetben a,zután őszkor, tehát a képviselőválasztások után az italmérósi jogot dr. Dégen Gusztáv képviselő részükre kieszközölné? 5. Eljárt-e már ez ügyben dr. Dégen Gusztáv a pénzügyminisztériumnál? 6. Hajlandó-e ezen, minden tekintetben botrányos eljárásnak a t. pénzügyminiszter úr engedni?* És most következik az a pont, a melyik a miniszterelnök úrra vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) »7. Megegyeztethetőnek tartja-e a miniszterelnök úr, mint a szabadelvű párt vezére, a képviselői állás tekintélyével, hogy valamely szabadelvű párti képviselő ily megengedhetlen fogásokkal és a kormánynál oly közvetítő szerepet játsszék, a melynek ellenértéke a választópolgároknak korrumpálása egyrészt, másrészt pedig a kormány kompromittálása?« (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Dégen Gusztáv képviselő úr személyes kérdésben kór szót. Dégen Gusztáv: Mélyen tisztelt képviselőház ! Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Minthogy a t. képviselő úr engem aposztrofált, kénytelen vagyok most mindjárt, nem ugyan az interpelláczióra, de ezen aposztrofálás következtében válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt kérem a t. képviselőházat arra, hogy azt a levelet, a melyet én egy bizalmas választómnak írtam, úgy ítélje meg, a mint az németül írva van, mert a t. képviselő úrnak magyar fordítása nem felel meg egyáltalában sem a német szövegnek, sem a levélben használt szavaknak, sem pedig a levél értelmének. (Felkiédtéisok a baloldalon: Tudunk mi annyit németül!)
