Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-710

gQ 710. országos ülés 1901. május 15-én, szerdán. függ ám, hogy milyen értéke -van annak a lónak! Lássa a képviselő úr, ha az értéket tenném, labilis alapon állnánk, hiszen lehet 1000 forintos ló is — ámbár nincs, mert ha jó lovai vannak is a honvédségnek, ezer fo­rintos nincs, mert többet nem ér az a hön­vádló, ha négy évig szolgált, mint a meny­nyiért vették — tehát biztosabb, ha azt mond­juk, bog}' 10.00.0 koronáig vehet honvédlovakat, mintha azt mondanán, hogy mennyi értékűt vehet, mert akkor nem lehet tudni, hogy hány lovat vehet ki ós akkor könnyebb a kijátszás. Megengedem a képviselő úrnak, hogy ebben az 5. §.-ban azáltal, hegy igen sok ki­vételt statuált — de kellett statuálni, mert az életnek exigencziáit vette tekintetbe — sok hézag és olyan dolog van,- a melyet lehet ana­lizálni, szótszedni, szembeállítani, de olyan vastag hibák még sincsenek benne, mint a hogy a képviselő úr megtalálta: ezt a patikánál. Visszakérve az ár kérdésére, bizonyos, hogy az a 10.000 korona lehet egyik kép­viselőnek sok, a másiknak kevés, de valahol meg kellett állni és nem felel meg a törvény czóljának ez az ^okoskodás. Hogy okoskodik ez a javaslat? Úgy, mint az 1875. évi moti­vitáezió, hogy a napi forgalmat, a kis for­galmat ne negligáljuk, hogy tegyük lehetővé azokat az eseteket, a hol nem történhet vissza­élés, s a, hol nem oly nagy dologról van szó, hogy meg lehetne gyanúsítani a képviselőt, hogy visszaélt állásával. Ennek mégis csak inkább felel meg a 10.000 korona, mint a 100.000, vagy 50.000 korona, a 10.000 korona tehát azért van felvéve, hogy a rendes napi forgalomnak és a kis forgalomnak eleget te­gyünk. (Helyeslés jobbfelöl.) A patikát illetőleg azt mondja a kép­viselő úr, hogy az hasznothajtó jog és semmi­féle patikus ide be nem jöhet. Nem tudom, hogy Buzáth Ferencz képviselő úr nagyon megijedt-e ettől, vagy sem, de azt állítom, hogy bejöhet. A 8. §. azt mondja, hogy bár­mely haszonhajtó jog engedélyese, a mennyi­ben ez utóbbi az engedélyezésből kifolyólag a kormánynyal leszámolási, vagy üzleti viszony­ban áll, inkompatibilis. A haszonhajtó jog te­hát akkor van kizárva, ha leszámolási, viszony áll fenn. Hát az a patikus, a ki be akar jönni, ne álljon leszámolási viszoiryban, (Helyeslés.) hiszen nem minden patikusnak kell az állam­mal leszámolási viszonyban állani. Ajánlom a javaslatot elfogadásra. (Helyeslés jobbfelöl.) Polónyi Géza: T. ház! Félremagyarázott szavaim heh'reállítása czímón kérek csak egy­két perezre szót. Ez a vitatkozás m-indennól többet fog érni egy oly törvényjavaslat meg­ítélése szempontjából, a mehmek indokolása jóformán nincs. Méltóztassék megengedni, hogy szavaim értelmének helyreállítása érde­kében röviden csak a következőt konstatál­hassam. A t. miniszterelnök úr legyen oly kegyes figyelemmel lenni arra, hogy én a szállítót elkülönítettem a vállalkozótól. Beszé­déből mindenki meggyőződött a t. képviselő urak közül arról, hogy a miniszterelnök úr a honvédló vevőjét vállalkozónak elfogadja, de inkompatibilisnek nem tartja. Igen ám, de tessék a törvényjavaslatnak b) pontját egészen elolvasni, ott csak az egy esztendőre szóló szerződésnél van a 10.000 korona kivéve, a honvódlovakat pedig öt esztendőre viszik el... Széll Kálmán miniszterelnök: De nem inkompatibilis! Polónyi Géza: . . . Ennélfogva az a kép­viselő, a ki öt esztendőre vitt el egy pár lo­vat, mely 10.000 koronát ér, inkompatibilis, a ki pedig egy esztendőre húszezer koronát érő lovat ötezer koronáért, a,z kompatibilis. Széll Kálmán miniszterelnök: Egy­általán nem inkompatibilis! Polónyi Géza: Én az értékhatárra nézve azt mondottam, méltóztassanak aggódó gon­dossággal elkerülni azt, hogy visszaélésekre a törvény fel ne használtassák. Azt mondot­tam : mentül olcsóbban vesz meg egy kép­viselő egy esetleg nagyon drága jogot, annál kevésbbó lesz inkompatibilis; ha tudniillik 100.000 forintot érő jogot meg vesz 2000 fo­rintért, ez 10.000 koronán alul lóvén, kompa­tibilis marad. Ezt akarom elkerülni. Végezetül a másik szerződő félre vona.t­kozó inkompatibilitás tekintetében mondom a következőket. A ki gyökeres inkompatibilitási törvényt akar, az mondja ki az inkompatibili­tást arra. a, miniszterre, mint képviselőre nézve, a ki ilyen összeférhetiensógi ügyleteket kép­viselőkkel köt. Méltóztassék megengedni ne­kem, de száz paragrafusnál többet fog érni az a szakasz, a mely szerint a miniszter lesz felelős, hogyha képviselőkkel üzleteket köt; mert miniszter nélkül kópA T iselő sem köthet összefórhetlen ügyleteket, itt pedig a minisz­terek szál váltatnak, s őket semmiféle felelősség nem éri, csak a képviselőt. Ez volt szavaim értelme, kérem méltóz­tassék ezt azon jóindulattal, melylyel az ország érdeke iránt viseltetünk, megfontolás tárgyává tenni. Széll Kálmán miniszterelnöki T. ház! Csak felvilágosítani akarom a t. képviselő urat, hogy ón érvelésemben egészen bona fide azon alapon indultam, a melyen ő előadta itt argumentumait. A t. képviselő úr szóba hozta a honvédlovakat. Erre én nem azt mondtam, a mit most a képviselő úr czitált, hanem épen

Next

/
Thumbnails
Contents