Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-724
724. országos ülés 1901. június 26-án, szerdán. 425 osztrák Reichsrathnak is foglalkoznia kell, mert a törvény úgy irja elő; meg kell kisérteni a módot, a mely arra vezethet, hogy az egyezség létesüljön, és így részint időt kell adni a két országgyűlésnek, — vagyis egyiket sena lehet nézetem szerint korábban feloszlatni, míg az idő meg nem adatik, hogy az egyezség, ha létesülhet, létesüljön — részint pedig meg kell kisérteni a módozatokat. Ez az osztrák Reichsrathban meg is történt. Az osztrák Reichsrath választott egy kiegyezési bizottságot, a melyhez utasította, úgy a mint annak idején is, és évekkel ezelőtt a quótajavaslat mindig ilyen kiegyezési bizottsághoz utasíttatott. Az a bizottság tárgyalta a kérdést ; azonban abban állapodott meg, — és ez az ő megállapodásának lényege és tulaj donkópeni tartalma és az, a mi minket illet, mert egyéb nem illett. — hogy ezidőszerint nem látja lehetségesnek azt, hogy a két országgyűlés között ezen quótajavaslatra vonatkozólag a megegyezés létesüljön. A bizottság unanimitással hozta ezt a határozatát és ez a felfogás foglalt tért az osztrák Reichsrath köreiben. Nézetem szerint tehát azzal, hogy az osztrák Reichsrathnak kompetens szakbizottsága kijelentette, hogy nincs ezidőszerint reménység és kilátás arra, hogy a két országgyűlés egymással megegj^ezzen. konstatálva van az a tény, a melyet a törvény a korona törvéixyes döntésének előfeltételéül állít. A törvény tudniillik azt mondja, hogy ha a két országgyűlés nem tud megegyezni, a korona dönt. Ugyanaz az eset áll tehát elő, a mely fenforgott a múlt évben. A múlt évben az osztrák Reichsrath el -lett napolva a nélkül, hogy a kérdéssel foglalkozott volna,; ebben az esztendőben az osztrák Reichsrath akart foglalkozni vele, de arra a meggyőződésre jutott, hogy nem tud egyezséget létesíteni, és így a bizottság a kérdés tárgyalásától elállt. így állván a dolog, miután nincs kilátás arra, hogy a két országgyűlés között egyezség létrejöjjön, egyszerűen nem tud létrejönni, beáll a törvénynek betűszerinti értelme ós tartalma és feltótele és intézkedése, minek folytán kostatálható, hogy a két országgyűlés közt egy egyezség nem jöhetvén létre, a törvénynek azon elintézési módozata áll be, melyet ify esetekben a törvény előir, tudniillik a korona döntésének joga és esete. Rátkay László: Az csak választott biró ! Széll Kálmán miniszterelnök: Úgy áll tehát a dolog, a mint ezelőtt egy esztendővel is hasonló, nem analóg körülmények között, de következéseiben mégis hasonló esetben volt. Ezért nem kértem a törvényjavaslat tárKÉFVH NAPLÓ. 1896—1901. XXXVI. KÖTET gyalását, mert nem tartottam ozélirányosnak, hogy a magj^ar országgyűlés tárgyalja ezt a hozzájárulási törvényjavaslatot — akár elvesse, akár elfogadja — akkor, mikor konstatálva van, hogy odaát nincsen meg a megfelelő eljárásnak posszibilitása és az erre való törekvés, a mikor odaát kijelentik, hogy ezidőszerint egyezkedni nem akarnak és nem tudnak. Ennek következtében nem lett volna sikeres, nem lett volna czélirányos, az ország érdekeire nézve nem lett volna hebyes ezt a törvényjavaslatot tárgyaltatni. . . . Rátkay László: Hogyne; önálló rendelkezés alapján! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . még pedig ezen, azt hiszem, igen természetes és törvényes okokból, a metyek igazolják eljárásomat. Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék ezt figyelembe venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Lukáts Gyula jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! A miniszterelnök urnak ezen nyilatkozata után, azt hiszem, joggal vonhatom le a konklúziót, hogy ime, a quótakérdésben egy új stáczióra érkeztünk, és pedig elérkeztünk a quóta ex-lex állapotba. (Ellenmondéisok a jobboldalon.) Röviden ki fogom fejteni. T. képviselőház ! Elsősorban a t. miniszterelnök úrnak előadásából nyilvánvalóvá lesz az, hogy nem a két állam országgyűlései ós képviselőtestületei teszik lehetetlenné a megegyezéseket, hanem a kormányok. Egészen egyszerűen a t. miniszterelnök úr itt nem kéri napirendre tűzetni a pénzügyi bizottság jelentésót, amott pedig a miniszterelnök eg3 r szerűen megelógszikr egy bizottságnak határozatával és elnapolja a Reichsrathot, a mi által természetesen lehetetlenné teszi a Reichsrathnak magának megnyilatkozását. A mi kiegyezési törvényünk szerint nem a Reichsrathnak egy bizottsága az, a mely kompetens fórum arra, hogy megállapítsa, lótesíthető-e egyezség vagy nem, hanem Magyarországon az országgyűlés, odaát pedig a Reichsrath ; tehát nem a bizottság. Az tehát, ha csak egy bizottság hoz ilyen határozatot, a kiegyezési törvényben megállapított azt az esetet, midőn a felségdöntés beköve tkezhetik, nem konszummálja és illetőleg az alapot a felségdöntésre ez meg nem adja, mert a kiegyezési törvény szerint a Felségdöntése, mint választott biróó, nemcsak akkor következik be, ha a két parlament nem tud megegyezni, hanem annak más feltétele is van, tudniillik, hogy a Felség a parlamentek által nyújtott adatok alapján ítél mint választott biró. 54
