Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-724

420 724. országos ülés 1901. június 26-án, szerdán. nagyon is kritika alá vermi. Nem; ez, a mint én a vitának egy régebbi stádiumában kijelenteni szerencsés voltam, kísérlet akar lenni; ha nem fog jónak bizonyulni, akkor a ház bölcsesége más módról fog gondoskodni, ha pedig jónak bizonyul, megmaradhat, vagy ha bizonyos javításokra fog rászorulni, ezek is megtehetők. Tehát nagy bajt a dologban nem látok, annál kevésbbé, mert hisz a házszabályokba van az egész eljárás letéve, a melyek pedig egyik időszakról a másikra mindig változás alá jöhetnek. Tehát baj, ismétlem, nincs a dologban. Mégis azt gondolom, hogy jobb, mint az eddig felmerült ideák bármelyike, bármennyire diffikultálja is Polónyi Géza és Visontai Soma képviselő úr is részben — ámbár nem oly mértékben — az egésznek magának alapeszméjét, tudniillik azt, hogy itt egy állandó bizottság •—. az ítélő bíróságról beszélek, mert bifurkáltatik az elj arás, a melyről nincs szükség sok szót vesztegetni •— szolgál a tényállás megállapítására és a vizsgálat eszközlésére, a másik pedig az Ítélkező; szóval nem bifurkáczió mellett az ítélkező bizottság akként alkottatik, hogy a ház elnöke kiszemel e czélból 80 tagot, a kikből azután megalakíttatik az előirt eljárás szerint a bíróság. Hát ezt bizony nagyon lehet vitatni, helyes-e, nem helyes-e, az kérdést sem szenved, de elvégre is ez egy expediens. És ón már az összeférheti enségi javaslat érdemi tárgyalásánál voltam szerencsés kijelenteni, hogy abban, hogy ez a, nagy diszkrecziónális jog a ház elnökére, tehát arra a férfiúra bizatik, a kit a képviselőház a maga összességében legméltóbbnak tart a ház tanácskozásainak vezetésére, abban az ő pozicziójában, az ő felelősségében, a nyilvánosság és a ház előtt tartozó tekintetek ránehezedésében van meg az a garanczia, hogy ő azokat fogja kiszemelni, a kik ennek a háznak, illetőleg a leendő háznak legalkalmasabb tagjai ezen fontos tisztnek teljesítésére. (Helyeslés.) Lehet a konczepczió helyes, nem helyes, — megengedem — de attól, a mit az ellenzék, illetőleg az ellenvéleménynek a túloldalon ülő képviselői mondanak, hogy ebben nincs semmiféle biztosítók arra, hogy nem fogja-e a ház elnöke ezt a bizottságot úgy össze alkotni, hogy ez azután egyoldalú, igazságtalan lesz, szóval nem fog megfelelni ós nem fog kellő garancziákat magában rejteni : attól ón nem tartok, mert ez erkölcsi lehetetlenség, a mi ki van zárva. Addig, a míg megvannak a közéletnek nagy motívumai, azok a nagy rugók, a melyeknek erkölcsi értéke állandó, örökös s elvitázhatatlan, addig ilyen dolog meg nem történhetik, addig az ki van zárva. (Tetszés jobbfelöl) Már most azután, hogy az a bizottságmennyiben lesz zsüriszerű, mennyiben nem, mennyiben fór hozzá szó, hogy miképen fog összealkottatni, miképen fog Ítélkezni, miképen fog eljárni, mennyiben nem: ezek, bocsánatot kérek, alárendelt kérdések. A bizottság ezt a javaslatot átgyúrta, átgondolta, igen részletes, beható tanácskozás alapján, ós merem állítani, hogy az adott konczepczió keretében, a mennyire csak lehetséges volt, ez a javaslat igen derék és nagyon sikeres munka. Ha azután a tapasztalat azt fogja mutatni, hogy egyik, vagy másik irányban változtatni kell rajta, az sem nagy dolog, változtathat a képviselőház bölcsesége mindig. Azért ón azoknak az aggályoknak a bővebb megbeszélésébe, a melyeket itt hallottam, hogy zsűri legyen-e, vag}' nem, mikép lehetne javítani rajta, hogy azzá legyen, azokba én most bele nem megyek. Ez a munka fekszik most a t. ház előtt ós minthogy senki részéről más propozicziót nem hallottam, a magam részéről egész nyugodtan merem azt a t. képviselőháznak ajánlani. (Helyeslés jobbfelől.) Még csak két kifogást akarok rövid reflexió tárgyává tenni, a melyeket Polónyi Géza t. képviselő úr részéről hallottam. Az egyik az, hogy szerinte képtelen dolog megengedni azt, — a ház határozata mellett is, — hogy a ház az elnököt a maga nagy funkcziójában, melylyel az ítélő bíróság tagjai kinevezi, vagyis összeállítja, helyettesíthesse. Bocsánatot kérek, ez nem képtelen dolog, sőt ellenkezőleg azt hiszem, hogy igen helyes intézkedés. A házszabáby azt mondja, hogy az elnököt akadályoztatása esetén az alelnökök valamelyike helyettesíti. Már most a bizottság kimondatni kívánja, hogy ez a helyettesítés se történhessék meg a ház határozata nélkül. A t. képviselő úr hibáztatja ezt, vagyis nem találja meg ennek az okát, pedig az ok igen világos és kézen fekszik. Arra az esetre van ez gondolva, mikor a házszabályok 214. §-a esetében az elnök funkcziójában akadályozva van, erről tehát csak kellett gondoskodni, a midőn például betegség fofytán lehetetlenné válik az elnökre nézve funkcziójának a teljesítése. Ilyen esetben a ház külön határozattal az egyik alelnökkel helyettesítheti őt. Nincs azonban kifogásom az ellen, hogyha a részletekre kerülünk e kérdésben, oda tegyük a világosság kedvóért, hogy »akadályoztatása esetén«. A bizottságnak egy tagja sem gondolt arra, hogy ezzel az elnöknek a felelősség alól való kibúvását mozdíthatná elő, senki ilyet ezzel a szakaszszal nem imputált. Szó aincs erről,