Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-724

724. országos ülés 1901 legmagasabb bíróságnak ilyen politikai bíráskodással való túlterheltetése azon bíróság tekintélyének, munkaképességének, elfogulatlanságának és pártatlanságának rovására esnék. En tehát helyeslem azon eszmét, hogy egy zsűri és pedig parlamenti zsűri Ítéljen. Azonban ha ezt elismerem, akkor tisztelettel kérném, méltóztassék igazán oly bíróságot alkotni, a mely a zsűri szervezetének, rendszerének, jellemének, irányának és a zsűriről táplált minden hagyományos, tudományos ós gyakorlati felfogásnak megfelel. De mi az, a mit itt be méltóztattak nyújtani ? Azt hiszem, hogy nagyon érdekünkben állana, hogy megóvjuk azt a régi fogalmat és azt a régi mondást, hogy a magyar nemzet a jogászoknak nemzete. Azt hiszem, hogy nagyon érdekünkben állana, hogyha ezt a hírt csak részben is meg akarjuk óvni, hogy ezt a javaslatot olyan mélyen elrejtsük a titkos archívumok zugába, hogy ezt az országban ne nagyon olvassák, de legkevésbbé vegyen a külföld erről tudomást. Mert ha volt valaha javaslat, mely egészében ós részleteiben valami rendkívüli idétlen szörnyszülött, akkor ez a javaslat az, a mely itt a t. képviselőház asztalán fekszik. Már magában az, hogy csinál e javaslat egy, nem itélő bíróságot, hanem egy itélő bizottságot, a melyet igen helyesen nem is mer bíróság névvel ellátni; maga az, hogy hogyan alakítja, meg a bíróságot, hogyan bíráskodik ez a bizottság : élő szó után-e vagy akta után, továbbá, a jogorvoslati rendszert hogyan állapítja meg, hogy az nem biztosítja a teljes alakszerűséget : mindez a legnagyobb aggodalmat képes felkelteni. Hogy a részletekbe menjek, a zsűrinek az az alapja, hogy a társadalomnak bizoiryos köztudatát átvigye a jogszolgáltatásba. Ezzel függ össze az, hogy a szakbiróság mellé a laikus bíróság intézményét vették be, és ezzel függ össze az is, hogy bár a törvények alapján, de mégis a lelkiismeretnek ós a meggyőződésnek legtágabb keretében ítélhetnek az illetők, a nélkül, hogy ítéletüket indokolni tartoznának. Már most, hogy gondoskodik róla a társadalom, hogy ez a köztudat megnyilatkozzék a bíráskodásnál? Nem tesz úgy, mint ez a javaslat, hogy tudniillik az esküdteket kinevezi, hanem igenis belevonja az egész nagy társadalmat, ós habár ismeri a szelekczió intézményét, de ezt a szelekcziót az embereknek ezrei ós százezreiből összeállított törzskönyvből eszközli, változatossággal az idők folyamán, több izben, ós megengedi, hogy az illető terhelt feletti ítéletben a nagy társadalom meggyőződése és annak lelkiismerete nyilatkozzék meg. KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXVI. KÖTET. . junhis 2fi-án, szerdán. 417 Mit látunk itt? Itt be akarják hozni a zsűri intézményét. Már most nem a parlament ítél az illető felett zsüriszerűen, hanem — az indokot nem tudjuk, hogy miért, az itt megvilágosítva nincsen — a képviselőháznak elnöke kinevez nyolczvan embert az ítélkezésre. Hogy miért nem az összes tagok közül sorsolnak ki, miért nem az összes tagoknak van megadva ez a joguk, miért történik, hogy itt egy külön augurok osztályát állítják fel a parlamentben, hogy itt az illető időszakban nyolczvan ember járjon-keljen büszkén ós délczegen, a ki bíráskodik nem idegenek, de ugyanazon testület tagjai felett: mindez megokolva nincsen? Másrészt mit látunk? Hogy folyik a bíráskodás? Azt lehetne mondani, hogy ez utóvégre csak formai dolog. De az esküdtszéki eljárás megadja a bíróságnak azt a módot, hogy az a legteljesebben alkothassa, meg a meggyőződését az élő szónak ereje után, a közvetlen tapasztalatok alapján és úgy. a hogy közvetlen benyomásait megnyeri az ügyről. De ez a javaslat nem azt teszi. E bíráskodási mód valami egészen új. Azt hiszem, hogy erről példát nem igen fog venni semmiféle czivilizált ország, vagy parlament. Mert mit mond? Ázt mondja: az itélőbizottság előtt bizonyítékok felvételének helye nincsen. Vagyis a tanúkihallgatás, a bizonyítékok közvetlen megnyilatkozása nem azok előtt történik, a kik ítélnek, hanem történik az állandó bizottság előtt, mely csak előkészíti az ügyet. Azt lehetne mondani, hogy ez is helyes a maga nemében, hogy vegye fel először a.z ügyet az állandó bizottság, ha ugyan ez oly fórum volna, a mely nem tartozik az ügyet okvetetlen az itélőbizottság elé vinni, hanem előbb megnézi, hogy vájjon a vádnak van-e helye, vagy nincsen. De nem ilyen bizottságot alkot e javaslat, hanem felvéteti a vizsgálóbizottság által az ügyet és azt mondja: most pedig, esküdt urak, jöjjetek össze, ti fogtok ítélni, de nem fogtok kihallgatni tanukat, nem fogtok bizonyítékokat felvenni a saját, szükségletetek szerint: ezt már teljesítette az állandó bizottság, nektek az a kötelességetek, hogy ítéljetek. Ez a másik nyilvánvaló helytelenség és képtelenség. Annak semmi nyoma nincs, nem is tudom, hogy miért szorítja meg a javaslat ennyire az itólőbizottságot, a mely rendkívüli nagy horderejű dolgok felett ítél. Hogy ma, a szóbeliség, a nyilvánosság világában miért szorítjuk arra e bizottságot, hogy Írásból ítéljen, erre sem a t. előadó úr, a ki most nem. is űl a helyén, sem a képviselőháznak egy tagja sem adott feleletet. Az egész dolog úgy látszik és úgy tűnik elő, mintha azt álmában fogalmazta volna valaki. Azt mondja a javaslat: 53