Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-724

724. országos ülés 1901. június 26-án, szerdán. 415 azt mondotta, hogy a választási kasszába hazafiak adtak pénzt, és hogy a kiegyezés forgott veszélyben ós hogy ezért volt szükség arra. Erre pozitive emlékszem, hogy mondotta. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most, t. képviselőház, ennek a konkluzuma szerintem egyszerű, mert az, hogy Ausztriával való kiegyezésre többséget szerez valaki, az legalább is olyan fontos, mint a hármas szövetség kérdése. Ezzel ón tisztába vagyok. Byen volt szavaim értelme, ennélfogva ne méltóztassék félre érteni, mert egy szóval sem akartam többet mondani, mint a mi itt aktaszerűleg a ház előtt konstatálható. Ezt tartottam szükségesnek elmondani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lukáts Gyula jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. képviselőház ! Én ina feliratkoztam, hogy szerény nézeteimet elmondjam a ház asztalán fekvő törvényjavaslat tárgyában; időközben értesültem arról, hogy Gajári Ödön t. képviselőtársam egy olyan kérdést vetett fel, a mely egy irányban anyagi vonatkozással bir az összeférhetlenségi törvényre nézve, másrészt személyes természetű, de ezzel az eljárási javaslattal szoros összefüggésben nincsen. Mégis, t. képviselőház, mielőtt tulajdonképeni tárgyamra áttérek, kötelességemnek tartom, hogy Gajári Ödön t. képviselőtársamnak szavaira, habár röviden, reflektáljak. (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Az ón t. képviselőtársam azt az eszmét vetette fel, •— nem olvastam ugyan t. képviselőtársam beszédét, nem tudtam megszerezni a gyorsírászati feljegyzését sem, csak a mint ezt nekem most elmondták, úgy tudom, hogy azt az eszmét vetette fel, — hogy nem volna-e jó az összeférhetlenségi törvóirybe azt "a dispozicziót is felvenni, hogy külföldi pénzt parlamenti pártnak saját szervezésere, saját politikai erejének gyarapítására felhasználni nem szabad? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez beszédének az egyik része; a tárgyi rész. Beszédének másik része, Ugron Gábor személyére vonatkozik. Méltóztassék megengedni, hogy én az ő felszólalását ketté válaszszam. A mi Ugron Gábor t. képviselőtársamnak személyét illeti, én magam is csatlakozom azokhoz, a miket Polónyi Géza t. képviselőtársam elmondott, hogy tudniillik bizonyára bejött volna Ugron Gábor, ha tudta volna, hogy ez itt szóba kerül, de úgy, mint már eddig is egy nyilatkozatban, ezentúl is megfogja találni az alkalmat, hogy erre nézve nyilatkozzék. De úgy tudom, és úgy emlékszem, hogy az ő nyilatkozatában a legerősebb, legnyomatékosabb tiltakozás foglaltatik épen azon vád ellen, mintha ő egy pártnak szervezésére vagy politikai organizácziójára akart volna idegen hatalomtól pénzt szerezni. Én úgy emlékszem, hogy ez ellen ő a leghatározottabban tiltakozik. A mi, t. képviselőház, e kérdésijén az ón nézetemet illeti, én a dolog érdemére nézve, nagyon természetes, Gajári Ödön t. képviselőtársamnak nézetét teljesen magaméváteszem, de nem hiszem, hogy ő komolyan azt akarta, hogy egy ilyen nyilvánvaló dolgot összeférhetlenségi esetnek minősítsünk ós ezt törvénybe iktassuk. Hiszen, t. képviselőház, van ezerféle formája a politikai ós parlamenti visszaéléseknek, a melyek azonban, azt hiszem, annyira távol esnek akár a parlamentnek mint egésznek, akár a pártoknak, akár az egyeseknek parlamenti működésétől és állásfoglalásától, hogy ilyen eseteket törvénybe foglalni, azt hiszem, teljesen felesleges és az összeférhetlenségi törvény szellemével sem fér össze. Én már az 1896-iki felirati vita alkalmával — és ez talán érdekelni fogja t. képviselőtársamat, mert hiszen erre is reflektált, — azon vádat emeltem a Bánfiy-kormányzat ellen, hogy idegen pénzek segítségével toborozta össze a pártot. (Halljuk! Halljuk!) Én akkor egyik beszédemben, a melyet ki fogok keresni, mert nem az fekszik most előttem, azt a vádat emeltem, hogy az osztálysorsjáték értékesítése alkalmával idegen tőkésektől befolyt pénzek vannak forgalomban, hogy azt híresztelik, hogy kétmilliót kapott volna a Bánffy-kormány választási czélokra. Kérem, akkor én azt is kifejtettem beszédemben, hogy ez annál nagyobb, nemcsak politikai, de anyagi visszaélés, mert ezzel a kétmillióval az osztály sorsjáték többet ér, azt tehát az államkasszába kellett volna beszállítani. Kimutattam, hogy milyen veszedelmes egy országra nézve, ha idegen pónzcsoportokhoz vagy idegen államhoz folyamodik segítségért politikai szervezkedés czóljából. Erre a felszólalásomra akkor senkisem reagált, nem czáfolták azt meg sem a túloldal, sem az akkori miniszterelnök úr egyetlenegy szóval sem. Ez is közel fekszik; franczia tőkéről van itt is szó, mert a mint akkor megtudtam és a mint megtudtam időközben, az osztálysorsjátékot egy párisi bankárnál irták alá, ezen vállalat iránt idegen pénzcsoportok érdeklődtek. Ha tehát kétmillió, vagy ennél nagyobb, vagy kisebb összeg adatott, akkor kétségtelen, hogy idegen tőke működött közre az akkori kormánypárt organizácziónál. (Nagy zaj.) Molnár Jenő: Most tessék beszélni! Visontai Soma:" T. képviselőház! Mit mondott akkor az akkori miniszterelnök úr? Azt mondta (olvassa) :