Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-724

724. országos ülés 1901. június 2(i-án, szerdán. 40? eljárásból, mert a mostani eljárás bifurkácziójánál fogva elsősorban maga a ténykörülmény. az összeférhetlenségi eset jön bírálat alá, másodsorban az illető képviselő jóhiszeműsége, s az optálás joga a képviselő részére fennállván jóhiszeműsége esetében, a bizottság nem állíttatik az elé a súlyos diliéin a elé, a mely az én nézetem szerint, ha nem is igazolja, de legalább menti a régi összeférhetlenségi bizottságnak egyes esetekben enyhébb felfogását, enyhébb eljárását. Más előnyei is vannak, nézetem szerint, ennek a javaslatnak. Ama rendelkezésnél fogva, hogy az eljáró bizottság, a mely a függetlenség összes attribútumaival és a befolyásolna tatlanság összes kellékeivel fel van ruházva, szinte természetes, hogy a zsűri által hozott döntést nem kell a bíróságnak indokolni. Az indokolásnak emez elmaradása az én meggyőződésem szerint a gyakorlati életben oda fog vezetni, hogy pótolni fogja az összeférhetlenségi anyagi törvénynek ama hézagait, a melyek fenn fognak maradni, mert azok, a kik velem homlokegyenest ellentétben, más alapon, mint én szerettem volna, hozták meg az összeférhetlenségi törvény anyagi rendelkezéseit, nem voltak képesek kimeríteni az eseteknek egész tömegét arra nézve, hogy minden összefórhetlensóg, a mely tulajdonképen kiküszöbölendő ebből a házból, a törvényben benne foglaltassák. Ezen eljárás folytán az összeférhetlenségi bizottság a jövőben abban a helyzetben lesz, hogy összeférhetlenséget konstruálhasson olyan esetekben is, a melyekben taxatíve az anyagi rendelkezések összeférhetlenséget nem is állapítanak meg: a birói tagok lelkiismerete azonban megállapítja és kimondja az összeférhetlenséget. És ha már elismerem, és rá is mutattam arra, hogy ez a javaslat pótolni fogja az anyagi rendelkezések nagy hézagát, akkor, azt hiszem, 'visszatérhetek az összeférhetlenségi ügyeknek azon részleteire ós arra a felfogásra, a mely éppen a mostan felmerült köztudomású inczidens folytán (Mozgás és •nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) szinte kínálkozik arra nézve, hogy vizsgáljuk meg, vájjon mi lett volna a helyesebb mód, az az elvi álláspont-e, a melyet én képviseltem az összeférhetlenségi ügyekben, vagy az, a melyet a ház bölcsesége, — elismerem, kizárólag elvi magaslaton, — elfogadott, s a mely belement a taxativ felsorolásokba; és vájjon e két felfogás közül a gyakorlati élet a jövőben azoknak az anyagi diszpoziczióknak fog-e igazat adni, a melyeket törvénybe iktatott a t. ház bölcsesége, vagy annak a felfogásnak, a mely talán az egyes diszpozicziókat illetőleg nem oly szigorú, de etikai szempontból sokkal szigorúbb, mint a taxativ felsorolás, a mely, mint az összeférhetlenségi ügyeknek anyagi rendezése, a t. háznak az összeférhetlenségi törvényében le van fektetve. A különbség ugyanis közöttünk mindig az volt, — már tudniillik az én nézetem ós a, t. ház többsége által elfogadott nézet között, — hogy ón azt mondtam : a ház függetlenségét nem szabad az életviszonyok különféleségétfel nem ölelhető taxativ felsorolásokkal védelmezni. Az összeférhetlenségi ügy természeténél fogva egyéni ügy, azt egyéníteni kell. Bizonyos életviszonyok között, bizonyos helyzetben egy egyén összeférhétlen, a másik meg összefér. Bizonyos életviszonyok között, bizonyos üzletek lehetnek összeférők, ele tisztességesek, más esetben összeférők, de tisztességtelenek, összeférhetlenek, ele tisztességesek. Bizonyos életviszonyok között lehetetlenné van téve annak, a kire az összeférhetlenségi tény kimondatik, hogy egyáltalában helyet foglaljon a közéletben, más esetben az összeférhetlenség magában véve olyan dolog, a melyet a ház függetlensége szempontjából bírálnak meg és az illetőnek tisztessége teljesen érintetlen marad. Meg kell magyaráznom, hogy miért tartom én az én felfogásomat szigorúbbnak a taxativ felsorolásnál. Mert én azt tartom, hogy ha valakire kimondatik az összeférhetlenség, és pedig kimondatik olyan összeférhetlen állás következtében, a melynél fogva ki van zárva az illető képviselőnek független megnyilatkozása itt a parlamentben, és az illető ezen állás daczára mégis úgy jelentkezik a közéletben, mintha teljesen független ember volna és a: közérdeket szolgálná, pedig tulajdonképen anyagi vagy magánérdekek szolgálatára, van kötelezve és utalva; (Úgy van! jobb felől.) akkor ez már nemcsak függőségi, vagy függetlenségi szempont, hanem a közéleti morál szempontjából tisztesség] szempont. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) És a,zért tartottam volna én helyesebbnek, sokkal radikálisabbnak, ha már zsűriszerű eljárást hozunk be, hogy az esetek egyónítessenek ós ne kategorizáljon a törvén)- akkor, a mikor ki akarja küszöbölni a házból a függő elemeket, mert ezzel a független elemek egész tömege küszöbültetik ki azért, hogy esetleg eg3

r függő elem távol tartassák a ház köréből, hanem egyénítsen és az egyéni esetekre mondja ki azt, hogy mely esetben forog fenn az öszszeférhetlenség és akkor a legszigorúbb konzequencziákat vonja le. Hogy mennyire igazam van nekem ezen felfogásommal, mutatja az (Halljuk! Halljuk!) '-— hisz még életbe sem lépett ez a törvény —