Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-709

34 ?09. országos ülés 1901, niAjus 14-én, kedden. itt a felszínen és ebben a körben, ne csak lejebb, az anyagi érdekek zűrzavarában keres­sük, hanem keressük felsőbb helyről is, a hon­nan jövő befolyások sokkal veszedelmesebbek (Úgy van ! a szélső hű oldalon.) és sokkal jobban érintik a magyar nemzet képviseletének füg­getlenségét. (Ügy van ! a szélső baloldalon.) Ha itt erről komolyan tárgyalunk ós beszélünk, lehetetlenség, hogy ez a párt el ne kövessen a, parlamentáris formák között mindent, hogy szándéka diadalt arasson. T. képviselőház! A valóságos belső tit­kos tanácsosok és a császári és királyi kama­rások a dinasztiáktól nem teljesen független emberek, (Úgy van! a szélső baloldalon.) sőt: el­lenkezőleg ... Olay Lajos: Esküt tesznek! Barabás Béla: Ezek az urak letesznek oda fent a császárnak és királynak kezébe egy előttünk ismeretlen szövegű, német nyelvű esküt, (Ugy van! a szélső baloldalon.) a melyben minden elsősorban a császár személve ós a dina,sztia körűi forog és minden ki van belőle zárva, a mi nemzeti és magyar. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azoknak az embereknek agya gondolkozása,, szive érzelme oda van tapasztva holmi dinasztikus feltételekhez, (Ügy van! a szélső baloldalon.) oda van tapasztva holmi dinasztikus gondolkozásokhoz, a miket nem tartok a magyar népképviselő felfogásával összefér]íetőnek és megegyeztethetőnek. (Zaj. Halijai;! Halljak!) Elnök: Csendet kérek! Barabás Béla: T. képviselőház! E vesze­delem jelenségei — készséggel elismerem — ma nem mutatkoznak ; de elég veszedelmes már az a tünet, hogy mi a veszedelemnélkűli órák­nak kényelmes pillanataiban elfeledkezünk a múlt idők nagyon szomorú tanulságairól, s el­feledkezünk arról, hogy nekünk a jövőre nézve is biztosítanunk kell a nemzeti képviselet teljes önállóságát ós függetlenségét. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) A magyar király befolyása a törvényhozásra eléggé megnyilatkozik a főrendiházban; ott is csak a, magyar király befolyását fogadom el érthetőnek és megma­gyarázhatónak, de tiltakozom minden, akár magyar királyi, akár császári, akár dinaszti­kus befolyás ellen itt e házban és olyan ér­zelmű egyéneknek ezen teremben való hely­foglalása ellen, a kiknek mondom, az agya oda van tapadva, szive érzelme oda van nőve a dinasztiához, a kiknek gondolkozása nem kizárólag magyar nemzeti szempontokra irá­nyúi. (Elénk helyeslés a szélső bálolálon.) Említettem az imént, hogy ezek az egyé­nek esküt tesznek le. Ha végig tekintünk a múlt idők történetén, akkor látjuk, hogy min­den olyan merénylet, a mely a magyar alkot­mány ellen elkövettetett, ezen benfentes titkos tanácsosok hozzájárulásával és segélyével tör­tént. A nemzet képviseletét, a nemzeti ország­gyűlés határozatát ezek befolyásolták és ezek igyekeztek előmozdítani azt, hogy olyan szo­morú adatok igazolják a nemzet és a fejedelem közti számos ellentétet. (Helyeslés a baloldalon.) Ne vegyék azért tőlem rossz néven, ha ezt nemcsak ideális szempontokból, de tisztán szük­ségszerűségből hozom fel. Mert ha jöhetne idő, a mikor a nemzet képviseletének szembe kell állania még a korona viselőjével is, akkor a valóságos belső titkos tanácsosok, a császári és királyi kamarások itt nem nyilatkozhatnak meg olyan szabadon és függetlenül, a mint azt a nemzet kizárólagos érdeke megkívánja. A napokban például találkoztam egy császári és királyi kamarással. Évődve mondtam neki, hogy felléptetjük országgyűlési függetlenségi képviselőnek. Azt mondotta erre: nem lehet, mert ő császári és királyi kamarás. (Zaj. Moz­gás a jobboldalon.) Rakovszky István: Az sem érti, ez sem érti! Barabás Béla: Bocsánatot kérek, ha a valóságos belső titkos tanácsossággal, a csá­szári és királyi kamarássággal az jár, hogy Magyarország függetlenségét, önállóságát hir­detni és azért tevékenykedni nem szabad, akkor ón ezeket az állásokat nem tartom megegyez­tethetőknek a< demokratikus népképviselő állásá­val. Ezért nem is megyek bele részletesebben javaslatom indokolásába, s ismételten hang­súlyozom, hogy ezt a módosítványt a párt határozata folytán terjesztem élő. Módosításom a következő (olvassa) : Az »országgyűlési kép­viselő nem lehet« szavak után szúrassék bele : ^-valóságos belső titkos tanácsos és császári és királyi kamarás.« Ezután jön a szakasz úgy T , a mint van. Megjegyzem még, hogy nem ragasz­kodom szorosan ahhoz, hogy épen ezen sza­kasznál vétessék ez be, mert nálam nem a forma, hanem a lényeg az irányadó. Termé­szetes, s épen azért nem is kell hangsúlyoz­nom, hogy kivételt képeznek e tekintetben is a tényleg működő miniszterek, mert hiszen a király óhaját, szándékát és elhatározását a képviselőházzal ezek közlik és közvetítik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Rögtön elmondom nézeteimet a szakaszra, ille­tőleg ctlTcl cl módosításra nézve, a melyet ahhoz a t. képviselő úr beterjesztett. (Halljuk! Hall­juk!) Maga a szakasz, gondolom, egészen vilá­gos. A képviselőház tagjai a bizottság véle­ménye szerint nem lehetnek cliplomacziai, vagy konzuli testületeknek a tagjai, a mi helyes is,

Next

/
Thumbnails
Contents