Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-723

400 723. országos filés 1901, , június 25-én, kedden. én korlátoztam magamat és ellenőriztem magamat ; de azok után, a miket hallottam és nemcsak itt ülő t. barátaink, kiknek módjuk és alkalmuk volt higgadtabban bírálni, mint nekem, a kinek nyomban fel kellett szólalnom, a t. képviselő úr útján, — sajátságos módon teljesen egy véleményen vannak velem abban, hogy teljesen jól értettem, a mit a t. képviselő úr mondott, sőt most már teljesen tisztában vagyok az iránt, hogy nagyon jól értettem meg, mert a t. képviselő úr meg is toldotta most előbbeni álláspontját, vagyis azt mondta, hogy a delegáezió az ellenőrzési fórum, még pedig pótolhatlan. Ezt tartom én hebytelen álláspontnak, ez ellen szólaltam én fel, t. képviselő úr és nem hivatkoztam árrá, hogy a Felség a jelentésekben foglalt adatokat maga szankcziónálja, hanem azt mondtam, hogy a Felség szankcziója után többé a delegáezió elé ezen kérdések nem kerülhetnek. Még pedig Ausztriában azért nem, mert ott törvényerővel promugáltatik a delegácziónális határozat, Magyarországon pedig a számszerűség szempontjából nem jött vita alá, de a delegáezió már többé össze sem hivatik azon kérdésnek még egyszer való tárgyalása szempontjából. Es itt van közöttünk az eltérés. Azt hiszem, hogy elég világosan fejeztem ki maga-mat, a mikor azt állítottam, hogy a magyar országgyűlésnek nemcsak dikeziózni van joga, nemcsak panaszkodni és fizetni van joga, nemcsak szót váltani van joga a magyar parlamentnek e felett a közjogi hamisítás felett, de joga van, sőt kötelessége azt reparálni is; sőt akkor, midőn a képviselő úr az 1867 : XII. törvónyezikk idevonatkozó szakaszának egyenes kitágításával, a közjog világos rendelkezésének ellenére azt vitatja, hogy a magyar parlamentben csak beszélni lehet, de az ellenőrzés tisztán a delegáczióé. (Mozgás a szélsőbalon.) Szilágyi Dezső: Ezt sem mondtam! Polónyi Géza: Tisztán! Azt mondj a a t. képviselő úr, hogy az ellenőrzési jogot csak az a testület gyakorolhatja, a mely az illető minisztert felelősségre vonhatja, a magyar parlament pedig nem vonhatja felelősségre, Égy-e, helyesen van levonva a konzequenezia ? Szilágyi Dezső : Csak tessék ! Polónyi Géza: Ezt sem fogadhatom el. Bármennyire interpretáljuk az 1879 : XII. törvényezikket, a magyar parlamentnek igenis meg van a joga, hogy a közös minisztereket illetőleg is gyakorolhatja a felelősségre vonás jogát, még pedig megtagadhatja a budgetban a miniszternek szemébyesen adott díjazást, a mi ad personam bizalmatlanságot jelent, de megtagadhatja az egész költségvetés beillesztését is, elutasíthatja egyszerűen, a mi, azt tartom, a felelősségre vonásnak nem ugyan személyi, hanem objektív momentuma, de elég jelentős arra, hogy az országgyűlés nem tartozik eltűrni egy közös miniszternek bármiféle történethamisításait. Már most ezzel tisztában vagyok tehát; Szilágyi Dezső t. képviselő úr azt hiszi, hogy a delegáczióban elkövetett tévedések, (Zaj. Elnök csenget.) ha nem is a szárnszerűségót illetik a költségvetésnek, de a történelern hamisítását tartalmazzák, egyszerűen pótolhatlanok. Itt csak diskurálni lehet, de határozatot nem lehet hozni. Az ón álláspontom azonban az, hogy itt nemcsak szólni lehet, de reparálni is lehet ós a hibákat elutasítani jogunk és kötelességünk. Ezt tartottam kötelességemnek megjegyezni. Egyébként méltóztassék megengedni, t. képviselő úr, a jövendőre nézve, engem irányában soha más — még tévedéseiben is — soha más, mint a legnagyobb tisztelet nem vezetett, és ha félreértettem volna szavait, kötelességemnek tartottam volna, hogy ünnepélyesen bocsánatot kérjek. Azok után azonban, a miket mondott, meg vagyok erősödve abban, hogy szavait jól értettem. Szilágyi Dezső: (Halljuk! Halljuk! a jobbos baloldalon.) T. ház! Az, hogy a delegáezió hatáskörével szemben alkotmányunk szerint mily jogok illetik a magyar országgyűlést és milyenek nem, az sokkal nagyobb tárg}

r

, semhogy így mellékesen, személyes felszólalás keretében lehetne róla szólani. (Igaz!) A t. képviselő úrnak mindig az a szerencsétlensége, hogy először is azt hiszi, nagy gyönyörűséget okoz valakinek, a mint mondta, ha személyesen támadja, vagy a hátán dolgozik, a mint mondta. Polónyi Géza: Végig szánt! Szilágyi Dezső : Ha a hátán végig szánt! ISÍem ismerek e házban senkit, — lehet, hogy van •— a kinek ez örömet okoz. (Derültség a jobb- és baloldalon.) Polónyi Géza: Vannak exezentrikus természetek is! (Derültség.) Szilágyi Dezső: A másik, komoly baja áz, hogy sohasem lehet a másik fél állítását a képviselő úr beszédéből megérteni. Ha valaki csak az ő beszédét olvassa el, azt látja, hogy — nézetem szerint és nem sórtőleg mondom — nemcsak ő állít közjogi képtelenségeket, de az, a kit czáfol, az is közjogi képtelenséget állít. Ha aztán elolvassák azt, a mit czáfolt, egészen mást találnak. Ennélfogva abba, hogy mit állítottam, mit nem, nem bocsátkozom most. Méltóztassék kinek-kinek elolvasni. (Helyeslés a jobboldalon.) Csak azt az