Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-723
723. országos ülés 1901 . jimiiis 25-én, kedden. 395 ismételt reklamáczióink daczára használja azt az államiéi kifejezést oly szellemben, hogy mi a monarchiának egyik fele vagyunk és nem külön állam. De nem szándékozom a kérdésnek etimologikus magyarázatánál, vagy közjogi jelentőségénél immorálni, hanem azzal az esettel kell szcmbeállanom, a rneby előáll, hogyha egy közös miniszter nyilván alkotmánysértő indokolást, vagy tényeket terjeszt elő, hogy akkor a delegáczió az ő albizottságaiban ós plónumában ezzel, mondom: plónumában, szemben állást foglaljon; mert ez is fontos dolog, ós azt már Szilágyi Dezső t. képviselő úr talán még sem fogja konkluzumként levonni, hogy a ki a plénumnak tagja, az ne legyen felelős azokért, a mik a plénumbaii történnek. Azt pedig lesz kegyes megengedni, hogy az albizottsága jelentések a plénumban letárgyaltaknak, és így a t. képviselő úrnak a plénumban ópúgy kötelessége lett volna, mint egyéb delegácziónális tárgyalásokon, ezen törvénytelenség ellen tiltakozni. Én ezt különben csak azért említem meg, hogj' az egyéni felelősség alól nem lehet valakinek magát azzal szalválni, hogy csak egy albizottságban vett részt, mikor pedig a plénumnak is tagja volt. De én nem akarom a személyekre vonatkozó konklúziót levonni, hanem általában a delegáczióra vonatkozólag. Ha tehát megtörténik az, hogy egy albizottságban és a delegáczió plenurnában egy indítvánj 7 , egy alkotmám^sértő tény kerül valamely aktába, és most már a Felség ezt a delegácziónális határozatot szentesíti . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Abban nincs benne, arról jótállok! Polónyi Géza: . . . bocsánatot kérek, a felség szentesíti a delegácziónak érdemleges határozatait, tehát szentesíti azon akták ós indokolások alapján, a melyek hivatalosan elő vannak terjesztve. (Mozgás jobb felöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem! Szó sincs róla ! Az eltűnik ! (Úgy van! Úgy van! jobbról.) Polónyi Géza: Méltóztassanak megengedni, mindjárt kész leszek konkluzuniómmal. A delegácziónak a felség által szentesített határozata az egyik államfélre, Ausztriára nézve végleges törvényerejű és a felség szentesítése után nyomban végrehajtható, többé a reichsrathnak semmiféle deliberácziója alá nem bocsáttatik. Ausztriában tehát a delegácziónális határozat a felség szentesítésével végérvényes, végrehajtható törvónynyé válik. Magyarországon ellenben igenis jelentós teendő, habár, igaza van a t. miniszterelnök úrnak abban, hogy az 1867-iki törvény alapján ez a jelentés a magyar kormány által közvetíttetik; az azonban Ausztriában tudomásulvétel végett, Magyarországon pedig alkotmányos tárgyalás czóljából azzal közöltetik, hogy, igaz, a számszerű megállapításokat a képviselőháznak joga nincs megváltoztatni, de a költségvetésbe való beillesztést . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Mondtam! Polónyi Géza: ... ós a fedezetet megtagadhatja. Széll Kálmán miniszterelnök: Mondtam! Polónyi Géza: Nem mondom, hogy nem mondta ! (Derültség.) Azt mondom, hogy a két alkotmányos államban más jelentősége van a felségszentesítésnek, a saját különleges alkotmánya szerint. Most már, t. képviselőház, ezen premiszszák után rátérek a kérdésnek a. lényegére: Ha megtörténik, mint a hogy nem kell már azt mondani, ha megtörténik, hanem azt kell mondanunk megtörtént az, hogy egy delegácziónális jelentésben nyilvánvaló alkotmányhamisítás foglaltatik ; mert az, hogy az 1849-iki törvényre történik hivatkozás, az, hogy államfélnek neveztetik Magyarország, nem botlás, ez alkotmányhamisítás, ós ha a mélyen tisztelt delegácziónak t. al- ós felbizottságai és plénuma ezt a hamisítást vagy észre nem veszik, a mit ebben az esetben jóhiszeműleg prezumálok; (Zaj jobbfelöl.) mondom, kérem, hogy ebben a dologban egyszerűen elnézés törtónt, egyszerűen nem vették az urak észre, és azt hiszem, hogy jóhiszeműleg állítom és nem vonok más konzeqaencziákat. De lehet, t. képviselő úr ós t. miniszterelnök úr, oryan delegáczió is, a melyik ezt észreveszi, és még ennél súlyosabb alkotmánysértést is tudomásul vesz. (Zaj jobbról.) És most azt kérdem, lehet-e ahhoz Magyarország törvényhozásának hozzájárulni, hogy a delegáczióban okmányok keletkezzenek, a mefyek Magyarország alkotmányát meghamisítják ós rájuk mint jogforrásra esetleg hivatkozás történik? És ha lehet, micsoda jogorvoslatot nyújt az 1867 : XII. törvényezikk e tekintetben ? Mert mihelyest önök arra az álláspontra helyezkednek, hogy a delegácziónak határozata nemcsak a számszerűség szempontjából, hanem alkotmányjogi kérdésben is noli me tangere, "vagyis, hogy azt a delegácziónális határozatot, a melynek alapját ilyen indokolás képezte és a melyet a felség az ő szentesítő szavával már jóváhagyott, a magyar parlamentben sem szóvá tenni, sem reparálni nem lehet: -akkor olyan indokot szolgáltatnak a delegáczió és annak alkotója ellen, a mely közel áll ahhoz a vádláshoz, hogy egyenesen olyan institucziót alkottak a törvényben, a 9U*
