Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-723
388 ~ 23, országos ülés 1901, bizottság 3., 4. ós 5. czikkelyek alatt ilyen határozatokat hozott-e? Vannak-e ilyen jegyzőkönyvek? Lett-e erről az országgyűlés értesítve? Hát, t. többség, minő alapon fogják önök megszavazni a kívánt összeget? Miben találnak biztosítékot, hogy ez így történt? (Felkiáltások a szélső baloldalon: A hírlapokból!) A hírlapokból ? Ugyebár, t. képviselőház, a tények mutatják azt, a mit én a t. miniszterelnök úrnak felvetettem, hogy tudniillik ez a helyzet nem maradhat, ez a helyzet a magyar parlamentnek önállóságával, méltóságával ellenkezik. De az ország irányában tartozó köteles figyelemből sem szabad azt megengedni, hogy mi milliókat utalványozzunk akkor, midőn nem vagyunk meggyőződve ós nem is tudunk meggyőződni arról, hogy ezek a milliók tényleg megszavazva lettek-e. T. kép viselőház! Nem akarok határozati javaslatot benyújtani, mert hiszen úgyis hiábavaló volna; csak felhívom a t. miniszterelnök úr figyelmét ezen nevetséges ós mindamellett rettentő helyzetekre, és a t. miniszterelnök úrral szemben fentartom azon állításomat, hogy a delegáczió igenis köteles volna évi jelentését a magyar országgyűlésnek beterjeszteni, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) a t. pénzügyminiszter úrnak pedig a jelen esetben kötelessége lett volna ezeket a, jegyzőkönyveket beszerezni megnyugtatásul. mert ezekkel akarja bizonyítani, hogy ezek a hiányok megszavaztattak. Csak még egy-két megjegyzésem volna a törvényjavaslat formájára nézve. (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, hogy a t. pénzügyminiszter úr tévedett; mert az állami számvitelről szóló törvény értelmében ilyen törvényjavaslatot, a mely arról intézkedik, hogy az államnak meglevő aktíváiból, illetőleg készpénzkészletéből utalványoztassék a kivánt öszszeg, minisztertanácsban kellett volna elhatározni, ós szerintem ezt a törvényjavaslatot nem is a t. pénzügyminiszter úrnak, hanem az egész kormánynak kellett volna beterjesztenie, mert a számvitelről szóló törvény értelmében a felelősség az egész magyar kormányt illeti ilyen törvényjavaslatnál! Ugyancsak a törvényjavaslat hián3*ának tartom azt is, hogy felhatalmazza a pénzügyminiszter urat arra, hogy az 1898. évről szóló kiámT-t, holott az év zárszámadásilag be van fejezve, az 1899. évi számadásoknál számolhassa el. És még ki is kell egészíteni a javaslatot azzal, hogy nemcsak a, pénzügyminiszter úrnak kell felhatalmazást adni, hanem az .-állami számvevőszék elnökének is, mert az előbbi és már lezárt óv hiányai egy későbbi óv tételeinél lesznek elszámolva. . jnnins 25-én, kedden. Visszatérek oda, a mivel kezdtem. Bocsánatot kérek, hogy igénybe vettem a t. háznak figyelmét, de ón ismételten is állítom, hogy ez a hefyzet, a melyben a magyar országgyűlés a kiküldött delegáczióval szemben van, tovább fenn nem tartható, és miután a törvény világosan mondja is, követelnünk lehet ós követeljük is, hogy a delegáczió jelentését a jövőben a magyar országgyűlésnek mindig adja be. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Azokra a kérdésekre, a melyeket a, képviselő úr direkte a pénzügyminiszter úrhoz intézett, a most benyújtott törvényjavaslat számszerű és financziális természetét illetőleg meg fog az én t. barátom felelni, mert azokat a t. képviselő vír egyenest hozzá intézte. Hoszszasabban foglalkozott azonban a t. képviselő úr a dolog politikai részével, és miután abban a tekintetben én reám hivatkozott ós tulaj donképen fentartotta egy alkalommal tett állításait az én állításommal szemben, azokra vonatkozólag nekem kell felelnem. Mielőtt ezt tenném, csak két észrevételt teszek az utóbb mondottakra nézve. Az egyik ez: a képviselő úr azt mondja, hogy ennek a javaslatnak az is hátránya, hogy nem az egész minisztérium irta alá, mert ezt csak minisztertanácsi jóváhagyás mellett lehet előterjeszteni. Hát, kérem, mindentörvónyjavaslatot minisztertanácsi jóváhagyással terjeszt ide minden szakminiszter. De nem látom át sehogysem, hogy miért kelljen az eddigi gyakorlattól eltérni, a mely az volt, hogy a delegáczió által megszavazott évi költségek a költségvetésbe vétetnek fel, a melyet a pénzügyminiszter terjeszt elő, a póthitelek, vagy zárszámadási túlkiadások alakjában megszavazott összegek pedig külön törvényjavaslat alakjában terjesztetnek elő. Miért kelljen ettől eltérni, mikor a pénzügyminiszter által előterjesztett törvényjavaslatért csak úgy viseli az egész minisztérium a felelősséget? Ha nem vagyunk is aláírva mindannyian, jelentem a képviselő úrnak, hogy érette a felelősséget elvállalom úgy ón, valamint az egész minisztérium. A törvény, az igaz, azt mondja, a minisztérium terjeszti elő, és én annyira szigorúan akarok mindent interpretálni,- hogy beismerem, hogy a képviselő úrnak ezen ellenünk bizonyítani látszó állítása a törvém^en alapúi; de az a törvény betűje, hogy a minisztérium terjeszti elő a törvényjavaslatot, mert az vonatkozik arra a szerepre, a melyet a minisztérium a közös ügyekben vinni tartozik, a mely reá van ruházva. Azonban a praxis azt hozta magával, és ez, gondolom, tökéletesen irreleváns, hog3^ a pénzügyminiszter terjeszti elő a költségve-
