Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-709
30 709. országos ülés 1901. május 14-én, kedden. Ez azonban csak egyik nemét zárja ki az ilyen összeférbetlen képviselőknek, és egy másik nemük is van, a mely szerintem szintén nem a parlamentbe való. Ezek közé tartoznak azok, a kik a parlamentbe jönnek azzal a czélzattal, irányzattal és törekvéssel, hogy itten a képviselői állás közvetítésével hivatalokat, állásokat, kitüntetéseket szerezzenek. (Úgy van! halról.) Ezekre nem vonatkozik az egész összeférhetlenségi jelen törvényjavaslat, pedig ha perczentuáczióban beszélhetünk, talán csak 25—30°/o-át teszik az összeférhetlen képviselőknek azok, a kik közgazdasági tevékenység által utilizálják az állásukat, míg a másik, lényegesen magasabb perczentuáczió azon egyéneknek idetódulása és a kormány körűi való csoportosulása:, a kiket utóbb említettem. Hiszen látjuk minden választás alkalmával, hogy valósággal megrohanták a a miniszterelnöki búrokat azok az emberek, a kik ott maguknak jobb exisztencziákat akarnak biztosítani. Elhagyják az ellenzéki pártokat, nem. elvi meggyőződésből, hanem azon hitben, hogy a kormánypárti állás nekik előmenetelt, hivatali állásokat és boldogulást szerez. (Igaz! Úgy van! hal felöl.) Tiszteletre méltó minden törekvés, mely az egyéni élet czóljainak javítását és a. boldogulást kívánja szolgálni; de a, parlamentbe hozni ezeket a törekvéseket és a nemzetet megfosztani azoktól, a kik az ő érdekeit az ilyen törekvésektől függetlenül akarják szolgálni, teljes mórtékben jogosulatlan. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nekünk nem az egyéneknek, nem eg} 7 es csoportoknak, osztályoknak érdekeit, hanem a nemzet érdekét kell szolgálnunk, hogy függetlenül állhasson szemben a koronával mint a szuverenitás másik egyenrangú faktora, ezt pedig csak minden egyéni törekvéstől mentes képviselőházzal lehet elérni. Ezért én egy oly irányú indítványt vagyok bátor beterjeszteni ezen szakasznál, mely véget vet minden, ebben az irányban tapasztalható va,ev előállható visszaélésnek ós helytelén preczedensnek, ós kimondja, hogy a képviselő képviselőségének tartama alatt, sőt annak megszűnése után is bizonyos rövidebb záros határidő alatt nem vállalhat el sem a koronától, sem a kormánytól semmiféle jövedelmet, hivatalt, vagy méltóságot, mely az ő függetlenségére befolyással van. Mit zárunk ki ezzel? Lehet, hogy kizárunk érdemes embereket, a kiket a közfunkczióknál lehetne használni, de méltóztassék meggondolni ennek is a másik oldalát, hogy vájjon azok, a kik hosszú időt töltenek el szakhivatalban, akár a közigazgatásban, akár a pénzügyi szolgálatban, akár a birói állásokban, nem látják-e magukat pretereálva, mikor minden érdem és munka nélkül mások előléptettetnek ós elébük helyeztetnek azok, a kik csak így jutottak be? (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen a hierarchiánál is láttuk azon törekvést, hogy egyeseknek azért volt czéljuk bejönni, hogy azután magasabb állásba jöjjenek. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Ha egy ilyen nagy megtisztulási gondolat száll meg bennünket, csak fél munkát végzünk, bármilyen lelkiismeretességgel, bármilyen gonddal állítsuk is össze az úgynevezett érdekinkompatibilításokat, ez mégis , csak egy kis körét fogja érni a képviselőknek. És tessék elhinni, ha már egyszer bele nyúltunk ebbe a kellemetlenségbe, ha ezt a darázsfészket felzavartuk, egyáltalában semmivel sem szaporítjuk a kellemetlenséget tovább, ha ebben az irányban is gyökeres intézkedést teszünk és egyszer mindenkorra véget vetünk a bajoknak ; (Helyeslés bal felöl.) míg ha ezt most meg nem teszszük, ezzel a kérdéssel újabb izgalmakat előidézni, a közvéleménynek hangulatát ismét évtizedekre felzavarni csakugyan káros ós veszedelmes volna, és azért ajánlanám ennél a, szakasznál módosít ványom elfogadását. (Helyeslés balfelöl.) Még egy múltbeli szempontot vagyok bátor a t. képviselőháznak becses figyelmébe ajánlani, azt tudniillik hogy nemcsak a mai alkotmányos életben volt e tekintetben a nemzetnek szomorú tapasztalata, hanem vannak nekünk százados anteaktáink, a melyekből azt látjuk, hogy mindig megkísérelte a hatalom a maga részére megnyerni azokat a törekvéseket és azokat az egyéniségeket, a kik az ellenzéknek, vagy nemzetnek szolgálatában állottak, és mindig felszólaltak a következő országgyűlések megnyitása alkalmával, hogy a múlt diéták bezárásánál mily bőkezűséggel osztogattak kitüntetéseket, állásokat, rendjeleket ellenzékieknek és nem ellenzékieknek. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Régi nemzeti sérelmünk volt, hogy ezáltal akarták á nemzeti törekvéseket megakadályozni és megtörni, és mikor ott a nagy nemzeti harezok után is a majthónyi síknál lerakják a fegyvert, akkor azoknak a herczegségeknek dús jövedelmeit szétosztják azok, a kik a koronának, vagy a hatalomnak tesznek más irányban szolgálatot. (Úgy van ! bal felől.) Ezek manapság, hála Istennek, oly nagy mértékben nem következhetnek be, de ezeknek nyúlványai megvannak ma is, a mikor a parlamentnek függetlenségét zavarhatják azáltal, hogy olyan törekvéseket ós olyan csoportokat hoznak be a parlamentbe, a melyeknek vágya, kívánsága az, hogy a parlamentbe
