Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-721

721. országos ülés 1901. június 21-én, pénteken. 339 a közigazgatás helyes vezetésére, s fejleszté­sére szükségesek, adassanak meg a vármegyék­nek és tétessék meg mindaz, a mi rneg fog tétetni, — ha az önök álma megvalósul, — hogy a majdan behozandó állami adminisz­tráczió számára annak és kereteinek kiterjesz­tése czéljából meg fog tétetni, a mikor önök bizonyára nem fognak a költségekkel fukar­kodni! De aztruondj a Horánszky Nándort, képvi­selő úr,hogy akkor mondjuk meg mindjárt, hogy »több adót is«. Akárhogy jelezte tehát ö, hogy nem akar bennünket belevinni a tárgyalásba, a melynek keretei az adminisztráczió módo­zataira is kiterjednek, mégis belevisz bennün­ket, mert kényszerít bennünket arra, hogy feleljünk rá. A közigazgatásnak az autonóm szervezetben való megvitatása, a járási tiszt­viselők számának szaporítása, a munkaerő fejlesztése, a képviselők dotácziójának javí­tása, a középfokú közigazgatási független bíró­ság, ezek azok a főíontosságú panaczeák, a melyeket mi említettünk, s a melyek mellett a vármegyei autonómia keretében is lehet jó adminisztrácziót csinálni, és ezek azok, a melyekkel szemben Horánszky Nándor kép­viselő úr azzal fenyegeti meg az ország köz­véleményót, hogy akkor a'több adót is tessék megszavazni. Horánszky Mndor: Több költséggel jár! Barta Ödön: Több adóról is méltóztatott beszólni! (Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Horánszky Nándor: Ez csak konzequen­cziája a több költségnek! (Halljuk! Halljuk!) Barta Ödön: Hátha nem birja ez az or­szág' azt a költséget, a mely szükséges arra-, hogy az összes polgárokat érintő, az összes polgárok viszonyaira kiterjedő intézmény olyanná alakíttassák át, a mely képes az or­szág nagyközönsége igényeinek megfelelni, akkor az ország ezen sorsáért ki felelős ? (Moz­gás és zaj a bal- és szélső baloldalon.) És akkor, t. ház, azt kérdezném, hogy a t. túloldal és a t. kormány milyen bátorsággal ment neki annak, hogy csak legutóbb is a népfelkelés felfegyverzésére 7 milliót szavazott _ meg ? mi­lyen bátorságuk volt akkor elnézni 30 millió körüli közösügyi titkos kiadásokat? milyen bátorsággal merték önök felemelni a katona­tisztek fizetését, ha önök nem tartják a nem­zet erejével összeférhetőnek, hogy itt az országban egy modern közigazgatás a régi vármegyei falak épségben fenmaradásával fen­tartassók és kifejlesztessék? Hát a mikor igen tisztelt képviselőtársam is, és az igen tisztelt miniszterelnök úr is — most már nagyobb nyíltsággal — bevallja, hogy erősen törekszik a vármegyei autonómia némi igénybevétele mellett az állami adminisztráczió megvalósí­tására . . . (Ellenmondások bal felől.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem némi! Barta Ödön: Több-kevesebb; majálisokat fogunk rendezni például. (Derültség a szélső bal­oldalon.) Széll Kálmán miszterelnök: Beszélhet­nek, határozhatnak, rendelkezhetnek! Barta Ödön: Azt is elhiszem, hogy majd beszélhetünk! A mikor, mondom, azt látjuk, hogy az állami adminisztráczió megvalósítá­sának útján állanak önök; a mikor azt látjuk, hogy a másik oldalról pedig a vármegyei ad­minisztráczió, illetőleg az autonómia hitelének ós bástyáinak lerontására erős fegyverekkel mennek a harczba: akkor ne méltóztassék frá­zisnak nevezni azt, hogyha mi ezen bástyák védelmében azt állítjuk, hogy ezen javaslat nem épít. hanem rombol. Ez nem frázis, ha­nem egy határozott meggyőződésből eredő és elveinkkel teljes összhangban álló kijelentés. Széll Kálmán miniszterelnök: De mit rombol le? Barta Ödön: A vármegyei autonómiát rombolja le lassan. Hiszen, t. ház, én a t. mi­niszterelnök úr közbeszóló megjegyzéseit is annyira tiszteletben tartom, hogy kénytelen vagyok rájuk reflektálni azzal, hogy igenis lerombolja azt. Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy! Barta Ödön: Például a hol a felebbviteli fórumokban a közigazgatási bizottsághoz in­tézhető felebbezés helyébe a kormányhoz in­tézendő felülvizsgálati kérelmet teszi. Azt hi­szem, hogy ez nem esik az autonómia kiter­jesztésére, H: hol megszüntetik a közigazgatási bizottságnak az Ítélkezését első fokban, mert az ügyek nagyn'észe ezután nem jut odáig; azt hiszem, hog}? nem az autonomikus fórum kiterjesztése ez ! Sőt tovább mehetnék ; a t. mi­niszterelnök úrnak egyik tegnapi nyilatkozata, a melyben szintén bevallja, hogy bizony az államosítás útján halad, csak megerősíti azt, a mit a rombolás tekintetében mondtam. In­czidentaliter jegyzem meg, hogy 1891-ben Sza­páry miniszterelnök megbukott annak a szé­gyenletes két paragrafusos törvénynek alkotása miatt, a melyre annak idején gróf Apponyi iUbert nagy és igazán mélyreható gúnynyal azt mondta, hogy létrejött úgy, hogy »Par­turiunt montes nascitur ridiculus mus.« A nem­zet nagy ellenállása és kormánybuktatás mel­lett nem tudták behozni az államosítást, most pedig inczidentaliterakarják behozninagy viták nélkül, nagy emócziók nélkül, ós még egyes megjegyzéseket is frázisoknak tekintve, ap­43*

Next

/
Thumbnails
Contents